Elkerített valóság 2
Ki ne hallott volna az orosz rulettről? Egy hatlövetű pisztoly, egy golyó, megpörgetni a dobtárat, és lőni. Halál vagy dicsőség: a legrizikósabb szerencsejáték.
Ennek sajátos magyar változata jutott eszembe, amikor a közelmúltban egy levelet fújt be a szél szerkesztőségünkbe. Ha már befújta, el is olvastam, amelyet a Dunaferr egy igazgatója – a menedzsment nevében – a „Kollégáknak” írt. Mondhatni betárazott. El is szégyelltem magam, talán egy kicsit helyette is. Régen is voltak ugyanis konfliktusok az érdekképviseletekkel, sőt még a mindenkori politikával is akadtak nézetkülönbségek, de ennyire elzárkózni a közvetlen környezettől, a nyilvánosságtól – megítélésem szerint – egyetlen korábbi vállalatvezetésre sem volt jellemző.
„Dunaújváros minden lakója tudja, hogy a város és a vasmű elválaszthatatlan…”, olvasom. Ezt eddig is tudtuk, csak azt is látjuk, hogy ezt épp a jelenlegi menedzsment egyes tagjai nem érzik magukénak. Ez veszélyes játék. És itt nem egy vasasnapi invitálás meglétéről, vagy épp annak elmaradásáról van szó. Sokkal többről. Együttműködésről közvetlen környezetünkkel, a térségért érzett felelősségről. A tényeket egy, a munkavállalóknak írt levélben pedig nemcsak elhallgatni, hanem egyenesen megtagadni bizony nem csak etikailag kérdőjelezhető meg.
Azért egy kis emlékezetfrissítés nem árt. Három évvel ezelőtt épp a jubileumi, 40. vasasnap maradt el. Nem a szakszervezetek és nem a dolgozók miatt. Ezután helyeződött át a hangulatos nyitott Duna-parti környezetből a betondzsungel kellős közepébe zárva a munkavállalók közösségének legnagyobb ünnepe, ami egykoron tradicionálisan a város és a térség ünnepe is volt egyben. Aztán ha a közvetlen interaktív kommunikációról kell beszélnünk a munkavállalókkal, akkor annak leghitelesebb fóruma épp egy munkásgyűlés lehetne, amelyre szűk tíz éve nem került sor a cégnél. Emellett – legalábbis ezt mutatja a cég jelenlegi gyakorlata – a szakszervezetek mozgásterét is folyamatosan nehezítik, egyrészt a törvényi előírások, illetve a kollektív szerződésben meghatározott képviseleti jogok sajátos értelmezésével.
A mostani acélpiaci helyzet közismert. Ám egy vállalat működőképességének fenntartása sok mindentől függ. Az időben elvégzett fejlesztésektől, vagy azok hiányától, ideértve a környezetkárosító tevékenységek megszüntetéséhez szükséges, ám meg nem valósult – a levegő tisztaságra vonatkozó – környezetvédelmi fejlesztéseket, a bevételek alakulásától, a költségektől, azok optimalizálásától, és még folytathatnám. Ebbe bizony beletartozik a költségcsökkentés is, amiben az érdekképviseleteknek is szerepet kell(ett) vállalniuk. Ám a „közös teherviselés jegyében” a szakszervezetektől éves szinten elvont több mint 50 millió forint „extra támogatás” alig harmincada a munkavállalók szabadságos bérének átütemezésére tett egyoldalú munkáltatói kísérletnek. Talán nem véletlen, hiszen gondoljunk csak bele: ez utóbbi volt előbb és az előbbi történt utóbb. Mindez azonban eltörpül a 2017-es mérlegadatokból kiolvasható 18 milliárd forintnyi profit mellett.
És nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy korábban a munkavállalók teherviselése lett feltételül szabva a kohóátépítés megvalósításának, amely teherviselés része volt a menedzsment által belengetett drasztikus létszámleépítés is. Tudjuk, a kohó szimbólum. A város, a vállalat működésének, megmaradásának szimbóluma. Ezzel játszani kockázatos dolog!
Nos e kockázat csökkentése érdekében a leépítéseket épp a térség korábbi országgyűlési képviselője, jelenlegi miniszterelnöki biztos, dr. Galambos Dénes, a város polgármestere, Cserna Gábor és a Magyar Kormány összehangolt tevékenységének köszönhetően lehetett elkerülni, amit egy 480 millió forint összegű munkahelymegtartó támogatással, az Országos Foglalkoztatási Alapon (OFA) keresztül biztosított az állam. A cég ezt követően visszavonta a leépítésre tett nyilatkozatát a munkaügyi hivatalnál.
Köztudott, hogy az acéliparban az uniós előírások gátat szabnak annak, hogy a cég közvetlen állami támogatást kapjon, mert ezt Brüsszelben piactorzító hatásként értékelnék. A költségvetési támogatás éppen ezért csak munkahelyek megtartására, képzésre, környezetvédelmi célokra adható. Más területeken költségvetési támogatás csak akkor kerülhet szóba, ha a magyar állam részesedést szerez a Dunaferrben, és mint tulajdonos tőkeemelést hajt végre. A Magyar Kormány – hogy segíteni tudjon – a Dunaferr vonatkozásában vételi szándékát több alkalommal jelezte.
Az előbbiekhez szorosan kapcsolódik egy, a Dunaferrnél megvalósítandó innovatív tanműhely létrehozásának finanszírozása is, amely 540 millió forint támogatást jelent a cégnek. Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter még idén februárban ítélte meg ezt az összeget, amely a teljes beruházási volumen 73 százalékát jelenti, ami jelen esetben az előírások szerint nyújtható maximum. Ezzel a vállalat a már létező dunaújvárosi tanműhelyének két épületét bővíti, korszerűsíti, illetve egy jelenleg telefonközpontként működő épületét is tanműhellyé alakítja, továbbá taneszközöket szerez be a megnövekedő tanulói létszám megfelelő színvonalú gyakorlati képzése érdekében. Ebből is látszik, hogy a lehetőségekhez mérten a Magyar Kormány Dunaújváros MJV önkormányzatával karöltve figyelmet fordított és fordít a munkavállalók helyzetére. Nem volt ez mindig így, emlékezzünk csak arra, hogy a Medgyessy – Gyurcsány kormány a privatizációs szerződésben a vevőknek csak öt évre írta elő a munkahelyek megtartását. A környezetvédelmi beruházások elvégzését lényegében ki sem kötötte, a szemérmetlenül alacsony vételár pedig közismert.
A Dunaferr részéről sokszor hangoztatott törvényi előírásoknak való megfelelés a gazdasági életben egy vállalat működése során nem holmi kegy a környezete felé, hanem kötelező. A matematika nyelvén szólva szükséges, de nem elégséges feltétele egy cég környezeti integrációjának, elfogadottságának. Jelenleg itt tartunk.
Úgy tűnik betáraztak…
- Várkonyi Zsolt/Dunaújvárosi Hírlap -
Várkonyi Zsolt Sevcsik Mónika igazgató asszony körlevelére célzott a fenti írásában. Mi csak annyit fűznénk kollégánk logikus érveléséhez, hogy a fentiekből egyértelmű, hogy nem volt és most sincs rossz kapcsolat a gyár dolgozói, érdekképviselete és a város lakói és vezetői között. Nyilvánvaló, hogy a város vezetése - ahogy eddig is - ezután is eljár a kormánynál annak érdekében, hogy a vasmű működőképes maradjon, az ott dolgozóknak biztos megélhetése legyen. Ám a menedzsmenttől határozottan követeli, hogy a kötelezettségeit teljesítse, a város lakóit előre megfontolt szándékkal ne mérgezze. Mert a vasműs dolgozók és családtagjaik élete védelmében ezt kötelessége megkövetelni. Aki pedig mindezt úgy akarja megakadályozni, hogy tudatosan ellentétet táplál a város és a város vasműve között, annak a város és a gyár határain kívül a helye. Zárójelben és vigye magával azt is, aki mindehhez asszisztál, segédkezet nyújt, legyen az maga az éppen/jelenleg országgyűlési képviselő újfasiszta, jobbikos Pintér Tamás. |
A rovat további hírei: Dunaferr
Új kollektív szerződés készül!
2020. aug. 15.
Felmondta a szakszervezetekkel kötött kollektív szerződést az ISD Dunaferr Zrt., ezt Evgeny Tankhilevich cégvezető közölte pénteken a szakszervezetekkel.
Beavatkozást sürget Dunaferr-ügyben Kálló Gergely
2020. máj. 08.
Friss videóüzenetben kért azonnali beavatkozást a kormányzattól Kálló Gergely az ISD Dunaferr krízishelyzetének megoldásához: a térség országgyűlési képviselője a kieső bérek kompenzálását szorgalmazta. Íme!
ISD Dunaferr: óvatos aggodalommal
2020. máj. 08.
Az elmúlt hetek egyik legjelentősebb dokumentuma városunkban kétségkívül Jevgenyij Tankilevics, az ISD Dunaferr vezérigazgatója levele volt – összeállításunk a közelmúltban napvilágot látott írás nyomán a cégcsoport jelenét summázza, felvillantva a (közel)jövőt is – egy vész- és egy optimális/ideális forgatókönyvvel. A helyzet, túlzás nélkül, drámai.
ISD Dunaferr: közös óvintézkedések a koronavírus miatt
2020. már. 02.
Óvatosságra inti munkavállalóit, valamint mindenkire érvényes óvintézkedéseket vezetett be a vasgyár teljes területén az ISD Dunaferr Zrt. a koronavírus-fenyegetettség miatt. A társaságcsoport vezetése a szakszervezetekkel egyetértésben hozta meg egészségőr döntését, értesült a DO.
Megállapodást kötöttek – élhet a gyár!
2020. feb. 13.
Visszavonta a létszámleépítést, kétlépcsős bérfejlesztést tervez az ISD Dunaferr Zrt., így a szerdára időzített tüntetés is elmaradt az Orosz Nagykövetség előtt. A megegyezés hírét közleményben üdvözölte a város önkormányzata.
Megkezdődtek az egyeztetések
2019. nov. 07.
Háromszázötven dolgozót érintő létszámcsökkentést jelentett be múlt héten az ISD Dunaferr Zrt.a leépítést az acélipar nehéz gazdasági helyzetével indokolták. Dunaújváros polgármestere akkor egyeztetéseket ígért a cég menedzsmentjével.
Komoly létszámleépítés a vasműnél
2019. okt. 30.
Háromszázötven dolgozót érintő létszámcsökkentést jelentett be az ISD Dunaferr Zrt., a leépítést az acélipar nehéz gazdasági helyzetével indokolták. Dunaújváros polgármestere egyeztetéseket kezdeményezett a cég menedzsmentjével.