Itáliai pillanatképek: "Mind elmennek..."
Ismét színes összeállítással jelentkezett a koronavírus járványának egyik gócpontjának számító Észak-Olaszországból Novák Yvette. Sorrendben ötödik helyzetjelentését ezúttal is tragikus felhangok és biztató momentumok teszik teljessé.
Ahogy arról már beszámoltunk, rendszeres vendég honlapunk hasábjain a koronavírus sújtotta európai gócpontból, Észak-Olaszországból a városunkból elszármazott Novák Yvette – eddigi négy helyzetjelentése az alábbi címekről érhető el!
Március 26. – "Vegyétek komolyan a vírust!" (katt) >>
Március 31. – "Most minden megváltozott..." (katt) >>
Április 5. – "... ezt vérző szívvel írom..." (katt) >>
Április 11. – A páncélozott húsvéttól Giulio Giovanniniig (katt) >>
Az előzmények egyre bővülő listája után következzen egy adag friss élmény – mert bár ha csak pislákolva is, de már látják a fényt az alagút végén, továbbra is veszélyes az élet Itáliában!
"Szükség van rád!"
Federico Pizzarotti, Párma polgármestere kiáltványt tett közzé a facebook oldalán – lefordítom, mert egy új, nagyon érdekes problémát vet fel!
"Termőföldjeinknek szükségük van karokra és szívekre! Szükség van rád! Olaszországban 400 ezer mezőgazdasági dolgozó külföldi – ez a teljes munkaerő mintegy 35 százaléka. A becslések szerint 250 ezer fő hiányzik az elkövetkező hetekben a határok lezárása miatt, ez hatalmas károkat okoz a mezőgazdaságnak. Karokra, kezekre, lábakra, verejtékre és a szívekre van szükség.
Szükség van mindenkire, aki olvassa ezt a felhívást. Fektesd be az energiádat mezőink és földünk érdekében!"
Az újranyitás tervezett menete
Most olvastam Mario Schiavina, a bolognai Szent Orsolya kórház intenzív osztályvezető főorvosának interjúját, amiben arra kérte a népet, hogy ne tervezzenek nyári vakációval – még ha nulla lenne az új fertőzöttek és nulla a halálozások száma, akkor is pillanatok alatt alakulhatnak új gócpontok, amint az emberek újra elkezdenének csoportosulni.
Mindehhez éppen most olvastam egy cikket, ami a honvágyamat még jobban fokozza – még április 11-én a szociális partnerekkel folytatott a kormány egy találkozót, amin hipotézisek születtek az újranyitással kapcsolatban. Ezen a héten megkezdődhet (és már meg is kezdődött – Öcaline) a könyvesboltok, papír- és írószer boltok, bababoltok újranyitása, a mezőgazdasági vállalatok és az ipari üzemek 18-án kezdhetnek ismét termelni.
A tervek szerint május 4-én maszkban és a biztonsági távolság szigorú betartásával ismét szabad lesz az emberek mozgása az utcákon, kinyitnak többek között a textil- és ruházati boltok, a hivatalok és bíróságok május 11-én kezdenek működni. A hónap derekán a presszók és az éttermek nyithatnak, a végén a fodrászatok, és május 31-én újra lehetne csapatsportokat is rendezni, június 8-án a sportközpontok is nyitnak, de csakis egyéni sportok vagy alacsony létszámmal járó órák engedélyezésével. Ez a második, középtávú fázis, a harmadik még messzebbre tekint: szeptemberben a felsőoktatási intézmények nyithatnak, online órákkal, kis turnusokkal – az óvoda és az általános iskola megnyitásáról a helyzet függvényében döntenek. A mozik és színházak decemberben nyitnak, a stadionok és diszkók jövő márciusban. És csak 2021. március 31-én kerülhet sor az országhatárok megnyitására – és ekkor lesz, ha minden jól alakul, a korlátozások vége is. Ez alapján még egy év, hogy újra hazamehetünk, átölelhetjük a szüleinket, testvéreinket, szeretteinket. Bele se merek gondolni, milyen hosszú idő...
Emberi gesztusok – minden napra
A sajtó folyamatosan tudósít megindító, szép vagy éppen vicces emberi pillanatokról is – ez erőt ad a túléléshez, úgyhogy ezekből is válogattam. Egy buszsofőr írt Pizzarotti polgármester oldalára. Váratlan meglepetés érte, a 3-as busz végállomásán egy kedves gesztus csodássá tette a napját. Egy nénike vitt neki néhány darab süteményt, megköszönte neki és az egész buszsofőr kollektívának, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat a nehéz időkben is. A sofőr arra kérte a polgármestert, hogy a közösségi oldalon keresztül is köszönetet mondhasson mindazoknak, akik ilyen kedves gesztusokkal jobbá teszik a napjaikat, és akik ebben az abszurd helyzetben is arra ösztönzik őket, hogy folytassák a munkájukat – nap mint nap, a jobb jövő reményében.
Nagy sztori lett, hogy a Firenze melletti dombokon rendőrök megállítottak egy kerékpárost. Amikor magyarázatot kértek tőle, széttárta a karját és azt mondta: "Elmenekültem otthonról, már nem bírtam a vitatkozást a feleségemmel és a lányaimmal. Inkább kifizetem a büntetést, mint hogy hazamenjek!" A kijárási tilalom mindenkire vonatkozik, de a rendőrök figyelembe vették a különös indoklást – a rendőrök csak minimális bírságot szabtak ki. Viszont elrendelték, hogy a férfi térjen haza.
"Magányosan mennek el..."
Az elmúlt napokban a legmegrázóbb perceket számomra egy olasz tüdőgyógyász leírt szavai jelentették – a fordítás nem az én művem, megjelent az olaszországi magyarok csoportjában, gyönyörű:
"Mind elmennek. Némán, alázattal, amilyen alázatos némaságban, munkával és áldozattal telt az életük. Elmenőben van egy teljes nemzedék. Ők azok, akik az élelemért vívott hajszában a légópincékből olykor kitörve a bőrükön érezték a háború bűzét, a nélkülözést és a veszteségeket. Kérges tenyerek, mélyen árkolt arcok mennek most el, s velük együtt távozik a gyilkos napon és a metsző hidegben töltött idők emlékezete. Testek, amelyek atlétatrikóban és újságpapírcsákóban tonnaszám hordták a törmelékeket, cementet kavartak, és meghajlították a vasat. Elmenőben a Lambretták, a Cinquecento és Seicento nemzedéke, az első hűtőszekrényeké, a fekete-fehér tévéké. Lepedőbe csavarva hagynak el bennünket, mint megannyi Krisztus, ők, a gazdasági robbanás megteremtői, akik életük és verítékük árán felemelték ezt a nemzetet, és olyan gazdasági jólétettel ajándékoztak meg bennünket, amit büntetlenül élveztünk hosszú ideig. Velük együtt távozik most a tapasztalat, a belátás, a türelem, a rugalmasság, a tisztelet és ki tudja, hány órányi elfeledett imádság. Magányosan mennek el, a kezüket senki nem fogja, nem lehelnek utolsó csókot az arcukra. Mennek a nagyszüleink, országunk történelmi emlékezete, az emberiség kulturális öröksége. Itália tartozik nektek egy KÖSZÖNÖM-mel, 60 millió kedves gondolattal, amely utolsó utatokon elkísér.”
(Folytatjuk)
A rovat további hírei: Közélet
Karácsonyi ünnepség az idősek otthonában
2025. dec. 18.
Dunaújvárosban az ünnepi időszakban sem feledkeznek meg a szépkorú embertársainkról. Az ESZI-ben folytatták a kedves hagyományt; a Móricz Zsigmond Általános Iskola diákjainak közreműködésével meghitt műsort láthattak az ellátottak.
A szeretet ünnepe mindenkihez szól
2025. dec. 18.
Folytatta kedves hagyományát a Jószolgálati Otthon Közalapítvány – karácsonyi mulatságot szerveztek a Liget közben. Zenével, mesemondással tarkított előadással örvendeztették meg a gondozottakat.
Jól sikerült az élelmiszergyűjtés – és már biztos, folytatják
2025. dec. 17.
Korábban már beszámoltunk a Boldog Délután csapatának kezdeményezéséről – tartós élelmiszereket gyűjtöttek a rászorulóknak a város nagyon sok pontján. A felajánlások első nagyobb gyűjtése megtörtént, a rászorulók számíthatnak a városlakók segítségére.
Múltidéző gyűjtemény – 27 óvodánk volt
2025. dec. 16.
Már szépkorú, de továbbra is lelkes óvodai dolgozók alakítottak ki különleges gyűjteményt az Irodaház II. emeletén az önkormányzat közbenjárásával. Emléket állítottak annak az időszaknak, amikor még 27 óvoda működött Dunaújvárosban.
Jó hangulatú évzárót tartott az EPI egyesület
2025. dec. 16.
Az ünnepek közeledtével a Dunaújvárosban működő közösségek és intézmények sorban megtartják a hagyományos évzáró rendezvényeiket. A Generációk Házában karácsonyozott a Dunaújvárosi Epilepsziások EPI Egyesülete tagsága.
Körzeti gyertyagyújtás és Mikuláslátogatás
2025. dec. 16.
Hétvégén nem csak a Városháza téren szerveztek adventi programokat. Pappné Grabant Ilona önkormányzati képviselő és Horváth Tamás, a Dunaújváros Mesél blog szerkesztője körzeti kavalkádra hívta a 8-as körzet lakóit – minden gyerkőc ajándékot kapott, és még a Mikulással is találkozhattak.
DSTV: életmentő óvónők
2025. dec. 16.
A beszámoló már nagyot futott hasábjainkon, most a DSTV összegzése is felidézi, hogy a közelmúltban két olyan eset is történt Dunaújvárosban, amikor kizárólag az óvónők lélekjelenlétének és felkészültségének hála nem történt komoly baj. Köszönet járt érte! Hangkép.









