Elhunyt Florosz Szpirosz

doszerk - 2017. nov. 09., 14:57

Hetvennyolc éves korában elhunyt Florosz Szpirosz keramikus, grafikusművész, aki a nyolcvanas években Dunaújvárosban telepedett le családjával és itt is alkotott.

Florosz Szpirosz keramikusművész, grafikus 1939. március 20-án született Andartiko városában, Görögországban. Családjával a polgárháború idején el kellett hagynia szülőföldjét.

Az Iparművészeti Főiskolán kerámia szakon végzett, mestere Csekovszky Árpád volt. 1969-ben egyéves MM-ösztöndíjat kapott, majd tanulmányútjai során folyamatosan csiszolta tehetségét, így például 1967-ben Bulgáriában, 1970-1975. között Jugoszláviában, 1985-ben Görögországban. Családjával végül Dunaújvárosban telepedett le és itt alkotott.

Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott meg alkotásaival. Művészetében elsősorban figurális kerámiákat készített, törekedve az anyagban rejlő lehetőségek maximális kihasználására. Grafikusként a görög mitológia szimbólumainak modern értelmezése foglalkoztatta.

Florosz Szpirosz képzőművész közös búcsúztatását november 24-én, pénteken 17 órakor a Kortárs Művészeti Intézetben rendezik. Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata osztozik családja és a hozzátartozók fájdalmában.

-Nyitókép: Dunaújvárosi Hírlap archív-

A rovat további hírei: Kultúra

A pudingportól a mirelit pizzáig

2018. máj. 18.

Újabb kiállítá nyílt az Intercisa Múzeumban. A második emeleti kiállítóteremben ezúttal a mindenki által jól ismert Dr. Oetker cég múltját és jelenét ismerhetik meg az érdeklődők.

Pünkösdi néptáncos királyság

2018. máj. 15.

Az eddigi legjobb pünkösdi gyermek néptánctalálkozót szervezte meg a Munkásművelődési Központ, minden vendégfellépő és látogató egy rendkívül hangulatos fesztivál részese lehetett.

Barangolás a képek világában

2018. máj. 15.

A Munkásművelődési Központ folyosógalériája egyre nagyobb népszerűségnek örvend, már a huszonnyolcadik kiállításmegnyitóra is sor került.

… és hol vannak a birtokaitok?

2018. máj. 13.

Két hatvanasforma asszony közeledik az utcán. A nyitott ablakon át hallom: „És képzeld, semmije sincs, de könyve, az van, bőségesen. – Ne mondd! – De. És tudnád, hogy mennyi!” Gyermekkorom jut eszembe. Jószerével semmink se volt, de könyv igen. Tán nem „bőségesen”, de szellemi útravalóként éppen elegendő.