Halálos életmentés

Kétszer élt át halálfélelmet a vízen. Egyszer a Pokol sziget mellett edzett, egymagában. A starthelynél, a hullámtörő gát alatt a halászok éppen hálóval kerítettek. Ő rajtolni készült, megkezdte volna az edzésben megszabott „pályafutam” egyikét, de észrevette, hogy a bal lapátra egy jókora hínár tapadt. Hogy leszedje, be kellett húzni a lapátot. A rutinos evezős ilyenkor a villára teszi ki a lábát, a másik lapáttal meg egyensúlyban tartja a hajót. Ő is így tett. Közben odakiáltott a halászoknak, hogy ne számítsanak sok jóra, ott alig van hal. Nem is arra kerítünk – volt a válasz –, hanem emberre. A révállomás felől épp akkor jelent meg egy rendőrautó, mögötte fekete zárt furgon. A kis evezőst, ahogy megértette, minek lett vétlen tanúja, elfogta a rémület, egy hirtelen mozdulatára odalett az egyensúly, beborult. Később elmesélte az edzőnek, mit érzett: szörnyű félelmet. Halálos rémületet. Kétségbeesetten úszott, vonszolta a szkiffet a part felé, közben fohászkodott, nehogy hozzáérjen valami a víz alatt, a halászladikból csáklyát nyújtottak felé, bátorították, végre partot ért. Rocsó jött, az vitte át a túloldalra, a szkiffet meg a Rák nevű motorosra emelték. Ő napokig nem ült hajóba.

A másik hasonló élménye egy évvel később jött. Edzés után társaival ugráltak a vízbe, levezetésképp versenyt úsztak árral szemben. Ő túl közel került a stéghez. A lába véletlenül a traverzek közé szorult, nem tudta kiszabadítani, kartempóval tartotta fent magát. Küzdött, de fogyott az ereje, társai kicsik voltak, hogy segítsenek. Akkor ott termett a félelmetes izomzatú kajakos, Babella Laci, azonnal beugrott, a stég alá merült, kiszabadította a foglyul ejtett lábat. Kimentette a pehelysúlyú evezőst, aki később azt mondta, félt, de csak addig, amíg meg nem látta Lacit.

Sok év múlt el. Vízparton, tó mellett táborozott a családjával. Kisfia még nem tudott úszni, ő a hátára vette a kislegényt, a lelkére kötve, hogy karolja át, szorítsa erősen, a kicsi szorított is, ő a bal kezével hátulról is tartotta, tempózott a lábával meg a másik kezével – amikor hirtelen belényilallt: mi van, ha épp most lesz rosszul? Azonnal a partra úszott. Soha többé nem kísértette meg a gondolat, hogy ilyet tegyen.

A minap a Székelyhon portálon egy megrendítő hírt olvasott. Fürödni ment egy férfi a Marosra két gyermekével, egy tizenkét éves kislánnyal és egy nyolcéves kisfiúval. A marosszentgyörgyi szakaszon a folyó vize mély és gyors sodrású. Az egyik gyerek vízbe ejtette papucsát, bementek érte. A víz sodorni kezdte mindkettejüket. Az apa gondolkodás nélkül utánuk ugrott. Sikerült partra dobnia két kisgyermekét. Az ár csak őt ragadta el...