Utoljára szólalt meg a kicsengetést jelző hang a Dózsa iskola végzőseinek szerda délután, amely ezúttal keserédes hangulatot teremtett, hiszen nem egy tanórájuk, hanem általános iskolás éveinek végét jelezte.
A ballagást megelőző özönvíz szerű esőzés a tornaterembe kényszerítette őket, hogy aztán a búcsúk pillanataiban visszatérjen a nyári meleg, amit mindenki megérzett a rokonokkal, barátokkal megtelt teremben. A kellemetlenségeket leszámítva ment minden a rendes kerékvágásban és szép emlékekkel távozhattak a nyolcadikosok.
A Dózsa suli végzős évfolyamát négy osztály alkotta, a levonulást a 8.A kezdte, akik húszan együtt énekelve hagyták el tantermüket és a sorfalak közt ballagtak a tornaterembe. Őket a bések követték szintén húszan, végül a 14 tagú 8.C és a 24 tagú 8.D foglalta el kijelölt helyét a rokonok gyűrűjében. Ezután kezdődött a búcsúzkodások, versek, emlékek felidézésének sora, melyet egy végzős diák kezdett, aki beszédében elmondta, reméli, mind megtalálják majd számításaikat további tanulmányaikban, de mindig hiányoznak majd az osztályok, évfolyamok, tagozatok közti összetartások. Tóth Györgyné igazgató is büszke az évfolyamra, érettségükre, tanulni vágyásukra, és mint mondta, a lassú, de kitartó munkára, melyet mind elvégeztek azért, hogy idáig eljussanak.
A ballagást megelőző özönvíz szerű esőzés a tornaterembe kényszerítette őket, hogy aztán a búcsúk pillanataiban visszatérjen a nyári meleg, amit mindenki megérzett a rokonokkal, barátokkal megtelt teremben. A kellemetlenségeket leszámítva ment minden a rendes kerékvágásban és szép emlékekkel távozhattak a nyolcadikosok. A Dózsa suli végzős évfolyamát négy osztály alkotta, a levonulást a 8.A kezdte, akik húszan együtt énekelve hagyták el tantermüket és a sorfalak közt ballagtak a tornaterembe
