Régmúlt idők ünnepnapja és a modern korok divatja találkozik a gyöngyfűzésben. A színes karkötők, nyakláncok és gyűrűk univerzálisak, kicsi és nagy, fiatal és idősebb hölgy egyaránt hordhatja, akár népi viselet részeként, akár hétköznapi kiegészítőként.
A gyöngyfűzés nemes és nem könnyű tudományát gyakorolja nap, mint nap Heftner Anna is, aki dunaújvárosiként nem volt rest és utánajárt e népi eredetű mesterségnek.
Heftner Anna Csepel született, ám utána a család a biztos munkát és lakást nyújtó Dunaújvárosba költöztek, így itt nőtt fel tíz testvérével.
A Vasvári elvégzése után Anna Győrbe került egy mezőgazdasági szakiskolába, ahol dísznövénytermesztőként végzett. Utána visszatért a városba, a Dunai Vasműben helyezkedett el, ahol több helyütt is dolgozott. A fiatal éveket megédesítő szerelmet követően férjhez ment, majd két gyermeknek adott életet. Ma már fia 41, lánya pedig 39 éves.
- A legtöbbet a nagyolvasztóműnél, a tömörítőnél dolgoztam, ott voltam üzemadminisztrátor. Aztán 2002-ben kiderült, hogy baj van, nagy baj. Az orvosok tüdőrákot diagnosztizáltak, majd csonkolni kellett a tüdőmet. Szerencsére áttét nem volt, megúsztam – meséli Anna.
Természetesen azóta is kezeléseken vesz részt és szanatóriumba jár. Közben pedig fűz. Gyöngyöt fűz.
- Immáron 2007 óta fűzöm a gyöngyöket. Közben persze a sorsom is szépen alakult – meséli huncut mosollyal a szája szegletében. – Előbb elváltam, majd férjhez mentem és megint elváltam. A második házasságomból született meg a második fiam, aki most 25 éves. Éppen frissen diplomázott az egyetemen.
De visszatérve a gyöngyözésre, Anna elmondta, hogy sok más kézműves foglalatoskodást kipróbált.
- Szeretek a gyöngyökkel foglalkozni. Régebben gobelineztem, kötöttem, horgoltam, hímeztem. Szinte mindenféle kézműves tevékenységet megpróbáltam, aztán elkezdtem gyöngyből virágokat, állatkákat fűzni, majd ráakadtam az interneten egy gyöngyfűző táborra és jelentkeztem, azután elutaztam Szálkára. Ebben a táborban kétszer is voltam, azután Oláh Mártánál tanultam. Gyakorlatilag innen származtatható a gyöngyfűző karrierem. A táborban kemény munka folyt, egy hét alatt három nagy gyöngysort fűztünk fel. Itt elsősorban a sárközi mintavilágú és motívumokkal rendelkező nyakbavalókat, gallérokat készítettünk el, egyetlen hét alatt. Mindent megtanultunk, a nyaklánctól kezdve a karkötőkig. Oláh Mártánál pedig a modernebb dolgok elkészítésének fortélyait tanulhattam meg. Ezt követően pedig jött az internet. Az önképzés interneten és egymás közötti tereferéken valósult meg. Persze létezik saját minta, és saját tervezés is, amelyek igazán egyediek. Számomra a gyöngyökben a zöld és a bordó egymásra hatása érvényesül a legjobban. Ez azért érdekes, mert a zöldet önmagában nem szeretem.
Anna aztán elmesélte, hogy nagy fájdalma az, hogy nem vezethet táborokat és nem foglalkozhat gyermekekkel.
- Mivel nincs érettségim, nem vezethetek játszóházat sem, mert ezekhez már papír szükséges. Ennek ellenére, amíg ezt nem kötötték ki, évekig foglalkoztattam gyerekeket a tökfesztiválon. De jártam az országot, amikor csak lehetőségem volt rá. Például a kulcsi Kemencésekkel sok helyütt megfordultam. Tagja vagyok a Pentelei és a Fehérvári Kézműves Egyesületnek is. Több alkalommal ellátogattam különböző fesztiválokra, például Kiskunfélegyházán, a bajusz fesztivállal kezdtem, most már a libafesztiválra hívnak vissza minden évben. Hetedik éve járok fel a fővárosba, a Mesterségek ünnepére, ahol bemutatókat tartok az asszonyműhelyben.
Vannak zsűrizett munkáim is, mert azt vallom, hogy szükséges néhány zsűrizett munka, hogy az ember kiállhasson a közönség elé. Egyébként nem hajtok címekre és díjakra. Így is kapok elismerést az emberektől, és ez a legfontosabb, ennél többre nem vágyom.
Az első kiállítását a megyeszékhelyen, az egyik könyvtárban rendezték meg, de Csengődön és Rácalmáson is bemutathatta alkotásait. Az utóbbi időben pedig közös kiállításokat szerveztek Dobrovitz Klárával és Udvari Emesével.
Anna stílusvilágát a letisztultság és az egyszerűség jellemzi.
- Nem szeretem a nagyon csillogó-villogó dolgokat. Véleményem szerint sokkal szebbek az egyszerűbb motívumok. Szeretem továbbá azt is, hogy ami elkészül az szinte bárhol, bármikor hordható, akár hétköznapokon is, kivéve egy sárközi nyakláncot. A gyöngyök többségét az internetről rendelem, vagy Apcról, Pestről, a gyöngyös és kreatív boltokból. Sokszor felülök a buszra és körbejárom a bolt környékétet egy-egy bevásárlás során, mert szeretek sétálni, nézelődni. Ilyenkor nem csupán gyöngyöt vásárolok, hanem gyöngyfűző cérnát és speciális damilokat is. A nyakbavalók általában gyöngyfűző cérnára vannak fűzve, mert a damil merev és nincs meg az esése. Damilra a speciális darabokat, inkább gyűrűket fűzünk a gyermekeknek. A gyöngyök közül személy szerint a teklát nem nagyon használom, inkább az ásványgyöngyöket és cseh gyöngyöket. Ezen túl szeretem a japán gyöngyöket, mert ezek nagyon jó minőségűek, igaz, drágák. A kínai gyöngyöt viszont nem lehet felhasználni, mert nem adja ki a mintát, annyira egyenetlen. Ezért javaslom, hogy vegyük meg a gyereknek is a minőségi gyöngyöt és legyen a gyereknek sikerélménye, különben elmegy a fűzéstől a kedve.
Anna néha bevállal egy-egy tanítványt is. Sokan vannak ugyanis, akik nem tudnak könyvből megtanulni gyöngyöt fűzni. Annára bátran mondhatjuk, hogy a gyöngyfűzés megszállottja, ez a hobbija, a szenvedélyévé vált. A gyöngyfűzésen kívül internetezni szeret, illetve Pesten csavarogni: kirakatokat, embereket, házakat nézni. S persze, szívesen tölti idejét az unokáival is.
