Cél, a döntőbe jutás

Az idén decemberben a már a 32. születésnapját ünneplő Takács Krisztián a rutinos úszók közé tartozik, melyet az is alátámaszt, hogy Cseh László és a Financsek Gábor után ő a harmadik legidősebb a magyar úszó válogatottban. Ez azonban most az előnyére válhat, hiszen évek óta azt hallottuk tőle, hogy a sprintszámokban a fiatalokkal ellentétben a rutinosabb úszóknak több az esélyük a legjobb helyezések elérésére. Ez a sportág legrövidebb versenyszámban kiemelten fontos tényező lehet, hiszen az 50 méteren csak pár századon múlnak a helyezések, és mindig itt tapasztalható a legszorosabb verseny.

- Tényleg ennyire fontos ebben a sprintszámban a tapasztalat?

- Igen, főleg az 50 méter gyorson. Itt minden, a beugrástól kezdve a levegővételen át a benyúlásig centiről centire ki van számolva, melyekbe ha egy kis hiba csúszik, akkor az súlyos másodpercekbe, ebből fakadóan helyezésvesztésbe kerülhet. Fejben kell jól összerakni a távot ahhoz, hogy sikert érjél el. Itt most komolyan kell venni, hogy a rutin és az évek számítanak. Ezzel kapcsolatban egy kis előnyben vagyok a többiekkel szemben, hiszen az óriási segítség, hogy tudom, mire számíthatok.

- Te már tapasztaltad, milyen magyar közönség előtt versenyezni. Mennyire segíthet ez is téged?

- Igen, de az nem világbajnokság, hanem Európa-bajnokság volt. Az ott megszerzett élmények alapján tudom, hogy milyen nagyszerű érzés a hazai szurkolók támogatásával versenyezni. Ez számomra nem terhet, hanem óriási támaszt jelent, mely szerintem az időeredményben is meglátszhat majd.

- Hogyan sikerült a felkészülésed?

- Úgy érzem, minden jól sikerült, sem sérülés, sem más rontó tényezők nem hátráltattak a munkában. Mindent megtettünk azért, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a világbajnokságra, melyet bizakodóan várok. Azt az egyet sajnálom, hogy kizárólag 50 méter gyorson indulok majd, melyet nem előz meg egy bemelegítésnek számító versenyszám. De ez van, ezt kell megoldanom. Az edzésen elért időeredmények alapján bármilyen helyezés elérése szóba jöhet, de én magamtól 21 másodperc körüli időt várok, mely biztosan döntőt jelentene, ezzel elkerülném azt, hogy ismét kilencedik legyek. A célom tehát a döntőbe kerülés, de azt kihangsúlyozom, hogy mindez apróságokon fog múlni. Ott azonban már minden lehetséges. A nagyobb stresszt a selejtező és az elődöntő okozza, hiszen amikor a döntőben vagy, ott már nincs min gondolkozni, hanem ki kell úsznod magadból azt, ami benned van.

Mint Krisztián hozzáfűzte, felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy helyezésben mit vár el magától, mivel az úszókat csupán századok választják el a sikertől, vagy a kudarctól.