A kis tipli nagy sikertörténete

Balszerencsémre elmeséltem, hogy mi gátolta meg a sikeres képfölaggatást – mire ő: „De hát milyen háztartás az, ahol nincs egy árva tipli se?!” Mondom neki, hogy bizony, az csak semmilyen lehet… Hazaérve aztán sikerült a kényes művelet, hála a kis háromcentis műanyag eszköznek.

Ez a decemberi történet jutott eszembe, amikor a neten olvasom: a tipli „atyja”, a hírneves német feltaláló, Artur Fischer kilencvenhat éves korában elhagyta a földi világot. Találmánykirálynak nevezték: ezernél is több, egészen pontosan 1100 ötlet pattant ki az agyából, s ezeket egytől egyig megvalósította. Az Európai Szabadalmi Hivatal életműdíjjal jutalmazta munkásságát. Valamennyi újítása a hétköznapi élet dolgainak megkönnyítését szolgálta – a legelterjedtebb ezek közül azonban az egyszerű kis alkalmatosság, a műanyag tipli volt. Világsiker lett.

Magyar találmány is számos van, ami meghódította a világot. Elég csak a jeles XIX. századi vegyészünk, Irinyi János robbanásmentes gyufájára vagy az újságíró-festőművész Bíró László József golyóstollára gondolnunk – nem is beszélve Szent-Györgyi Albert c-vitamin-felfedezéséről. Házunk táján, Újvárosban nem születtek ugyan ekkora nemzetközi hírű feltalálók, de sikeres-neves innovátorok annál inkább; köztük van, aki már diákként ismertté lett.

A találmányig vezető útjukat sorozatban szeretném egyszer „végigjárni” – például annak az egykori fiatalembernek, Balogh Gyula Bogumilnak a tudásért folytatott küzdelmeit, aki az 50-es években került a városba, érettségizett szakmunkásként a Vasmű dolgozója lett, s közben a könyvtár mindennapos vendégeként szívta magába az ismereteket. Nemhiába: eszének és önképzésének köszönhetően megbecsült, külföldön is ismert természetgyógyász lett, akinek híres gyógyteái világszabadalomig jutottak, s aki – a német feltalálóhoz hasonlatosan – azt tűzte célul maga elé, hogy a mindennapi életet az emberek számára könnyebbé tehesse…