Enter – Földink, a bőkezű mecénás

Az édesanya, Szabady Terézia éppen ezért takarékosságra nevelte a kicsiket. Szilárd különösképp megfogadta az intelmet: már kisiskolásként félretette a havi zsebpénzét, hogy céljait megvalósíthassa.

A kisfiú Földváron végezte az elemit, aztán Pesten lett gimnazista. Érettségi után jogot tanult, elismeréssel diplomázott, majd ügyvédi irodát nyitott. Több évtizedes sikeres praxisa módos emberré tette, de cseppet sem élt fényűzően, sőt, egész életében spórolt – másoknak. Rászorulókat segített, és végrendeletével – ahogy a lexikonban áll – „a 750 ezer akkori forint összegű hatalmas vagyonát a tudományok és művészetek előmozdítására, szociális gyámolításra és kisebb részben egyházakra hagyta”.

Példamutató gondossággal rendelkezett a hagyaték elosztásáról. Bölcsődék, iskolák, nevelőintézetek, gyermekkertek, tanítóképzők, iparegyesületek és zenedék, valamint a keresztény egyházak egyaránt részesültek a vagyonból. A nemes lelkű mecénás végrendelete szinte a kor „szociális térképének” tekinthető: a hagyatéktevő minden rászoruló rétegre gondolt. Adományozott az árvák, a sínylődők és szenvedők javára, a betegségből lábadozók, vakok, süketnémák, szűkölködő özvegyek, elaggott cselédek gyámolítására. Jelentős összeget hagyott kórházakra, elmebetegek ispotályára, jótékony egyletekre, menedékházak és állatvédő szervezetek fenntartására. Rendelkezett a csángók letelepítésének támogatásáról, a Tudományos Akadémiának, az egyetemnek és a múzeumoknak szánt adományról. Művészeti díjat is alapított; az első jutalmazott 1889-ben Róna József lett, aki faun-szobráért kapta a kétezer koronás díjat. Az évek során tucatnyi alkotót segített az alapítvány. 1910-ben Koszta József Mezei munkások című festménye érdemelte ki az elismerést.

Emberséges földink, az 1888 szeptemberében örökre eltávozott Rökk Szilárd emlékét a fővárosban utcanév őrzi.