Emléktáblát avattak Vörös János emlékére a Móricz iskola bejáratánál, aki az intézmény meghatározó alakja volt az évek során és az egyik legkiválóbb énektanár, karnagy és pedagógus az iskola történetében.
Az 1966-ban végzett 8/A ötven éves osztálytalálkozója alkalmából emléktáblát avattak iskolaéveik legmeghatározóbb alakjának tiszteletére szombaton délelőtt. A Móricz Zsigmond Általános Iskola bejárata mellett az osztály nevében Sütő Zsuzsanna idézte fel a kellemes emlékeket Vörös Jánossal kapcsolatban. Mint mondta, lehetetlen lenne mind azt a szépet felsorolni, amit tőle kaptak, a bizalmat, amit a gyerekeknek szavazott még a legnehezebb feladatoknál is, vagy azt, ahogyan az életük részévé tette a zenét, ami nélkül már egyikük sem tudná elképzelni mindennapjait.
Vörös János a Kodály-módszerrel tanította a zenét, de egy zseniális módszer is elveszhet egy rossz tanár tanításában, ő azonban kiválóan át tudta adni tudását. A készségfejlesztés magasiskoláját oktatta, melynek kapcsán tanítványai csak később ismerték fel: nemcsak a zenére, hanem az élet minden területére hasznos tudást kaptak tőle. Felidézték a kirándulásokat, a közös énekléseket, a 61. Debreceni Gyermekkórus Fesztivál győzelmét, vagy Kodály látogatását az iskolába, amikor saját szerzeményével fogadták, és amelyen még maga a mester is meghatódott. Vörös János tanár úr óráin pedig olyan ismereteket szereztek, melynek hála a zenei pályán továbbtanulóknak nem csak a gimnáziumban, de a főiskolán is csak alig tudtak újat tanítani.
A kedves emlékek és anekdoták után az osztály együtt énekelt, majd koszorút helyeztek az emléktábla alá.

