Művész Jazz Klub - talán a legjobb koncert után, nagy sztárok érkezése előtt

A múlt hétvégén nagybőgőjátékával, Gányiékkal olyat alakított, hogy "felrobbant a levegő":

A közönségen azonnal érezhető az atmoszféra, a stúdióban pedig másféle minőségekre koncentrálunk. A hangtechnikával most az volt a problémám, hogy nem szólt arányosan a hangszerem. (nevet) Persze megoldok mindent, ritmusban, hangzásban nem sok gondom akadt, valóban. Gányi Miklósról elmondom, hogy egy nagyon tehetséges zongorista, Zsigmond Róbert kiváló hegedűs, testvéremmel már sokat játszottunk együtt. Kevesek látják, mégis minden attól függ, hogy mikor, milyen passzban vagyok. Mindez pedig tükröződik, "lefolyik" a színpadról. Dunaújvárosban egyszerűen jól sült el, nagyon jó közel játszani az emberekhez, ez a terasz kiváló erre.

Krisztián októberben a Balázs Elemér Grouppal végre Amerikába megy. Ennek azért is örül többek között, mert gyerekkori nagy vágya teljesülhet. Igaz ugyan, hogy tizenkét évvel ezelőtt egyszer már felajánlották neki egy ilyen utat, amikor a Magyar Rádióban megnyerte a Vajda Sándor bőgőversenyt. Személyesen John Patitucci hívta meg, hogy tanítaná: „Gyerek voltam még, nem úgy alakultak a dolgok, de most biztosan sikerül. Most jön majd el New York ideje.”

S hogy mégis kit takart a hegedűs, Zsigmond Róbert személye, aki hasonlóan magával ragadó virtuozitással játszott?

"Komolyan mondom, még magamat sem hallottam ennyire játszani, mint itt a teraszon, amikor felrobbant a levegő. Nem volt lassulás, gyorsulás – mindenki együtt ment, számomra tökéletes volt. Megmondom őszintén én meghalnék a hangszerem nélkül. Akár utazom, bárhová megyek, ha a 24 órából a tizennyolcadikban nincsen nálam a hegedűm, akkor már ideges vagyok. Első az Isten, második a hangszer, és a család. Boldog vagyok, hogy itt lehettem, ebben a Jazz Klubban, ezzel a formációval.

Gányi Miklós kétféle módon beszélget: zongorán keresztül, és szóban. Nem rejti véka alá ragaszkodását a Jazz Klub teraszához:

Fellépés előtt soha nem tudjuk, hogy mennyire lesz jó valami, de most megtörtént az, amihez nem kellenek szavak. Talán annyi, hogy nagyon szeretnék itt lenni Szakcsi Jr. Trió fellépésén. Úgy érzem, Dunaújvárosban valóban létrejött egy megbecsülésre számot tartó klub. Köszönet a közönségnek!