Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 4. (vasárnap) 14:12 - Várkonyi Balázs

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

Egy autó kis híján elgázolt egy anyát s aprócska gyermekét. Nem állt meg, így hát elnézést sem kért, bár van-e értelme egyáltalán ilyenkor a szabadkozásnak? Nincs. Úgy vágtatott át a védett szakaszon, mintha nem lett volna ott senki. Hogy nem történt tragédia, az anyán múlott, aki még idejében visszarántotta a babakocsit. Az autós könnyű szívvel tovasuhant. Azon a zebrán egy másik autós két éve gyermekkori barátom húszéves lánykájának vette el életét. Nem tudok hát szabadulni a szívszorító jelenettől. Nem is akarok.

Emlék jön föl. Két autó áll az esztergomi Mária Valéria híd alatt. Puccos az egyik, a hátsó szélvédőn felirat: „Nyomjad neki, várják a vesédet.” Nehéz ennél cinikusabb, lélektelenebb szöveget az autó hátuljára álmodni: „… várják a vesédet”. Ettől az autótól nem messze egy másik kocsi áll, szintén felirattal: „Bejött nekem az élet, megengedhetem, hogy ilyennel járok. Kicsit piros, kicsit öreg, de az enyém.” Két autó, egymáshoz közel. Két autós, gondolkodásban egymástól nagyon távol…

Fotó: MTI

Másik, nem oly régi esetet idéz föl az agyam. Úton vagyunk, én utasként, kolléganőm a sofőr. Három hómaró araszol egy sorban, nyomukban a feltorlódott kocsisor. A havon bizonytalanul szánkázik autónk keskeny abroncsa. Lassan halad az idő, eljutsz-e időben a célhoz, csak reméled. A kolléganő fáradhatatlanul szlalomozik, láthatóan jó kezekben az autó. A kilométerek lassan azért fogynak, a hómarók is kiállnak, végül nem a jeges út győzött, hanem az igyekvők. Néhányuknak mégsem volt szerencséje: mentésre várnak, autójuk az árokban, összetörve. Megállunk, szerb fiatalok pördültek le az útról, kell a magyar szó a segélykéréshez.

Telefon, igen, nyugtat meg a diszpécser, már úton van a segítség. Szerb tudásunk híján a nekikeseredett társaságot angol-német-orosz keveréknyelven vigasztaljuk, ők se nyelvzsenik, de azért megértik a legfontosabbakat, s mire a hatóságiak, a mentő, majd az autós segítő is megérkezik, már szinte megkönnyebbülten nézelődnek. Pedig tudják, közel voltak a tragédiához. A fiatalokat a sorsuk óvta, szerencsére kisebb sérülésekkel megúszták. De ez legyen a legnagyobb veszteség! Búcsúzáskor megöleltek minket. Pedig csak jó szót kaptak.

S hogy mi az igazán személyes, amit ezek az élmények előhoznak? Egy mondat. Fiam, régen, hatévesen, sírva: „Apa… miért van az, hogy engem minden éjszaka elüt az autó?” Akkor jöttem rá, hogy amiről ő soha senki előtt nem beszélt, s ha bárki szóba hozta, nem hallotta meg – minden éjszaka újraéli: azt, amitől háromévesen hetekig az intenzívre kényszerült.

Hát ezért sem szabadulhatok a képtől, ahogy a fiatalasszony remeg, s vele a kocsiban a pici gyereke…

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok. 

Az özörényi ember bánata

Az özörényi ember bánata

2018. június 04. (hétfő)

Alvajárók: így hívták azt a lapályt, amely a hajdani Gömör vármegyében, a Rima-völgy határán terül el. Réges-rég, a XIII. században Tivald gömöri várkatona birtoka volt, s ott templom is állt. Az istenháza aztán földre térdepelt, elpusztult, már az emléke is porladóban.

Csodákról, gyermeknapon

Csodákról, gyermeknapon

2018. május 27. (vasárnap)

Ki nem állhatta a közhelyes idézeteket, kerülte a naiv intelmeket, de mindig belebotlott azokba a neten. Ilyenkor sietve lapozott. Azért volt, hogy megadta magát.

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.