Csodák ideje

2016. január 12. (kedd) 9:00 - Várkonyi Balázs

Egy különös történet motoszkál a fejemben. Mennyből az angyal…- zendített rá váratlanul a pöttöm kislány. Az arcokon zavart mosoly, de a leányka torkaszakadtából énekelt, cérnahangja átszállt a fekete ruhás emberek fölött, körbejárta a kőkereszteket. A karácsonyi ének egy temetés meghökkentő része lett.

A hároméves Dorinkát szülei nem tudták hová elpasszolni, különben is – mondták –, ilyen kicsi korban fel se fogja, nem rázza meg a szokatlan élmény, vitték hát magukkal a rokon bácsi végső búcsújára. A szertartás az ősi rend szerint zajlott. A kántor épp befejezett egy éneket, s akkor a pillanatnyi szünetet kihasználva a gyermek kieresztette a hangját. Két strófát ismert, s nem hagyván, hogy anyja beléfojtsa a szót, végigénekelte, egészen addig, hogy „ő leszen néktek üdvözítőtök, valóban”. Az idős pap szeretettel megsimogatta a fejét, s csak eztán fogott mondandójába. Ekkor már senki nem nézett megrovóan… A kisgyermek jót akart. Azzal járult hozzá a szertartáshoz, amit tudott. Épp hogy elköszönt karácsony ünnepe, szüleitől ezt az éneket már megtanulta, hát segített méltóvá tenni a ceremóniát. A temetőhistória rendhagyó pillanata lett ez.

Hogy a születés és a végső búcsú órái olykor közel esnek, sok család átélte már. Az örömhozó advent után ez különösképp megrendítő. Akit ez a trauma ér, legjobb, ha olvasmányélményeibe kapaszkodik. A nemzetközi hírű, legendás szívsebész, Papp Lajos könyve őriz sok különös történetet. Az egyik 1986-ba visz vissza bennünket.

Tél volt. Közeledett az ünnep. A mentők azon az estén a Szabolcs utcai kórház felé száguldottak. Kétgyermekes édesanyát vittek. Kritikus állapotban volt. A megérkezéskor derült ki: a professzor régi szívbetege ő, a műtét halaszthatatlan. Szombat volt, a hétvégi ügyeletes csapatot riasztották, azonnal megindult az előkészület. A megfelelő vér nélkül viszont az operáció nem indulhatott. És eljött az a pillanat, amikor már semmit sem tehettek. Akkor csörrent meg a telefon, közölték, hogy megvan a műtéthez kellő vér. Későn… A professzor tehetetlenségében ordítani kezdett: „Ennek az asszonynak két kicsiny gyermeke volt, egyedül nevelte őket, hát miért nem adtad meg neki, Istenem, az esélyt?!”

A történetnek azonban itt nincs vége.

„Visszanéztem a műtőajtó kis kerek ablakán, mintegy elbúcsúzandó az asszonytól… És ekkor a szívműködést jelző monitoron mintha valamit megláttam volna. Pillanatnyi őrület volt? Sem előtte, sem utána semmit sem láttam; csupán egyetlen pillanatra rémlett fel, mintha a monitoron moccant volna valami. Jóllehet, a lélegeztető gép is már vagy öt-hat perce nem működött… Fölkiáltottam: vissza a műtőbe!”

Amit a műtőnapló őriz: hatórányi eszeveszett hajsza, versenyfutás az idővel. S amit csak az orvos agya rögzíthetett: küzdelem a kétségekkel. Ám hat óra múlva – győzelem. Egy nagy sebész tudása kellett ehhez. Végső soron a professzor hite győzött akkor. Csoda? Az.

A kis Dorinka története, amivel kezdtem, rég volt. Az után eltelt tíz év, a lányka kamasszá serdült. És egy nap – derült égből villámcsapás… kórház. Trombózis. Egy fiatal doktornőhöz került. Ő mentette meg az életét. Karácsony utója volt. És akkor is csoda termett.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.