„Nem rebellis a magyar korán reggel” – írja visszaemlékezésében Jókai Mór, utalva arra, hogy az előző napon még oly hevült fiatalok március 15-én csak nagy sokára gyülekeznek a Pilvaxban. Ám amikor végre összeverődnek, minden felgyorsul.
1848. március 13-a délutánján egy zsakettes, őszülő, hatvanas úr a bécsi Postgasse 7 felé igyekezett. Sietős volt a dolga, titkos rezidensként azonnal továbbítania kellett egy sürgönyt pesti elöljárójának. Idő arra nem volt, hogy a szokásnak megfelelően körülírja a dolgokat, így kényszerűen a lényegre tört:
A Pannon Oktatási Központ galériájában péntektől látható Nógrádi Katalin ötödik, utolsó festőkörének kiállítása, a pusztaszabolcsiak részvételével.
Gyermekeim vissza-visszatérő felszólítására belekezdek a csupa-szép történetek egyikébe, de ők tiltakoznak: ne azt, hanem.. Mindig azt akarják hallani, amiben a régvolt keserű magvai lapulnak. Persze, hisz érzik, milyen lehetett az élet ott, a telepi szükséglakásban, ahová apjuk családját a sors kényszerítette.
Két, egymástól nagyon eltérő kiállítás nyílt péntek este a Kortárs Művészeti Intézetben. Tapasztalatuk és ábrázolásmódjuk merőben eltérő, de mindketten megérdemlik figyelmünket.
A magyarországi Katolikus Karitász és a dunaújvárosi karitász csoport munkásságát ismerhetjük meg azon a vándorkiállításon, amelyet pénteken nyitottak meg a Krisztus király templom altemplomában.
A város feltörekvő művészgenerációjának egyik rendkívül tehetséges, figyelemreméltó alakja, Kiss Anna, Betekintés című kiállítása péntektől látható a Bartókban.
