Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. már. 30. Zalán
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Idén is jelentős csúcsokat hódított a Rockmaraton Fesztivál (galériákkal)

Kultúra
Rockmaraton
közösség
Szalki-sziget

facebook megosztás

Öcaline - 2025. júl. 09., 18:00

Négy nap dübörgés és fergeteg, a rock/metál műfajok híveinek őszinte örömére: idén is nagyot ment, és bár új csapat szervezte, és sajnos akadtak is döccenők, összességében mindenképpen pozitív élményt hozott a közönség körében a Rockmaraton Fesztivál a Szalki-szigeten.

Négy teljes napon át mindig és de pláne mindenütt ott lenni képtelenség, vagyis teljes, átfogó, az utolsó kiállásig pontos beszámolót ígérni is minősített hazugság volna – az alábbiakban inkább néhány jellemző benyomás és fontos tanulság következik a Rockmaraton Fesztivál múlt heti bulicunamija után. Az első rövid híradás után itt a nagy menet!

Hibátlan helyszínen

Az sokadszor, minden reményünk szerint nem utoljára igazolódott be, hogy a Szalki-sziget nem elsőrangú, nem jeles, hanem egészen egyszerűen hibátlan fesztiválhelyszín. Még simán bejárható-belakható, ugyanakkor kellően tagolt is, megvan a több ezer fő befogadását is kényelmesen biztosító tér a két nagy, váltóműszakban üzemelő  színpad előtt a közönségnek, bőven és kényelmesen elfér a kaják és piák sora, a kiszolgáló egységek is megkapták a maguk bázisait.
A fesztivál törzsközönségének és kemény magjának otthonául szolgáló sátortábor sem túlzsúfolt, bejárható közelségben a szabadstrand hűs habjai és az árnyas ligetek – 38 fokban ezek a tényezők nemcsak számítanak, de egyenesen perdöntőek. 

Köszönet a hátországnak!

Nem véletlen, hogy a közönség döntő többsége – ez pont olyan visszatérő tétel, mint a barátságos hangulat és a széles mosolyok – egyértelműen elégedett volt a helyszínnel éppen úgy, mint a közeggel: a DSTV kamerája előtt nyilatkozó fesztiválozók meghatározó hányada szerint az összkép mindenképpen pozitív, és egyértelműen elégedetten beszélt a tapasztalatokról a szervező csapat nevében Hartmann Kristóf is, aki azt is elárulta, hogy bár ilyen léptékű megmozdulást most először hoztak tető alá, mindenképpen kedvezőek a szervezői tapasztalatok. Külön kitért a volt vasműs dolgozóknak ajándékba adott fesztiválbérletre is – mint mondta, a "Veletek vagyunk!" jelszavával hírvert kezdeményezést egyfajta szolidaritási akcióként, fogták fel.

És ha már a szervezésnél tartunk: először is nagy köszönet a fesztivál lebonyolítását biztosító hátország névtelen katonáinak – a hiperkorrekt biztonságiaknak éppen úgy, mint a fesztivál folyamatos takarításában ügyködőknek –, külön nagy pacsi azoknak, akik a csütörtöki eszetlen hőségben beüzemelték, majd nap közben végig működtették a hűsítő pontokat. Akadtak persze apróbb és nagyobb döccenők: az első nap még voltak gondok a beengedéssel – az egynapos jeggyel érkezők nem hagyhatták el a helyszínt –, de aztán enyhült a szigor, viszont megszűnt az a kis átjáró a nagyszínpadok előtti térség és a sátortábor között, ami gyors és kényelmes menetet biztosított, és én készséggel elhiszem, hogy hat óra szöcskézés és nyolc hálépés után már fáj körbe visszabotorkálni a sátorhoz. Apróságok, de fontos apróságok, éppen a jó szájíz végett.

Különleges közösséggel

Ami viszont minden botlást, hibácskát (ide értve a fröccsponton az első este elfogyott bort is!) ellensúlyoz, hogy tényleg eszméletlen a Rockmaraton hangulata – ennek direkt külön is szentelünk egy önálló összeállítást, itt csak megerősíteném, részben szintén Hartmann Kristóf mondandója nyomán: persze minden évben vannak lemorzsolódások és jönnek új arcok, de létezik egy maratonista törzsgárda, amelynek tagjai számára hosszú-hosszú évek óta meghatározó bázisa, kihagyhatatlan élményforrása, találkozási pontja a fesztivál. 
Amin persze megint felvonult a műfaj hazai krémje – idén immár a Tankcsapdával –, meg jó pár gigászi név a nemzetközi mezőnyből. Hadd ne ismételjem magam, de mondjuk a The Hu torokének-metál varázslata vagy a Powerwolf kegyetlenül erős színpadi jelenléte bárhol nagyot gurít. Balszerencse, hogy a húzónevek egyike, King Diamond betegség miatt lényegében az utolsó pillanatban mondta le a szombati hangversenyt, az viszont csodás ellenpont, hogy a helyére beugró olasz Rhapsody of Fire zenekar az egész koncertprogram egyik legnagyobb bulijával használta ki a váratlanul kínálkozó lehetőséget.

És ha már felhozatal: az említett zenekarokon túl nekem visszatérő kedvencem a Road – most is nagyon odapakoltak –, váratlanul kellemes élmény volt a Depresszió megmozdulása, de változatlanul a H-Music Aréna volt a kedvenc fesztiválhelyszínem. Minden nap adott legalább egy nagy bulit, a nyitónapon a Tetrarch, csütörtökön az Avatarium varázsolt el, pénteken a londoni ősmetál vademberei, a Memoriam zúzta darabokra a koponyámat, hogy aztán szombaton a Varg teuton ördögei törjék szilánkosra, ami maradt belőle. Ezt a nívót és élményt tényleg csak a Rockmaraton tudja a magyar fesztiválszcénában – de nagyon. Upsz, majd elfelejtettem: amíg volt koncertsátor, addig ezek a kisebb, de rendre izgalmasabb akciók még nagyobbat ütöttek – vissza, vissza, ha javasolhatom!

Maratoni menetek – a boldogság arcaival

Bár a régi-régi félelmekre ezerszer rácáfolt a Rockmaraton kavalkádja, még azért itt-ott tartja magát a tévképzet, hogy négy napon át porban és sárban fetrengő, berúgott embertömeg rázza a rőzsét mindenféle kegyelettelen, vad dallamokra.  Nos, jelentem, meg aki nem volt ott (vagy ott volt, csak nem hitt a szemének), hogy mindebből a rőzserázás és a vad dallamok sora szentigaz, és oké, nem csak buborékos ásványvíz fogyott a pultoknál, de a Maraton: más.
A hangulat, a közösségi érzés végig frenetikus, mosolygós és derűs, kifejezetten támogató és baráti. Mindenkinek mindenkihez érvényes alapkellék: a mosoly. És itt lehet merengeni a zord külső mögött dobogó nagy szívekről, meg a mord mázról, ami nagyon is érző lelkeket takar, méghozzá okkal és joggal. Ráadásul nem muszáj az elejétől a végéig erre koncentrálni, viszont menet közben érdemes felfigyelni rá, sőt, megörökíteni, megmutatni is: a mindennapok néha gyötrő, sokszor félelmetes, ellenséges vagy éppen riasztóan közönyös valóságából kiszakadva itt ez a sok kis és nagy gyerekember, akik a kegyelettelen, vad dallamokra átszellemült derűvel, mosolyogva rázzák a rőzsét , és mintegy mellékesen, csak úgy, a mindent és minden pillanatot átható jókedvükből eredően megajándékoznak minket a boldogság arcaival.
Sok-sok kisebb vagy nagyobb hozadéka, eredménye van és lehet a fesztiválnak; ezt az elsők közé sorolnám. Utánozhatatlan és pótolhatatlan – már most hiányzik.

Ez már a mi bulink is

Végül, de közel sem utolsósorban essen pár szó a reménybeli jövőről – méghozzá a város és a fesztivál kapcsolata fényében. Tavaly volt egy kulcsmondat, most is érvényesnek gondolom, a város szereti a Rockmaratont és ez a vonzalom kölcsönös – viszont e téren még bővel van esély szorosabbra fűzni a szálakat. Simán el tudom képzelni, hogy a helyi és/vagy térségi metálszcéna képviselői újra színre lépjenek, mint ahogy a most első fecskeként megjelent, az Intercisa Múzeum akciója révén zászlót bontott városismereti programok számának gyarapítása sem elvetélt ötlet. Mondok egyet: vannak olyan helyi fotósok, akik 2017 óta itt vannak, dokumentálnak – milyen szép is lenne a képeiknek találni egy helyet lenn a fesztiválon sima papírra printelve, akár „Vedd le és vidd haza magad!” közösségi akcióval súlyosbítva, meg egy másik helyszínt valahol a városban, ahová egy megnyitó/kiállítás erejéig fel lehetne csalni a Szalki-szigetről mindazokat, akiknek erre van huzalmuk.
Merthogy – és ez már belátás, szándék, ha tetszik, eltökéltség kérdése – a Rockmaraton immár a városé is, jelenleg elsősorban helyszínként, de bőven benne van, hogy idővel egyre inkább a helyi események üde és érdekes színfoltja lehet. Drukkolok érte, őszintén.

Merthogy aki nem hiszi, mekkora buli a Rockmaraton, most egy füst alatt, összesen öt felvonásban láthatja az összes DO-galériát – tessék!

Rockmaraton – kapunyitás (2025) (katt) >>
Rockmaraton 2025 – első nap (katt) >>
Rockmaraton 2025 – második nap (katt) >>
Rockmaraton 2025 – harmadik nap (katt) >>
Rockmaraton 2025 – negyedik nap (katt) >>

(Fotó: Végh Zoltán)
 

A rovat további hírei: Kultúra

Mátyás király - Mecénás és katona

Mátyás király - Mecénás és katona

2018. már. 31.

Székesfehérváron, az egykori koronázó bazilika romterületén látható a Mátyás király - Mecénás és katona című vándorkiállítás a Mátyás-emlékév keretében.

"Harmadnapon feltámadt a halottak közül"

"Harmadnapon feltámadt a halottak közül"

2018. már. 31.

Nagyszombaton Krisztus kereszthaláláról elmélkednek a keresztények, az esti vigília-szertartással a katolikus templomokban pedig már kezdetét veszi a húsvét, a kereszténység legnagyobb, Jézus feltámadását hirdető ünnepe.

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. már. 30.

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.

Csöndnapok előtt

Csöndnapok előtt

2018. már. 30.

Ősz nénike áll a piac bejáratánál. Előtte kosara, abban barkaágak. Egy-egy ember néha megáll, vesznek is meg nem is. Pedig szép, dús, bokros darabok. Divatosan öltözött nő jön, kér kettőt. Fizet, majd mintha meggondolta volna magát, az egyikre mutat: elég lesz mégis csak ez – és a másik barkát visszaadja. A kopottas ruhájú mamóka guberálja a pénzt, adná vissza ő is, de a vevő kedvesen int, köszön, s megy az útjára. 

A dömés rendház világszenzációjának megmentése

A dömés rendház világszenzációjának megmentése

2018. már. 30.

Milánó hercege, Francesco Sforza 1463-ban elhatározta, hogy templomot építtet a város egyik fontos terén. Az istenháza mellé kolostort is terveztetett azzal a szándékkal, hogy az a domonkos rendi szerzetesek otthona legyen. A templom csak három évtized múltán készült el, de a kolostor hat év múlva már állt.

Jézus kereszthalálára emlékezünk

Jézus kereszthalálára emlékezünk

2018. már. 30.

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus elítélésére, megkínzására, halálára és temetésére emlékeznek a keresztények - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által az MTI-hez eljuttatott közleményben.

Az árulás estéje: a süket harangok napja

Az árulás estéje: a süket harangok napja

2018. már. 29.

Jézus összegyűjti tanítványait, hogy örökül hagyja nekik testamentumát. Szeretetvendégség ez, amely aztán bánatba fordul: az árulás nyomán a Mestert elfogják.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Szépen fénylő ezüst a világkupán

  2. Szép tavasz? Háááát, a hét elején még pont nem!

  3. Megújulnak a jelzőlámpák a belváros egyik legforgalmasabb csomópontjában

  4. Pontosztozkodás a rangadón

  5. DSTV: egyre bővül "ABolhapiac” kínálata

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: egyre bővül "ABolhapiac” kínálata

DSTV: egyre bővül "ABolhapiac” kínálata

Embedded thumbnail for DSTV: "Tisztújítás" a Bartók színpadán

DSTV: "Tisztújítás" a Bartók színpadán

Embedded thumbnail for Folytatja a "Jószoli", kékben ragyog a város

Folytatja a "Jószoli", kékben ragyog a város

Top hírek

  1. Közösségépítés terén is csillagos ötös a Városvédők Újtelepért Egyesület csapata

  2. A hulladékudvar, ahol mindig lomtalanítanak

  3. Dunaújvárosi diadal a lánglovagok versenyén

  4. Hasznos felajánlás nyomán gyarapodott a Családok Átmeneti Otthona

  5. Megújulnak a jelzőlámpák a belváros egyik legforgalmasabb csomópontjában

Galéria

Március 15-i ünnepség

Veres Viktória bemutatója a Kortárs Művészeti Intézetben

FitCity Dunaújváros (2026. március)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 12. szám - 2026.03.27.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő