"... ha ez nem lenne a szívügyem, már régen feladtam volna!"

A nevét ma sokan az arborétummal, a pentelei közösségi kezdeményezésekkel, a kis temető megújításával vagy a Mondbach-kúria környezetének fejlesztésével kötik össze. Sokáig nem a politikum, hanem a szolgálat határozta meg az életét: tűzoltóparancsnokként generációk emlékeznek rá. Hogy az idők folyamán melyik szerep marad meg leginkább a neve mellett? Többek között erről kérdeztük őt az év végi beszélgetésünk során, íme.

Parancsnokból közösségformáló

– Tűzoltóparancsnokként vagy képviselőként szeretné, ha a jövőben emlékeznének önre?

– Mindkettő én vagyok. A tűzoltóság az életem része maradt, a hivatás soha nem kopik ki az emberből. De az önkormányzati munka ugyanolyan fontos lett, mert itt olyan döntéseket hozhatok, amik hosszú évekre meghatározzák Pentele és a körzet életét. Lehet, hogy később lesz egy harmadik vagy negyedik szerep is, amit nem is látok még. Egy biztos: dunaújvárosi emberként szeretnék nyomot hagyni.

– Kívülről sokaknak úgy tűnik, a képviselőség „csak” heti pár órás elfoglaltság. Ön mennyire látja ezt munkának?

– Ez tényleg munka. Jó munka, de munka. Ha valaki reggeltől estig dolgozik a saját szakmájában, majd utána képviselősködik, az már a család rovására megy. Rengeteg ügyet kell kézben tartani: lakossági panaszokat, beruházások ellenőrzését, hivatali egyeztetéseket. Ráadásul sokszor gyorsan kell reagálni – csőtörésnél, beszakadt útnál, hibás kivitelezésnél. Ott kell lenni, intézkedni, tolni az ügyeket.

– Mi az, ami a legjobban kimeríti?

– A folyamatos készenlét. Ha egy lakos elakad valamiben, nekünk kell megoldást találni. A másik, hogy mindig gondolkodom: mivel lehet előrébb vinni a körzetet? Parkfelújítással? Rendezvénnyel? Esetleg már csak nyomokban fellelhető hagyomány újraélesztésével? Ez fárasztó is, de nekem ez a feladat legizgalmasabb része.

A természet és a közösség találkozása

– A Baracsi úti Arborétum a város egyik zöld oázisa, ahol sétautak, pihenőhelyek és változatos növényritkaságok várják a látogatókat. A terület fejlesztésével játszóteret, mezítlábas parkot és állatsimogatót is kialakítottak, így vált a családok számára is vonzó célponttá. Az arborétum ma már nemcsak kikapcsolódást, hanem oktatási és közösségépítő programokat is kínál, erősítve a helyi identitást. Orosz Csaba neve mára pedig egybeforrt az arborétummal – miért ennyire fontos ez a hely?

– Mert szívügy. Amikor átvettem, jó alap volt, de sok fejlesztésre szorult. A gyerekek miatt bővítettük az állatállományt, mezítlábas parkot, játszóteret építettünk. Most uniós pénzből egy új korszak kezdődhet: még erősebb ökologikus, rekreációs és közösségi tér jöhet létre.

– Az egyre bővülő kínálat mögött mennyi napi munka van?

– Rengeteg. A takarmány, az állatorvos, az oltások és a gyógyszerek, vagy éppen a vízellátás, illetve legfrissebb büszkeségünk, a fák ültetése. Idén 25 különleges fát hoztunk ide. És akkor az egész hely karbantartása, most a pályázati projektben a romeltakarítás, a projektelőkészítés mind-mind fontos feladatelem. Ez nem magától megy. A cél, hogy egyszer teljesen önfenntartó bázis legyen, akár belépővel, rendezvényekkel. De odáig hosszú még az út, sok a tennivaló.

A kúria új élete

– A másik nagy projekt a Mondbach-kúria környékének átalakítása. A kúria Dunaújváros történelmi örökségének fontos része, amely a régi pentelei városrész szívében található. Az épület körüli tér felújításával kulturális és közösségi funkciókat kapott a hely rendezvények és programok számára. A fejlesztés célja az volt, hogy a múlt emlékei megmaradjanak, miközben a tér modern, élhető városi környezetté váljon. Ebben a történetben is komoly szerepet vállalt képviselőként – de hol tartanak most?

– A körforgó ötlete jó volt, de 350 millió forint lett volna, erre most nincs keret. De a terület megújul: eltűnnek a régi oszlopok, kinyitjuk a teret, új közösségi funkciókat kap. Olyan tervezést választottunk, hogy ha később lesz pénz körfogóra, ne kelljen újrakezdeni mindent. A lovardából pedig 150 fős rendezvényhely lesz.

– Beszélt már arról is, hogy újraéled a májusfa-állítás hagyománya Pentelén. Van-e erre kereslet?

– Kell, hogy legyen. Muszáj életben tartanunk ezt a hagyományt is, mert a fiatalok közül sokan azt sem tudják, mi az. Ezt vissza kell adni a közösségnek. Lesz állandó talapzat a fának, lesz zászlórúd, és minden évben szervezünk közös májusfa-állítást. Ugyanez igaz a karácsonyfára is: közösen díszítjük, közösen ünnepeljük.

A pentelei múlt lelke

– Beszéltünk már több mindenről és még mindig nem mindenről, ott van például a kistemető, aminek a rendbetételén folyamatosan dolgoznak.

– Igen, már sok munka van benne és még rengeteg előttünk. Az a tervünk, hogy jövő tavasztól komoly lendületet kapjon a rekonstrukció: én biztos, hogy minden évben helyrehozok egy-egy sírt, elsősorban a kápolna környékén, ahol neves tanítók, ismert emberek, egykori vezetők nyugszanak, és az ő sírjaik már nincsenek olyan jó állapotban, de menthetőek. Szeretném, ha ez a hely visszakapná temetői státuszát, és szeretnénk itt szóróparcellát létrehozni.

– Miért fontos a kistemető ilyen szintűrendbetétele?

– Mert a pentelei múlt lelke ott van. 1822 óta működik ez a temető. Sikerült felújítani a régi temetőkeresztet, és folyamatosan dolgozunk a terület rendbetételén. Ez a minimum, amit az elődöktől érkezett örökségért tehetünk.

– Ennyi feladat mellett nem fárad el?

– Néha csak este érzem, milyen hosszú volt a nap. De ha ez nem lenne a szívügyem, már régen feladtam volna. Én szeretem ezt csinálni: beszélgetni, ötletelni, szervezni, vitatkozni, közösséget építeni. Amíg ez öröm, addig csinálom.

DMJV Önkormányzata

(Fotók, archív képek: Végh Zoltán)