Arra szentelte az életét…

Július elseje ugyanis a köztisztviselők napja, egyben az egészségügyiek Semmelweis-ünnepe is. Ez az ünnepnapi pihenő számukra egyfajta kárpótlás a sokszor átlag fölötti munkateherért. Nóri fiatal, előtte még minden, van ideje bizonyítani. Édesanyja ezen már rég túl van. Jól képzett, sokat tapasztalt szakember. Jó ideig a legveszélyesebb területen kellett helytállnia: fertőző betegek intenzív osztályán. Hétvégén, ünnepen is. Odaadása jutalma egy szerzett betegség lett. Kis híján végzetes fertőzést kapott.

Amikor nagy sokára felgyógyult, ment volna vissza a szolgálati helyére. Nem engedték. Főnökei azt mondták, kétszer nem tehetnek kockára egy életet. Azóta nyugalmasabb a munkája; ám azt is ugyanolyan gonddal végzi. A betegek szeretik. Mi több, profizmusát elismerik. Sokszor két műszakot visz – mert az orvosok, ha helyettesítőt keresnek, elsőként őt kérik.
Lánya a múltkoriban üzenetet tett közzé: „Az én Anyukám arra szentelte az életét, hogy segítsen az embereken – a munkájában és azon kívül is. Ma reggel a buszmegállóban beakadt a cipősarka a járdaszegélybe, és elesett. A gerincsérve és ízületi problémái miatt nem bírt felkelni. Az emberek csak bámultak, senkinek nem jutott eszébe segíteni. A szemközti óvodából jött hozzá egy óvónő több perc után. »A segítség körbejár« elv  ritkán működik.”

Képek forrása: internet

Az asszony holnap tehát pihen. Tán gondol majd azokra, akiknek – mint neki egykor – most sem lehet szünet, hiszen a kórházak, sürgősségi osztályok állandó szolgálatosai. Hétfőn aztán ő is, ahogy minden hétkezdetkor, ott lesz a rendelőben. Mosolyogva. A betegekkel most is kedves lesz, gondos, figyelmes. Hogy közben a gerince fáj? Csak rá tartozik. A fájdalom az, ami teljesen az övé…