A Rudas iskola is megtartotta a szalagavató bálját, ami mint mindig, ezúttal is rendkívül látványosra sikeredett. Természetesen a végzősök és a táncok is szépek voltak, de a showt óriási meglepetésre az igazgató lopta el.
Pénteken tartotta a Rudas iskola történetének negyvenharmadik szalagtűző ünnepségét, ami mindig a tanév legszebb és az egyik legjobban várt estéje. A helyszín ezúttal is a jócskán átfazonírozott és kicsinosított sportcsarnok volt, ahol hatalmas LED-falak és fények közt léphettek a hozzátartozók és barátok elé a négy végzős osztály tagjai. A bevonulás után a 12.b osztály tánca segített ünnepi hangulatba kerülni, majd Szemenyei István igazgató lépett a nézők és a négy végzős osztály diákjai elé.
- A gyerekkorból a fiatal felnőttek világába vezető labirintus utolsó elágazásához érkeztetek. Az első igazi mérföldkő az ember életében, amit képes tudatosan megélni és értelmezni. Az iskola csak az egyik színtere volt felnőtté válásotoknak, azonban őszintén remélem, hogy egy olyan színtér, ami lehetőségeket, hasznosítható tudást, készségeket, őszinte és mély barátságokat, vállalható és követhető emberi normákat közvetített felétek. Lassan búcsúzú tanítványaink elveszítik a megszokott hétköznapok kereteit, a Rudas biztonságot adó falait, a gyermeki lét felelősség nélküli korlátlanságát. Cserébe kinyílik számukra egy szabadabb, kevesebb kötöttséggel járó tér, melyben eligazodni, helyet találni azonban már egyedül kell - mondta az igazgató.
Utoljára egy rendhagyó kéréssel fordult a végzősök felé és a gólyaavatóhoz hasonlóan a szalagavatót is egy fogadalomtétellel pecsételték meg. Miután mindannyian felálltak, a következő esküszöveg hangzott el:
"Én... rudasos véndiák fogadom... hogy a szalagavató estéjének... minden titkát megőrzöm...
Tanáraim közül legalább ötnek... ma este elmondom, hogy... köszönöm áldozatos munkáját... (az igazgató kettőnek számít)
A tanév hátralévő részében... beiratkozom a könyvtárba... megismerkedem az igazolásaimat adó orvossal... rákeresek a neten... hogy mi az a közösségi szolgálat...
Az érettségi vizsgára becsülettel készülök... legalább öt napot... vagy négyet, de azt keményen... háromnál semmiképp se kevesebbet... esetleg kettőt, egyet a szóbelire... egyet az írásbelire... ha lesz szóbeli...
Ballagási ajándéknak nem kérek autót... toronyórát és földkörüli utazást... beérem készpénzzel... vagy Erzsébet-utalvánnyal...
Rudas László szelleme engem úgy segítsen!"
A vastapsot követően a 12.a osztály keringője következett, majd sorban utánuk a többi osztály produkciója, megszakítva egy-egy diák verses, vagy énekes előadásával az est legjobban várt pillanata, a szalagtűző ceremónia előtt.
Pénteken tartotta a Rudas iskola történetének negyvenharmadik szalagtűző ünnepségét, ami mindig a tanév legszebb és az egyik legjobban várt estéje. A helyszín ezúttal is a jócskán átfazonírozott és kicsinosított sportcsarnok volt, ahol hatalmas LED-falak és fények közt léphettek a hozzátartozók és barátok elé a négy végzős osztály tagjai. A bevonulás után a 12.b osztálytánca segített ünnepi hangulatba kerülni, majd Szemenyei István igazgató lépett a nézők elé. Mint mondta, ünnepelni jöttünk össze, elsősorban egy búcsúzni készülő évfolyam büszke diákjait.
!["A Dunaújvárosi Egyetemnek valós jövője van"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/20522.jpg?h=82f92a78 ""A Dunaújvárosi Egyetemnek valós jövője van"")
