A Rolling Stones-ból a Művész Jazz Klub színpadára - Tim Ries
Mindenképpen jelentősnek és egyben mérföldkőnek is tekinthető az október 23-i este a Művész Jazz Klubban. Aki ott volt és látta Balázs Elemér játékát a doboknál, azonnal tudta, hogy az East Gipsy Band nem véletlenül élvezni Tim Ries partnerségét.
Érdekes módon senki nem mosta egybe az ünnep méltóságát éppen az együttes magas szintet képviselő élményvilágával.
-Fantasztikus lehetőség és nagyon jó, hogy ezen a napon jazzt játszhattunk. Igazság szerint, amikor ez a csapat együtt játszik, mindig ünnepi a hangulat. Számunkra ez az október 23-a duplán ünnepi alakalom volt, mert Tim Ries egyébként Amerikában él, de most újra el tudtuk csábítani Magyarországra. Hasonlóan New Yorkban is járjuk a híresebbnél híresebb jazz klubokat, fesztiválokat. Most Dunaújvárosban is ezt az anyagot játszottuk, remélem, sokak megelégedésére - mondta Balázs Elemér.
Tim Ries még a fellépés előtt volt kedves és végtelen emberi néhány szót megosztani velünk csapatmunkáról, ünnepről, mély érzelmeiről egyaránt:
-Rengetegszer jártam már Magyarországon, 1988 óta talán százszor is! Nagyon szeretek jönni, mert roppant jó muzsikusok vannak ebben az országban, talán a legjobbak a világon. Zeneszerzőként sokat beszélgetek a roma zenészekkel, s mindig azt érzem, nekem valahogy második otthonom, a második családom ez az ország, ez a közösség. Nem beszélve az 1956-os szabadságharcról, amikor rengeteg magyar hagyta el ezt az országot, s ment valami teljesen más világba: Ausztriába, Kanadába, Németországba, de az USA-ba is. Nagyon nehéz időszak lehetett, mert nagyon sokan a biztonságos helyre vágytak.
Ki volt az első ember az életedben, aki örült a sikerednek?
-Apám zenész volt, trombitán játszott, anyám és a húgaim zongorán, én nagyon fiatalon kezdtem zongorázni. Szóval mi állandóan zenéltünk, játszottunk. Apámnak volt egy zenekara, ott kezdtem, remek volt.
Van különös érzésed, amikor hazautazol Magyarországról?
A cigányzene egy unikum ebben az országban, ahogy különbözik Bulgáriában, Oroszországban vagy másutt. A cigányzenészek itt a klasszikust is nagyon ismerik, tudják. Itt van Sárközi Lali, szerintem briliáns benne, de a jazzben is. Ez a kombináció nagyon is a jazzről szól, hiszen egyfelől improvizáció, másrészt a melódiák, harmóniák összjátéka, ami valóban unikum – ez nekem nagyon tetszik. Klasszikus és jazz, ez a kettő, amit imádok.
Bármikor is segített a zene a privát életedben?
-Abszolút! A jazz nyilván különbözik minden más zenétől, részben jön a blues-ból, lásd a Rolling Stones-t, a korábbi zenékből, mint a gospel, az afrikai-amerikai zene. Ez egy nagy szabadság. A jazz a természet hangja, az improvizáció és a harmónia melódiája. S amikor az ember magas szinten műveli, mint például Balázs Elemérék, itt, akkor azt érzed, hogy a családoddal játszol a gyerekeidnek, a barátaidnak. Amikor játszunk, gyerekek vagyunk. Számomra a zene nagyon spirituális és sokat jelent. Amikor szaxofonon játszom vagy akár a zongorán, akkor az én vagyok. A zene rajtam keresztül jön, én is hangszer vagyok. Soha nem volt ebből konfliktusom, sőt, sokszor megvédte az életemet. A zene olyan, mint a vallás, drog, szerelem, figyelem, türelem. Ezt művészi szinten kifejezni csak érzések közvetítésével lehet.
Mit üzensz most ide ezekkel az érzésekkel?
Bármikor jövök, mintha haza jönnék. Csütörtökön este, amikor befejeztük a játékot egy klubban, csak ültünk ott és beszélgettünk hajnal háromig-négyig. Az emberek csak jöttek, csak jöttek. Fiatalok, cigányok éppúgy, mint mások, új generációk, akik nagyon nyitottan állnak a zenéhez, az élethez, s öröm volt tudni, hogy nincs határ közöttünk, de még nyelvi sem, mert a zene a nyelv közöttünk. Bárhol is jártam a világban a zene által mindenütt összejöttünk, mert ez a zene nagyon erős mindenütt a világon. Azt gondolom, az üzenet mindenki számára az, hogy az emberek igenis tudnak együtt lenni. A politikát, az etnikai, a rassz-kérdéseket áthidalva a zene nyitottá tesz mindenkit, mindenki iránt. Ez a legfontosabb.
A rovat további hírei: Kultúra
Zenés bábjáték készül a Bartókban – októberben bemutató
2024. szep. 19.
Balázs-Valler Kata rendezésében készül Az álomlátó fiú című zenés bábelőadás a színházban. A csapat már tavaly is nagy kedvenc volt a Pávatollal, most ismét Kriza János gyűjtéséből merítettek – és még nagyobbat álmodtak.
Ismerős arcok, új vendégek, nagyot ment újra a Dunaújvárosi Képregényfesztivál! (galériával)
2024. szep. 18.
Roppant gazdag kínálattal kényeztette újra, mi több, idén immár ötödszörre a műfaj szerelmeseit a Dunaújvárosi Képregényfesztivál. A seregszemlének szokás szerint az MMK adott otthont, a vendégeket a zord idő sem riasztotta el múlt szombaton.
Diafilmek is kölcsönözhetők a József Attila Könyvtárban
2024. szep. 17.
A diavetítők és a hozzájuk tartozó diafilmek ismét egyre népszerűbbek. Aki csak egy kis nosztalgiára vágyik, örülhet: a gyermekkönyvtárban nagyjából 80 darab diafilm kölcsönözhető.
Szabad Szemmel az ICA-D-ben: "Végül jó lesz minden"
2024. szep. 15.
A méhek jól szervezett közösségében nincs helye az önérdeknek. A kaptárok lenyűgöző világáról az emberi társadalom is nyugodtan példát vehetne. Második évadát kezdi az ICA-D kötelékében a Szabad Szemmel közössége – tavaszi adósságot törlesztenek a KineDok kínálatából.
"Fedetlenül" – és ami az aktok mögött van
2024. szep. 14.
Második kiállításán mutatkozott be Kiss Piusz az MMK Aula Galériájában. A Fedetlenül című tárlaton közel 30 művészi akt látható, a kiállítás anyagát Lőkös Zoltán gyémántdíjas fotóművész ajánlotta a megnyitó vendégeinek figyelmébe.
DSTV: sósborszeszes üvegcsepár
2024. szep. 13.
Múltunk apró emléke lett augusztusban a hónap műtárgya az Intercisa Múzeumban, derül ki a DSTV összeállításából. A sósborszesz története régre nyúlik vissza, és ezt is feleleveníti az intézmény sorozatának friss darabja. Hangkép.
Zenélő Cukrászda: már a harmadik évad kezdődik
2024. szep. 12.
Rendszeres fellépő, Klép Tamás koncertjével vág neki az idei szezon sorozatnak a Vasmű úti édesbázis. Mikor hallott utoljára Ihász Gábor dalt? Itt a remek alkalom szombaton délután!