Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. jan. 28. Károly, Karola
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Neki büntetés volt, Újvárosnak áldás

Kultúra
Dunaújváros
Pentele

facebook megosztás

Várkonyi Balázs - 2015. feb. 06., 09:45

A városi kultúrtörténet nemcsak régészként, de múzeumigazgatóként is számon tartja – pedig igencsak rövid ideig ült a direktori székben. Maga is úgy látta: nem az ő világa a hivatal. Az íróasztal, ahol tanulmányok sorát írta, na, az igen. És legfőképp a terep. A kutatóárok, ahol élete nagy részét töltötte.

Botcsinálta újvárosi volt. Elképzelhető, milyen érzésekkel érkezett ide! Büntetésből helyezték ugyanis Sztálinvárosba. A „rossz pedigréjű”, polgári származású ifjú már az első munkahelyén felhívta magára a gyanakvó hatalom figyelmét. Az Országos Történeti Múzeumban – ahogy akkor a Nemzeti Múzeumot nevezték – többek közt a germán népekről írt feltűnést keltő tanulmányokat. Ezek Nyugaton is ismertté tették nevét. Külföldi meghívásokat kapott (ez akkoriban már-már a hazaárulás gyanújába keverhetett egy embert), s jobbnak látták „eltakarítani” őt. Ahhoz azonban már túlságosan ismert volt, hogy segédmunkást csináljanak belőle – így lett 1953 nyarán a Sztálinvárosi Állami Múzeum igazgatója. Mindössze egy évig…

A Pestről kiűzetést retorziónak szánták, s nem gondolták, milyen jót tesznek vele! Bóna István akkor, itt lelte meg igazi életcélját. A büntetésként kijelölt város fő kutatási helye, majd választott otthona lett, amelyhez élete végéig ragaszkodott. De ne szaladjunk ennyire előre!
Nyolcvanöt esztendeje, 1930. február 10-én született Heves városban. Szülei katonatiszti pályára szánták, így került 1944-ben a nagyváradi hadapródiskolába – s így lett a tizenéves siheder, a gyerekkatona nemsokára hadifogoly. Mindamellett szerencsésnek mondhatta magát: nem az oroszok vitték hosszan tartó „málenkij robotra”, hanem az amerikaiak egy franciaországi táborba. Egy év után szabadulhatott.

Hazaérkezve pótló magánvizsgát tett, s három év múlva érettségizett. A műegyetemre készült. Nem vették fel – a véletlen sodorta tehát igazi hivatása felé. Kalandos életét „három” egyeteme is jelképezi: míg egyetlen intézménybe járt, az először Pázmány Péter nevét viselte, majd lett Budapesti Tudományegyetem, végül ELTE. Régész-muzeológus diplomát szerzett, nem is akármilyet. Remek szakdolgozatáért akadémiai különdíjat kapott. Egy fényes karrier indult el, amelyet nem törtek meg a döccenők, a politikai csapdák – sem a sztálinvárosi száműzetés, sem az 1956-os szerepe miatti szilencium. Túl nagy formátumú tudós volt ahhoz, hogy végleg elnémítsák.
Jeles professzorok voltak a mentorai. Az Ősrégészeti Intézet vezetője, Banner János elsőként figyelt fel tehetségére, s még egyetemi évei alatt demonstrátorként maga mellé vette. Amikor Újvárosból az egyetemre hívták, a nagy emlékű László Gyula keze alatt – majd utódjaként – teljesedett ki oktatói-kutatói életútja. Ez időtől a haláláig egyetemi oktató volt, de a gyakorlati régészettől sosem szakadt el. Mindvégig ásott, a földbe zárt múltat kutatta.

Első sztálinvárosi ásatásai irányították figyelmét a hazai bronzkor kutatására. A vasmű építésének, a hatalmas földmunkának a hozadéka volt az első leletek váratlan előbukkanása. A korabeli vezetők javára írható, hogy nem hagyták elpusztítani a mélyben rejlő értékeket. Bóna István a gazdag öreghegyi leletanyag feldolgozásával, nagy jelentőségű tanulmányaival tette le az avar kori telepkutatás alapjait, utódai számára is kijelölve az utat. Iskolateremtő régész lett. Sok módszertani újítása volt, például a már ismert történeti adatok mellett a fellelt érmék alapján a pénzforgalom vizsgálatával tette teljessé egy-egy korszak leírását.
Merőben új alapokra helyezte a hun kor kutatását. A leletanyag sokféleségéből következtetve bebizonyította, hogy a hunok szellemi-anyagi kultúrája már Európába érkezésük előtt is szinte teljes volt. Ez a tézis ellentétben állt a „hivatalos” tudománypolitikával, ezért a hatalom ismét gáncsot vetett neki. Asztalfiókba került A hunok és nagykirályaik című nagy műve, a könyv csak a rendszerváltoztatás után jelenhetett meg.

Szintet hihetetlen: fél évszázad alatt számos lelőhelyen több ezer bronzkori, kelta, római, avar és honfoglalás kori sírt tárt fel, eközben középkori kutatásokat is folytatott. Sokoldalúságát jelzi, hogy gyakorló régészi munkája mellett tanszékvezető, később intézetigazgató, tudományos folyóirat alapító-főszerkesztője, hazai és külföldi szakmai bizottságok tagja volt. Könyvek és tanulmányok sokaságát írta. A magyar archeológus társadalom az évek során az ő személye köré rendeződött. Határainkon túl is kiemelkedő szaktekintélyként tisztelték: több műve, például a középső bronzkor kultúráiról szóló német nyelvű monográfiája ma is nemzetközi hivatkozási alap.
Mélyen hívő ember volt. Halála napja – ez is szimbolikus lehet – egy jeles egyházi ünnepen jött el. 2001. június 4-én, pünkösdhétfő hajnalán elhunyt, Dunaújvárosban, amelyhez mindvégig ragaszkodott, s amely tudósi életútjának kiteljesítője, kutatásainak legfőbb helye volt. Halálhírére kollégája, Szentpéteri József ezt írta: „A hazai régészet minden tekintetben elveszítette igazodási pontját... Akarva-akaratlan az általa kijelölt utat járjuk.”
Bóna István sok szakmai elismerés mellett 2000-ben a Pro Pentele Díj birtokosa lett. 2002-ben a város a Pro Cultura Intercisae kitüntetéssel adózott emlékének.

A rovat további hírei: Kultúra

Az ezeréves túlélő

Az ezeréves túlélő

2017. aug. 20.

Nem vagyok vallásos, mit ünnepeljek? Róka Gizi mondta ezt egykor, augusztus huszadika előtt, legalábbis anyám emlékezete szerint. Bárki más lehetett volna, nem csak a rég elment Gizella asszony gondolkodhatott ilyen sarkosan. Különben is, volt ez a nap alkotmányünnep is… Igaz, sosem hittem, hogy bárki közülünk valódi ünnepi tartalmat képzelne az alkotmánynap mögé, nem csupán politikai hívó szót.

"Szent István nézz Mennyből le"

"Szent István nézz Mennyből le"

2017. aug. 20.

István, uralkodása idején még augusztus 15-ét jelölte meg az államalapítás és a kereszténységgel való kapcsolat szentesítésének ünnepeként, és ez a nap lett a Nagyboldogasszony napja is. Az uralkodó hagyományosan ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot. A középkorból ránk maradt Nagy legenda úgy tartja, élete végén a beteg király e napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.

Zene és tánc az ünnep előestéjén

Zene és tánc az ünnep előestéjén

2017. aug. 19.

Szombaton ismét több százan voltak kíváncsiak a Fúvószenekarok és Mazsorettek Nemzetközi Találkozójának résztvevőire, akik hangos dobpergéssel és trombitaszóval érkeztek a felvonulás után a mozi előtti térre.

Minden napra egy kiállítás

Minden napra egy kiállítás

2017. aug. 16.

A Kortárs Művészeti Intézetben a nyár vége nem a pihenésről és a hűsölésről szól. Augsuztus 14-től ugyanis az Újpart Egyesületnek köszönhetően két héten át szinte minden nap új kiállítást mutatnak be a pincegalériában, valamint egy két héten át tartó alkotótábor is kezdetét veszi.

Esti harangszó a jeles napon

Esti harangszó a jeles napon

2017. aug. 15.

Az ausztriai Őrvidéken Boldogasszony; Délvidéken, a Dél-bácskai körzetben Boldogasszonyfalva; a Zselicségben, Baranya és Somogy határán Boldogasszonyfa. Települések, amelyek neve a Mária-tisztelet jegyében született, és ahol különös figyelem övezi augusztus tizenötödikét: a napot, amelyen az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus édesanyját magához emelte a Teremtő.

Ingyen utazhatnak a diákok

Ingyen utazhatnak a diákok

2017. aug. 13.

Díjmentes vasúti utazással látogathatják a diákcsoportok az országos múzeumokat, valamint egyes nemzeti emlékhelyeket és műemlékeket a Magyar Közlöny legfrissebb számában közzétett kormányhatározat szerint.

Csak torokra menj!

Csak torokra menj!

2017. aug. 12.

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Gyanús volt a Mercedes – nem alaptalanul

  2. Elismerték legjobbjaikat a motorcsónakosok (galériával)

  3. Nem okozott gondot a román csapat a magyar válogatottnak

  4. Átképzéssel segítik a városi munkakeresőket

  5. A páciensélmény jövője a modern egészségügyi marketingben

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: Kenguru Kupa a Vasváriban

DSTV: Kenguru Kupa a Vasváriban

Embedded thumbnail for DSTV: Rosti a Restiben – újra

DSTV: Rosti a Restiben – újra

Embedded thumbnail for DSTV: rézpénz lett a hónap műtárgya

DSTV: rézpénz lett a hónap műtárgya

Top hírek

  1. Ütközés a 6-os főúton – forgalmi akadállyal

  2. Gyászol Dunaújváros, elhunyt Hubikné Tarján Éva

  3. Szabadkori a Szalki-szigeten: élt a jég! (galéria)

  4. Gyanús volt a Mercedes – nem alaptalanul

  5. Eltűnt Dudás Dávid Ármin – jelezze, ha tud róla!

Galéria

Magyar Motoros Vízisport Szövetség díjátadó (2026)

Jeges örömök (2026)

Tárlatvezetés a Kortárs Művészeti Intézetben

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 3. szám - 2026.01.23.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő