Magdika kedvesen invitált a lakásba. Az új lakásában új bútor is van. Már csak az ágyát várja, hogy teljes legyen a berendezés, de ettől függetlenül nagyon boldog. Kilenc esztendővel ezelőtt hagyta abba az ivást, ami miatt a legmélyebbre került.
Fura történetet mesélt, az utolsó száz forintján azon gondolkozott, hogy vizet vegyen vagy bort igyon, s a pénz elveszett. Azóta nem nyúlt a boros pohárhoz, s a hajléktalan létből lépésről lépésre kapaszkodott felfele, hogy most már munkája, saját bútora, megtakarítása és lakás is legyen, ahol élhet.
Igaz, csak két esztendőre, de ő annyira hisz abban, hogy addigra összeszed annyi pénzt, amivel már valóban saját tulajdonú lakáshoz juthat. Megtakarítása már van.
A másik lakásban egy édesanya lakik a kisgyerekével. El kellett menekülniük otthonról, hogy biztonságban lehessenek. Most itt próbálnak meg nyugodt, önálló életet kezdeni.
Nyolc lelakott, tönkretett, kifosztott egyszobás lakást adott át az önkormányzat a Magyar Mentőszolgálat Közalapítványnak, hogy felújítás után kijelölje azokat a lakókat, akiknek egy időre átmeneti otthonra van szükségük, ahhoz hogy önálló életet legyenek képesek élni.
Sztankovics László a Kertváros önkormányzati képviselője büszkén mutatja a Kalamár utcai ház lépcsőházát, amely rendezett, tiszta, frissen csempézett:
- Mióta az alapítvány jelen van az épületben, ilyenné vált a városrész legkoszosabb lépcsőháza. Rendszeresen szedik az épület körül a szemetet, s úgy véljük, hogy az új lakótársaink segítenek abban, hogy változzon ennek a városrésznek is a megítélése. Ez nem egy veszélyes környék, itt többségében tisztességes emberek laknak, az épületek adottságából adódóan szinte nyitott társadalomban. Nézze meg, itt a házak előtti fákra tett kötélen ruhákat szárítanak, s nem kell félniük attól, hogy elvinné azokat valaki. Még játszóteret szeretnénk, hogy gyermekeknek is legyen saját életterük. A Pannon középiskola támogatására is számíthatunk, most a diákok vidámabbá festik a trafóházat. A város egyik legszebb részén vagyunk, s remélem, hogy egyre inkább a legjobbá is válunk.
Pribil Sándor a hajléktalan szállót is működtető alapítvány elnöke szerint minden fillért megér az a befektetése a városnak és az alapítványnak, amellyel tisztességesen élni, dolgozni akaró családokat juttatnak fedélhez. Az alapítvány teszi rendbe a lakásokat, feltöltős villany- és gázórákat szerelnek fel, hogy a rezsiköltségek kezelhetőek legyenek, s természetesen az alapítvány szociális szakembereivel is együtt kell működni annak, aki egy, két vagy három évre ezekben a lakásokban szeretne kedvező díjért lakni, amely már magában foglalja az előtakarékoskodás összegét is. Cserna Gábor polgármester örül, hogy városunk kezdeményezője lehet egy minta értékű modellnek azáltal, hogy a lakhatatlanná vált önkormányzati bérlakások átadásával és felújításával esélyt kapnak azok, akik akarnak és képesek is új életet kezdeni, de magukra maradtak:
- Mi, a magunk eszközeivel támogatjuk a tisztességes, törekvő embereket.
- Fekete Györgyi -
