Huszonnégy harangkondulás

Persze hogy nem utazott föl Pestre, miért is ment volna. Az oktatás szünetelt. Érthető okokból… Ám az igazán nyomós érv, ami miatt maradt: a csapatszellem. Azon a napon a nemzeti bizottság ellenállásra buzdító röpiratait kellett hordaniuk. Felkelők voltak ők, mint oly sok pentelei fiatal, s Imre nem maradhatott ki közülük. Ment hát, nem tudva, hogy az utolsó útja lesz. Estére már kiterítve feküdt. Tüdőlövés.

Fehér László harmincnégy éves kovács azon a reggelen, november hatodikán elbúcsúzott a családjától. Szolgálatba indult. Ők, az önkéntesek a tüzérezred katonáival és a hadba hívott tartalékosokkal már harmadik napja együtt készültek a védelemre. A felderítők a szovjet csapatmozgást követték, mások műszaki zárat telepítettek, Ercsiből fegyvert és lőszert szállítottak, a fiatalok molotov-koktélokat készítettek elő. A szovjetek fegyverletételre felszólító ultimátumát a nemzeti bizottság vezetői visszautasították – s a felkelők már tudták: másnap megindul a támadás. Fehér László azt a reggelt már nem érhette meg. Hatodikán este ő is holtan feküdt. Halálának oka: hasüregi sebesülés okozta sokk.

Novák Pál tizennyolc éves darukezelő azon a hajnalon, november hetedikén a kijelölt szolgálati helyére tartott. Igyekezett, mert nem tudta, senki sem tudhatta, mikor indulnak a város ellen a ruszki csapatok. Mire kiviláglott, már minden felkelő a védelmi ponton volt. Sokáig csak távoli morajlás hallatszott, majd a tankok zúgása egyre közelebb ért. Délután kettőkor a város körül bezárult a páncélosok gyűrűje. A repülőraj nyitotta meg a kíméletlen támadást. Nyolc repülőgép fél órán át ontotta a bombákat a védelmi állásokra. Novák Pál egységét is elérte egy gránát. A fiatalember repeszek szaggatta holtteste fáklyaként lángolt…

Három halál. Hogy utolsó óráik miként teltek, s az utolsó pillanat hogyan jött el, arról nincs pontos ismeret. Pentele ’56-os halottainak legtöbbjéről csak a legendák szólnak. A számuk se biztos. A fellelhető források huszonkét nevet őriznek, és két névtelen emlékét; őket a bombarobbanás azonosíthatatlanul tépte darabokra. Szemtanúk vallomásai a huszonnégynél jóval több áldozatról szólnak.

A ledobott gyújtóbombák „alapos” munkát végeztek. A védők pincesoron lévő gépágyúállását is „bravúrosan” lőtte szét több repülőgép.  A mélyrepüléseknél a golyószórók is „prímán” teljesítettek, nagyon precízen végigszórták a Vasmű utat. „Óraműszerűen” működtek a nehéz aknavetők és tábori tarackok. A rettenetes haditechnikai fölény, a támadók sokszoros túlereje eldöntötte a város sorsát. A maroknyi védőcsapat hősiesen ellenállt, amíg tudott; a védelem azonban kora estére összeomlott.

Pentele ’56-os áldozati mérlege: huszonkét ismert és két ismeretlen hős. Huszonnégyükért kondul meg minden évben a harang. És azokért a halottakért is, akikről tán már soha nem tudunk meg semmit.