Egy csepp méz az élethez

A duó minden rezzenésében ott rejlett a komoly szakmai múlt. Méltán jutalmazták munkásságukat Kossuth és Jászai-díjjal az idén. Nyitásként a Macskákból adtak elő részleteket. Életükben nagy szerepet töltött be ez a darab, mindketten több mint 800-szor álltak színpadra ebben a darabban. Armand tolmácsolásában A funtineli boszorkány és a Sztrájkolnak az égben című Wass Albert művet hallhattuk. Istenes versekkel átevezve a Mary Poppins betétdalával jutottunk el Weöres Sándor Az éjszaka csodái című verséhez. A közönség szinte levegőt is elfelejtett venni a művésznő produkciója alatt, annyira a hatása alá került mindenki. A lélegzetvételnyi szünetekben a páros játszi könnyedséggel vezette fel egymás produkcióit, néhol spontán humorral fűszerezve. Teljes volt a szimbiózis köztük. Felzendült a "Kicsit szomorkás a hangulatom", majd népi bölcsességekkel megspékelt ételreceptekről hallhattunk. Elsajátíthattuk milyen küzdelemmel áll össze a nyúlpástétom húsvét idején, főleg ha kedvenc anyósunk és a gyerek kereszttüzében kell elkészítenünk azt. Milyen finom étek is a vaddisznópörkölt és, hogy járhatjuk be vele a börtön részeit. 

Felidézték milyen is volt, amikor annak idején belecsöppentek színházi életben. Csodálkozva tekintettek az akkori nagy színészek eleganciájára, hanglejtéseire, mozdulataira. Ahogy most ők játszanak, azok a régi hangok csengenek vissza a múltból. Abban a korban nevelkedtek amikor a szakmákat precízen kellett elsajátítani és nekik ebben nagyon jó "tanáraik" voltak.

Az élet a legnagyobb rendező, időzíteni se lehetett volna jobban a 19 órai harangszót. Hűvösvölgyi Ildikó lírai verses blokkjába farolt bele az időjelzés. Ám a művésznő Romhányi, Marhalevél című vidám versébe szőtte bele a harangszót. A Dózsa és Római városrész peremén élők már tudják, nem kevesebb mint öt percig hallhatjuk a jelzést. A harangszóval alapozta meg Armand, Ady verset (Már vénülő kezemmel fogom meg a kezed..). Olyan atmoszféra teremtődött a színházterembe, ami sokakat meghatott. A művész bevallotta ez a vers mindig is szívügye volt, de igazán akkor értette meg, amikor őszülni kezdett a halántéka. Végül az est címadóját az Orchideákat adták elő amelynek a végén Kováts Rózsa a klubszínházi estek szervezője és Szántó Péter a művelődési ház igazgatója köszönetük kifejezéséül egy csokor virággal és egy üveg borral kedveskedtek a vendég előadóknak. Közös dedikálással és beszélgetéssel fejezték be az estét.