A Dunaújváros Közbiztonságáért Díjat vehette át a Szent György napi ünnepségen Németh Miklós rendőr őrnagy. A fiatal és tettre kész rendőr őrnaggyal a munkájáról és hobbijáról is beszélgettünk a díj apropóján.
Németh Miklóst 1997. július elsején került a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Őr-és Járőrszolgálati Alosztály hivatásos állományába, mint járőr, nem sokkal később körzeti megbízott lett, majd vizsgálói feladatokat végzett. 2004. július elsejétől a REBISZ állományában nyomozó, szolgálatparancsnok, alosztályvezető-helyettesi, 2010. május 16-tól a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Rendészeti Igazgatóság Közlekedésrendészeti Osztály Iváncsai Autópálya alosztályvezetője lett. A kimagasló teljesítményét és elhivatottságát bizonyítja, hogy 2013. április 1-től a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály osztályvezetője lett.
- Tolna megyei gyerek vagyok, Pakson születtem. Egy Pálfa nevű kisközségben nőttem fel, és itt jártam általános iskolába is. Az alapfokú iskola elvégzése után a dunaújvárosi Széchenyi gimnáziumba kerültem és ettől kezdve meghatározó lett számomra város. A gimi után a rendőrtiszti főiskolára jelentkeztem, de elsőre nem sikerült a felvételim, ezért a Csopaki Rendőr-szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat. Utána Budapesten, az V. kerületi kapitányságon kezdtem el dolgozni, Két év múlva jöttem át Dunaújvárosba, majd 2004-ben átmentem az akkoriban alakuló autópálya-rendőrségre. Az M6-os autópálya építésekor megpályáztam az Iváncsai Autópálya-rendőrség alosztályvezető-helyettesi pozícióját, közben elvégeztem a főiskolát, majd a Nemzetvédelmi Egyetemet, így tiszt lettem. Aztán visszakerültem a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra, és 2013-ban a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály osztályvezetője lettem.
Miklós elmondta, hogy a Dunaújváros Közbiztonságáért Díjra nagyon büszke, de közös sikerként értékeli.
- A munkám meghatározó eleme a balesetek száma, azok súlyossága. Jogosan lehet vitatni, hogy miként tudunk ebbe a folyamatba beavatkozni, de az biztos, hogy a közlekedési kultúrára van ráhatásunk. Ezek a számadatok nagyon szép eredményt mutattak az elmúlt két évben, talán ennek is köszönhető, hogy átvehettem a díjat. Ám, mint a díjak többsége, ez sem egyéni munka eredménye, hanem egy közösségé, egy kollektíváé. Nagyon sok munkánk van ebben, osztályszinten. Mindannyiunk munkája kellett ahhoz, hogy ezek az adatok javuljanak. Számunkra ugyanis nagy fegyvertény, ha akár csak egyetlen emberrel kevesebb is sérül meg az utakon. Akkor vagyok elégedett, ha van sikerélmény. Ha sikerül a napi feladataimat elvégezni, vagy a kitűzött célokat teljesíteni annak érdekében, hogy napról napra eredményesen végezzem a munkám, az siker. Ha egyetlen egy személyi sérülést is elkerülünk, az is újabb siker. Persze, a kudarcokból is sokat lehet tanulni, és szükséges is, hiszek abban, hogy ezek viszik előre az embert.
Megkérdeztük tőle azt is, mi a szép a hivatásában.
- Közlekedési rendőrként a megelőzés nagy szerepet kap a munkánkban. Éppen ezért a gyermekekre nagy hatást tudunk gyakorolni. A felnőtteket már kevésbé lehet érdemben befolyásolni, sokszor csak a szankciókon keresztül. Szeretem, ha a gyerekek egyfajta tisztelettel, szeretettel, bizalommal fordulnak hozzánk. Fontosnak tartom, hogy merjenek segítséget kérni, merjenek odamenni a rendőrhöz, ne féljenek tőlünk! Aztán az is jól esik, amikor az állampolgárok egy-egy sikeresen megoldott probléma esetén megköszönik a segítséget. Akkor megérte dolgozni.
Miklós férj és apuka, valamint sportszerető ember.
- Szeretett feleségem, Andrea, és kisfiam, Erik ugyancsak nagy áldozatot hoz értünk. Természetesen ez fordítva is igaz, értük én is bármilyen áldozatra hajlandó vagyok. De egy rendőrcsalád élete nem túl egyszerű. A munkánkból adódóan bármikor telefonálhatnak, és akkor menni kell! A feleség szerepe nem is könnyű, hiszen, ha el kell mennünk, legtöbbször nem mondhatjuk el, hogy hová megyünk, mikor jövünk, és azt sem, hogy mit csináltunk. A türelemért, kitartásért, és bizalomért óriási köszönet jár! Persze, a gyermekek részéről sem egyszerű. Velünk is gyakran előfordul, hogy úgy fekszik és úgy kel a fiam, hogy nem látta az apukáját.
A kikapcsolódás, a hobbi Miklós számára a kézilabda.
- Lételemem a sport, és teljes mértékben kikapcsol. A Fejér Megyei Kézilabda Szövetség főtitkára vagyok. Ez a feladatkör teljesen más típusú gondolkodást igényel, mint a rendőrség. Ráadásul versenybíró is vagyok, igaz, mostanában már ritkábban. Régebben jómagam is kézilabdáztam és amikor abbahagytam, a tűz közelében szerettem volna maradni. Annak idején még Budapesten alakítottunk egy rendőr kézicsapatot is, amely a Budapest-bajnokságban szerepelt. Ebben a csapatban játszottam, a csapat vezetője is voltam egy ideig. Manapság az NB I-ben, és nemzetközi mérkőzéseken szoktam versenybíró lenni, de a Magyar Kézilabda Szövetségnek is dolgozom, ugyanis a Játékvezetői Bizottság felkéréseinek is eleget teszek, ellenőrként. A maradék kis időmben horgászok. A szabadstrandnál van állandó jegyem, de néha-néha kikacsintok városközeli horgászhelyre is, a jobb fogás reményében.
A jövőt Dunaújvárosban képzeli el.
- Én már nem tudnék elmenni a városból, mert ide köt minden. Bár ez egy iparváros, mégis, szerethető. Lehetne persze még élhetőbb, pezsgőbb, de már nem tudnék innen elszakadni, itt ragadtam. A párommal itt képzeljük el a jövőnket, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy vettünk egy kis házat és azt újítgatjuk fel.
