Klujber Katrin a világ tetején!

Mint arról beszámoltunk, parádés teljesítményt nyújtva, minden mérkőzését megnyerve szerezte meg a debreceni világbajnokság első helyét a magyar női junior kézilabda válogatott. A páratlan menetelésből oroszlánrészt vállalt a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia kiválósága, Klujber Katrin, aki nyolc mérkőzésen szerzett ötven találatával a magyar válogatott legeredményesebb játékosa volt. A fiatal átlövő természetesen óriási örömmel számolt be a világbajnoki címig vezető útról, mely azért egy kicsit döcögősen indult a csapat számára.

- A brazilok elleni nyitómeccsen még nagyon feszültek voltunk, kicsit szerintem túlizgultuk, de a csoportkört elég magabiztosan hoztuk, s bár a folytatásban már voltak lényegesen nehezebb meccseink, szerencsére elkerültek minket a komolyabb hullámvölgyek. Mentálisan nagyon erősek voltunk, az meg sem fordult a fejemben, hogy nem szerezzük meg az aranyérmet, így vágtam neki ennek a világbajnokságnak, de ilyen volt a csapat is. Ezt az aranyérmet nem szerettük volna, hanem akartuk, s ezért a keret minden egyes tagja meg is tett mindent. Komoly motivációt jelentett az is, hogy ez volt így az utolsó világversenyünk, az elmúlt hat évben együtt nőttünk fel, s most ezt az időszakot szerettük volna nagyon szépen lezárni. Sikerült.

- A világbajnoki döntőben kétgólos hátrányban voltatok a félidőben, a végén azonban simán nyertetek, mi volt a titka az utolsó győzelemnek?

- Tudtuk, hogy ez egy nagyon nehéz mérkőzés lesz, tudtuk, hogy sokáig szorosan alakul, hol mi, hol ők vezetnek majd. A félidőben is azt beszéltük, hogy nincs semmi veszve, hiába vezetnek kettővel a norvégok, van még harminc percünk, meg akarjuk, meg tudjuk ezt csinálni, Golovin Vlagyimir és Pigniczki Krisztina biztatott, erőt sugárzott nekünk, hogy még rengeteg időnk van a fordításra, ami sikerült is. Sokat jelentett persze az is, hogy már játszottunk velük a csoportkörben, már csak azért is, mert az elődöntő után nem nagyon volt lehetőség a komoly felkészülésre, mert péntek este játszottunk Dél-Korea ellen, majd másnap már jöhetett is a finálé.

- Mennyire volt tudatos az, hogy rendre a második félidőben roppantottátok meg az ellenfeleket?

- Hát, az első félidőben úgy játszottunk, hogy azért legyen egy kis izgalom is. Fordítsuk azonban komolyra… Úgy gondolom, hogy a védekezésünk nem mindig volt megfelelő, az első félidők ezért is voltak általában szorosabbak, de aztán szépen összeszedtük magunkat támadásban és védekezésben is, tudtuk, hogy mikor kell lassítani, mikor gyorsítani, s ebben rengeteg segítséget kaptunk az edzőinktől. Nagyon fontos volt, hogy a jó csapatmunka mellett megvoltak a kiemelkedő egyéni teljesítmények is, s ezért is éreztem azt, hogy igazi csapat vagyunk. Amennyiben volt is olyan, hogy valakinek esetleg nem ment a játék, akkor a helyére beálló hozzátette azt a jó teljesítményt, ami a sikerhez kellett. Tényleg megfogtuk egymás kezét, vittük egymást előre, s mindenki tudott tiszta szívből örülni minden egyes gólnak, egy jó védekezésnek, egy védésnek, ennyire egységesek voltunk. Éppen ezért is volt óriási öröm a lefújást követően, ahogy egymás nyakába borultunk, előjöttek a közös emlékek, szenzációs érzés volt. Megérte az a sok munka, amit elvégeztünk június eleje óta, úgy, hogy közben az érettségik miatt páran hiányoztak is a felkészülésből, de egymást átsegítve mindenen, sikerült megvalósítani az álmunkat.

Kép forrása: hungaryhandball2018.hu

- Ez a sorozat számodra különösen megterhelő lehetett, mert szinte minden mérkőzést végigjátszottál, milyennek láttad a teljesítményed?
 
- Nem nagyon volt cserém a jobbátlövő poszton, szóval bírnom kellett, de minden mérkőzésen igyekeztem kiadni magamból a maximumot, s úgy is érzem, hogy ez a világbajnokság nemcsak a csapatnak alakult ilyen fantasztikusan, hanem jól sikerült nekem egyénileg is.

- Az egész világbajnokságon óriási magabiztossággal lőtted a heteseket. Készülsz ezekre előre, vagy ott, az adott pillanatban döntöd el, hogy melyik sarkot választod?

- Persze, készülünk a kapusokból minden mérkőzés előtt, de én mindig ott döntöm el, hogy mit fogok lőni. Ez persze nem mindig jó, de szerencsére nekem azért nagyrészt bejött, amit elképzeltem, s bár én is hibáztam azért, összességében tényleg jó százalékkal értékesítettem a büntetőket.

- A tavalyi junior vb-n bekerültél az All-Star csapatba, most ugyan nem, de valószínűleg ezúttal nem szomorkodsz emiatt.

- Egyáltalán nem, már csak azért sem, mert rengetegen mondták, hogy én lettem a példaképük, a kedvencük, s érdemes volt nézni ezt a világbajnokságot. Emellett persze nagyon örülök annak, hogy társaim közül hárman, Háfra Noémi, Faluvégi Dorottya és Pásztor Noémi is bekerültek a legjobbak közé, maximálisan megérdemelték, rengeteget dolgoztak érte. Én már a tavalyi All-Star tagságot is odaadtam volna egy aranyéremért, persze most is örültem volna azért neki, de itt most tényleg az volt a legfontosabb, hogy megnyerjük a világbajnokságot.

Kép forrása: facebook

- Nemcsak csapatként voltatok nagyon erősek, hanem a kispadról is nagyon sok támogatást kaptatok.

- Igen, rengeteget. Golovin Vlagyimir elmondta, hogy csapatként játsszunk, mert ezt egyénileg nem lehet véghezvinni, s élvezzük minden pillanatát annak, hogy itt lehetünk, mert ez az utolsó alkalom, hogy ez a csapat így együtt játszhat. Sokat jelentett, hogy ő és Pigniczki Krisztina is mindig meg tudta nyugtatni a csapatot, s bár biztos, hogy ők is nagyon izgultak, ezt felénk nem mutatták, komoly erőt sugároztak a jelenlétükkel. Emellett nagyon jól forgatták a csapatot, mindenki kapott lehetőséget a játékra. Arról se szabad elfeledkezni, hogy az elmúlt hat évben nemcsak ők, hanem Bohus Bea és Woth Péter, illetve Hajdu János és Siti Beáta is hozzátette a munkáját ahhoz, hogy most világbajnokok lehessünk.

- Melyből nem kis szerepet vállalt a szenzációs debreceni szurkolótábor is.

- Igen, hatalmas köszönet jár a debreceni közönségnek is, eszméletlen volt, hogy ennyien szurkoltak nekünk, majdnem minden mérkőzésünkön telt ház volt, óriási hangulatot teremtettek a szurkolók, az ő segítségük, erejük is kellett ahhoz, hogy ezt a világbajnoki címet most megszerezzük.

- A fárasztó világbajnoki felkészülés és szereplés után mennyi időd jut a pihenésre?

- Pontosan egy hetem, jövő héttől már én is bekapcsolódom a munkába, lesznek edzőmérkőzések, vannak új csapattársaim, akikkel szintén össze kell szokni, szóval nagyon nehéz időszak vár még rám. Éppen ezért most igyekszem maximálisan feltöltődni ezen a héten, aztán hétfőtől már teljes erőbedobással készülök a következő szezonra. Érdekes lesz és egyben komoly kihívás is, hogy jobbátlövő poszton szerepelhetek majd a felnőtt mezőnyben, biztos, hogy sokkal nehezebb lesz, mint a junior korosztályban, ugyanakkor a most lejátszott nyolc mérkőzésen rengeteget tapasztaltam, tanultam, ami biztos segít majd a szezonban is.