Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. ápr. 03. Buda, Richárd
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Dunaújváros Hetilap

Barbi, a vakság és a delfinek

Közélet
portré
kutya
Dunaújváros

facebook megosztás

doszerk - 2018. jún. 24., 17:39

Jovány Barbival először vagy 20 éve találkoztunk. Akkor 8 éves volt. A rendelő folyosóján szaladgált, közben folyamatosan cserregett. Mesélt arról, hogy majd fodrász szeretne lenni vagy színésznő, s el szeretne menni az állatkertbe, megnézni az állatokat.És mi, a várakozók alig mertük elhinni, hogy a kislány vak, és a lobogó szőke haj, csak paróka a fején, ami a műtétek és a kezelések nyomát takarja. Nem lehetett nem szeretni. Pedig kegyetlen sors jutott a most már 29 éves lánynak.

Első osztályba járt, amikor kiderült, hogy agydaganata van. A műtét sikerült, de a látását már nem tudták megmenteni. Az őt egyedül nevelő édesanyja néhány évre rá meghalt. Csak a nagymamája maradt, de már őt is elvesztette.  Van egy nővére, de hát ő is éli és élni szeretné a saját életét, így akárhogy is nézzük, de Barbi a világban nagyon, de nagyon egyedül van.

Az összefogás sikerült…

Már két éve nem találkoztunk. Ég a bőr a képemen, de ő nem érzékelteti, hogy én is azok sorába tartozom, aki csak időnként jelennek meg az életében, aztán eltűnnek. Csak egy-egy félmondatában van egy enyhe számonkérés.

Mert ezelőtt két évvel még – hozzám hasonlóan - nagyon sokan voltak körülötte. Jótékonycélú rendezvényeket szerveztek, hogy hozzájuthasson és be tudjon költözni a nagymamájától megörökölt lakásába. Pákozdi Gabriella, volt tanítónője állt az ügy élére, aki nem sajnálva időt és fáradságot segített a lánynak, hogy legyen annyi pénz, hogy kivásárolják a többi örököstől, és felújíthassák a fiatal lánynak a lakást. Egy „Bartóknyi” közönség volt a jótékonycélú gálán, de az előadáson kívül is nagyon sokan, sokféleképpen segítettek… Eltelt két év azóta, hogy a beköltözhetett a lakásba. Most örömmel mutogatja nekem, mi hol és hogyan van.

„Ezt a konyhapultot Robi intézte, talált egy olyan vállalkozót, aki pont annyiért megcsinálta nekem, mint amennyi pénzem volt. Az asztal a nagymamámtól van. A csempe-csík a polgármester bácsi jóvoltából lehetett meg, nagyon szerettem volna, ha az ujjamnak is lenne a lakásban valami szép. A laminált padló is a város ajándéka.  A kád és a mosdó egy szegedi bácsi felajánlása, a polcot Gabi néni választotta a fürdőbe. A szobában anyu szekrénye mellett én gyűjtöttem össze egy igazi emeletes ágyra valót, nem olyan rég lett meg. Alatta kihúzható asztal is van.”

Kicsit értetlenkedem azon, hogy egy vaklány miért vágyik emeletes ágyra, de aztán megértem, ahogy megmutatja, hogy hogyan mászik fel rá, hogy talán éppen ezért… mert ez az ágy elsősorban a látóknak van… Mint ahogy az előszobaszekrény tükréhez is ragaszkodott, hogy mielőtt kimegy az utcára meg tudja benne magát „nézni”…

Tudják, hogy van ez, az álmaink határtalanok és a korlátok bennünk vannak. Most, hogy leírtam, tiszta mátrixosnak hangzik, de azért igaz… Barbi élni akar, pontosan úgy mintha nem lennének korlátai… Pedig…

Emberek, akik megmaradtak

- Na, most már annyi mindent kérdeztél, már én is beszélhetek? – vág a saját szavába, hiszen eddig is csak ő beszélt, de amikor erre figyelmeztetem, csak nevetünk rajta, én pedig „tovább faggatom”…

- Mennyiből élsz, hogy gyűjteni tudsz?

- Van 75000 forint jövedelmem, abból el szoktam havonta költeni a rezsin kívül ételre, ruhára, tisztálkodási szerre 15000 forintot. Ami marad, az gyűlik össze. Ebből lett az ágy is. Korábban tudtam kerámiákat készíteni a vakok intézetében lévő műhelyben, s ezek eladásából is volt egy kis pénzem, de a műhely megszűnt… De van még egy csomó kerámiám, csak persze nem tudjuk Pestről csak apránként hazahozni.

A mi be néhány ember tartozik. Gabi néni, aki most is rajta tartja a szemét, Kriszta, aki önként, szívességből jön segíteni, takarítani. Most is munka után mosta le az összes ablakok és mosta ki a függönyöket. Zsanett, akinek a keze sérült, így pompásan kiegészítik egymást.  Barbinak van keze, neki pedig szeme. El szoktak menni, vásárolni, akkor Zsani elmeséli Barbinak, hogyan néz ki az, amit a kezében tart, s ha tapintás és a leírás pozitív eredménnyel jár, s kell is az a valami valamire, akkor jöhet a vásárlás. Egy tároló doboz az egyik ilyen szerzemény a közelmúltból. De hát Zsaninak is van saját élete és számos dolga. S időnként eljön hozzá Timi Szarvasról, aki szintén vak, a barátságuk a vakok intézetében köttetett. Közösen filmeznek, facebookoznak… Most van egy segítője, aki főzni tanítja villanytűzhelyen, ő is vak, s kéthetente jön oktatásra. Holnap sajtos stanglit sütnek. Sétálni macerás, mert csak néhány utat tanult még meg az új lakhelyétől, így elég nehezen közlekedik. Az ebédet ingyen kapja (hetente öt nap), ha nála van Timi, beosztják egymás között. Pontosan elmeséli, hogy egy 900 forintos pizzát négyfele vágva két étkezésre be lehet kettőjüknek osztani. De semmi önsajnálat nincs a hangjában, gyakorlatilag mindene van.

Majdnem…

- Tudod, mi lenne jó? Ha időnként eszébe jutnék annak a nagyon sok ember valamelyikének. Hogy figyelj, elkísérnénk a strandra, vagy a Parázsvarázsra, vagy egy boltba, hogy bevásárolj… Vagy segítenénk neked, hogy új útvonalakat tanulhass meg… Jó, igazad van, én is kérhetnék, de tudod, olyan jó lenne, ha időnként csak rám telefonálnának, hogy vagy? Tudod milyen szörnyű a karácsony? Tavaly Zsanival elvittünk egy hétgyermekes szegény családnak négy hátizsák ajándékot, kis műsorral is készültünk. Nagyon jó volt, hogy adhattunk, hogy szerethettünk… hogy mi lesz a nyáron? Elmegyünk most egy kerámiatáborba három napra, ez 20 ezer forintba kerül. Tavaly jutott pénzem egy 10 napos táborra is, ahol annyira jó volt, sárkányhajóba ültünk, lovakat simogathattam, rengeteg program volt, és degeszre is ehettük magunkat, de ez 50 ezer forint, nem hiszem, hogy erre most futja, mert tudod, az emeletes ágy. És te annyi embert ismersz… tudod, mire vágyok?

- Tudom... Már annyiszor mondtad… Úszni… Úszni  egy delfinnel. De mindent én sem tudok elintézni, nem lenne jó helyette, mondjuk egy fóka? 

- Fekete Györgyi -

A rovat további hírei: Közélet

Ismét téli időszámítás vasárnap hajnaltól – egy óra plusz, álomszuszékok!

Ismét téli időszámítás vasárnap hajnaltól – egy óra plusz, álomszuszékok!

2024. okt. 25.

Aki örül a bónusz ajándékba kapott egy órának, azt most is elkeserítem, így vagy úgy, de mindenképpen borítja a már beállt életritmust. Küszöbön a téli időszámítás!

Ismét együtt tesznek a zöldebb, élhető jövőért városunkban

Ismét együtt tesznek a zöldebb, élhető jövőért városunkban

2024. okt. 25.

Szakmai egyeztetés és párbeszéd helyszíne volt a Városháza annak kapcsán, hogy Dunaújvárosban is elkezdődött a Life projekthez köthető munka. A program legfontosabb pilléreiről Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester beszélt. 

Megkezdte munkáját az új közgyűlés

Megkezdte munkáját az új közgyűlés

2024. okt. 24.

A júniusi önkormányzati választás utáni első rendes ülését tartotta városunk újonnan megválasztott közgyűlése csütörtökön délelőtt. A képviselők összesen 37 témában hoztak döntést, a legnagyobb érdeklődés a Béke városrészi postanyitás kérdését kísérte.

A négyszer megünnepelt születésnap

A négyszer megünnepelt születésnap

2024. okt. 24.

Zorinácz Józsefné Ilona néni szeptember 25-én ünnepelte a 90. születésnapját, először. Azóta ugyanis több alkalommal megülték a kerek évfordulót a családdal, az önkormányzati köszöntés már a negyedik volt az összejövetelek sorában.

Közösen búcsúztak a legendás tanártól

Közösen búcsúztak a legendás tanártól

2024. okt. 24.

A közelmúltban állt az égi katedrára Fejős Ádám, akitől a volt pályatársak, egykori diákok közösen búcsúztak a Rudas középiskolában. A dunaújvárosi oktatási szféra legendás alakja volt, emléke örökké él. 

"A mi dolgunk, hogy tovább vigyük a lángot" (galériával)

"A mi dolgunk, hogy tovább vigyük a lángot" (galériával)

2024. okt. 23.

Méltó módon, együtt tisztelgett a hősök előtt Dunaújváros az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 68. évfordulóján. Ez alkalomból elsőként a temetői kopjafánál koszorúzással emlékeztek, majd a Bartók Kamaraszínházban ünnepélyesen átadták a Dunaújvárosért díjat, amelyet idén Petrás Gábor érdemelt ki. 

A fenntartható jövő, az élhető város a tét

A fenntartható jövő, az élhető város a tét

2024. okt. 23.

"Zöld sivatag, vagy vadvirágos televény?" – a hasábjainkról kölcsönzött címmel tartott előadást a Jelen! Tiszasziget-Dunaújváros közössége felkérésére Für Tibor az ÖKO Klub részéről a Pentele városrészi Mondbach kúriában a közelmúltban. A beszámoló tapasztalatairól és legfontosabb tényezőiről az előadót kérdeztük.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Újabb parkolók szabadultak fel a városban

  2. DSTV: nemzetközi verseny az uszodában

  3. Közös fellépés az esti randalírozás ellen

  4. Hiába hajráztak nagyot a serdülők

  5. Visszalépett a jelöltségtől Szabó Zsolt

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: nemzetközi verseny az uszodában

DSTV: nemzetközi verseny az uszodában

Embedded thumbnail for DSTV: a Zsenikuckó kínálata

DSTV: a Zsenikuckó kínálata

Embedded thumbnail for Elektromos felvonó könnyít a mindennapokon

Elektromos felvonó könnyít a mindennapokon

Top hírek

  1. Közös fellépés az esti randalírozás ellen

  2. Megújulnak a jelzőlámpák a belváros egyik legforgalmasabb csomópontjában

  3. Elektromos felvonó könnyít a mindennapokon

  4. "Ragyogj kékben, Dunaújváros!" – az elfogadás jegyében

  5. Kerítésre dőlt a fa a viharos szélben

Galéria

Március 15-i ünnepség

Veres Viktória bemutatója a Kortárs Művészeti Intézetben

FitCity Dunaújváros (2026. március)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 13. szám - 2026.04.02.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő