ISD Dunaferr: óvatos aggodalommal

A Dunaferr-vezér – akit az acéliparban „tapasztalt, a globális piacon eligazodni képes, ráadásul térségi viszonylatban is egyedülállóan elismert” menedzserként tartanak számon – az említett levélben elsőként a bérek kifizetésének csúszásáról tájékoztatta a munkavállalókat. 

A vírus miatt csúsznak a bérek

Mint írta, a törvényben rögzített határnap, vagyis május 10. helyett 5 nap késéssel tudják kifizetni a béreket; „május 15-ig tudja az ISD Dunaferr Zrt. és leányvállalatai kifizetni a munkavállalóknak [a bért], de ezt az időpontot garantálja a társaság” – fogalmazott a cégvezető.
A társaságnak volt már nehéz periódusa, de Tankilevics szerint a koronavírus-járvány „példátlan állapotokat hozott” az acéliparban.  

„Az elmúlt hetekben egyértelművé vált, hogy a koronavírus-járvány okozta válsághelyzet miatt az acéliparban példátlan recesszió tapasztalható, emiatt drasztikusan lecsökkent a globális kereslet az  acél iránt, közte a Dunaferr termékeire is. Ilyen helyzet a Dunaferr történetében még nem nagyon fordult elő" 

–  fogalmazta meg a jelenlegi válsághelyzet legfontosabb tényezőjét a cégvezetője.

Kormányzati beavatkozás: hol, mikor?

Több forrásunk is felhívta a figyelmet a Tankilevics-levél azon fejezetére, amely megemlíti, hogy a társaságcsoport menedzsmentje már hetekkel ezelőtt kormányzati segítségért folyamodott, egyebek mellett a hitelfelvétel elősegítését, illetve – a folytatódó állami beruházások kapcsán – megrendelések és beszállítások biztosítását kérve; de eddig konkrét választ, segítséget nem kaptak.
Vasgyári forrásaink egybehangzóan állítják: most, hogy az EU is megengedőbb a nehézipari támogatások terén – a priorizált tényezővé a munkahelyek megtartása vált, lényegében bármi áron –, lenne lehetőség a hatékony és eredményes kormányzati beavatkozásra. Forrásaink azt is kiemelték: „Dunaújvárosban eldőlhet, mennyit érnek a munkahelyek megtartásával kapcsolatos ígéretek. Itt ugyanis az a kérdés, hogy valóban azt támogatja-e a kormányzat, aki munkáltatni akar, vagy megvárja a munkanélkülivé válást, és utána segélyekkel tartja el – jóval kisebb tételekkel – korábbi munkavállalókat. Egyszerű belátni, hogy mindenkinek az első opció lenne jobb, ezért is érthetetlen a kormányzati késlekedés!”

Hasonló következtetésre jut egyébként Kálló Gergely, Dunaújváros parlamenti képviselője is – aligha véletlen, hogy az ominózus Tankilevics-levelet elsőként ő osztotta meg Facebook-oldalán. Az össz-ellenzéki együttműködéssel időközi választást nyert politikus a a levél mellékleteként egyebek mellett ezt írta: 

„... ha bajba kerül a Dunaferr, akkor azt nem csak Dunaújváros, nem csak a körzet, vagy csak Fejér megye fogja megérezni, hanem az egész nemzetgazdaság”. 

Kálló Gergely azóta parlamenti felszólalásban is sürgette a munkahelyek megtartását célzó kormányzati segítségnyújtást – nem titkoltan a Dunaferr megsegítését is –, eddig mindhiába.
A témához érdekes adalék még, hogy – amint erre szintén több forrásunk felhívta a figyelmet – míg az előbb említett időközi választás előtt dr. Galambos Dénes, a térség fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztos Szijjártó Péter külügyminiszter vezetésével állítólag tárgyalt a társaságcsoport orosz tulajdonosi körével, az elmúlt hetekben a miniszterelnöki biztos „eltűnt a porondról”. Dunaújváros lakosságának joggal fájó, hogy az Orbán-kormány kvázi játszik az itt élők sorsával, életével, Galambos doktor pedig pont akkor lépett le a színről, amikor a legnagyobb szükség volna a munkájára.
Kormányzati forrásaink ugyanakkor határozottan cáfolják azt a kormánymédiában szárnyra kelt híresztelést, miszerint a részleges állami reprivatizáció – magyarul: állami bevásárlás – hozhat érdemi változást a cégcsoport helyzetében. Azt többen megjegyezték, hogy a fő részvényes orosz állami Vnyesekonombank (VEB) lépései olykor kiszámíthatatlanok hasonló ügyekben, ugyanakkor egyik informátorunk megjegyezte, „életszerűtlen, hogy ha a fő részvényes át is adná mondjuk a részvénycsomag 10 százalékát, azzal érdemi beleszólás is járna a cég irányításába. Ugyanakkor arra sincs semmiféle garancia, hogy az átadott részvények ellenértéke a vasműben landolna”.

Lehetséges jövő(k)

De vissza még két gondolat erejéig az ominózus Tankilevics-levélhez: a cégvezető ebben egyfelől igyekszik megnyugtatni a kollégákat és az érdekképviseleteket, hogy a krízis ellenére végrehajtja az alapbéremelést.  A levél folytatása azonban komoly lépéseket sejtet: Tankilevics ugyanis leszögezi, hogy a bérmegállapodásban rögzítettek (szabadságos bér, alapbérfejlesztés második üteme stb.) további végrehajtása bizonytalan. 

A cégvezető szerint a vállalások csak akkor teljesíthetőek, ha a piaci helyzet rövidtávon drasztikusan javul, illetve amennyiben hathatós támogatás érkezik a cégcsoport részére. Sajnos a globális helyzet nem mutat valami fényes képet. Az USA kvázi bezárkózott, Kína növekedési üteme drasztikusan visszaesett, a járműipar befékezett. A helyzetet nehezíti, hogy az eddig viszonylag stabilnak tűnő EU-s piacon megjelentek a sokkal kedvezőbb termelői/piaci kondíciókkal bíró tengerentúli beszállítók, akik bőven a mi áraink alá tudnak ígérni. Ezt az álláspontot erősítette Sevcsik Mónika HR igazgató, aki a Portfolió gazdasági portál információi szerint a menedzsment és a szakszervezetek múlt szerdai tanácskozásán elárulta: már májusban radikálisan csökkent a megrendelések volumene, és júniusra lényegében elfogyott a társaság rendelésállománya.
Valójában ennek fényében igazán drámai hangütésű a cégvezetői levél záró fejezete: ha belátható időn belül nem javul jelentősen a piaci helyzet, és a kormány részéről nem érkezik továbbra sem támogatás, akkor

 „hamarosan a vállalat működését érintően további radikális lépésekre lesz szükség”.

Drámai küzdelem a túlélésért

A radikális lépéseket illetően már részletekkel is szolgál a cégvezető újabb levele, amelyet csütörtökön tett közzé a Dunaferr Vasas Szakszervezeti Szövetség: ebben Jevgenyij Tankilevics megerősíti a termékeik iránti kereslet drasztikus csökkenését, ami nyomán a levélben foglaltak szerint „félő, hogy elkerülhetetlenné válik a termelési szint csökkentése”.

Az áprilisi bérek korábban ígért kifizetése szintén megtörténik – a munkáltató tájékoztatása szerint ez annak köszönhető, hogy üzleti partnereik jóindulatának köszönhetően néhány fizetési kötelezettséget át tudtak ütemezni –, ugyanakkor megerősíti: „fájdalmas lépéseket kell tennünk, mert továbbra is úgy tűnik, hogy a Dunaferr kizárólag magára számíthat”.
A fent említett radikális lépések sorában az első, hogy – várhatóan már június 1-jétől – három hónapon át csökkenteni kell a nem közvetlenül a termelésben dolgozó munkavállalók munkaidejét. Az intézkedés mintegy 1000 főt érint – a csökkentett munkaidő miatt kieső jövedelmet részben állami forrásból kompenzálhatják, írja a cégcsoport első embere. Ez utóbbi tétel arra utal, hogy az ISD Dunaferr is igénybe veszi a kormányzat munkahelyvédelmi bértámogatását.

De a jövő – fogalmazzunk finoman – továbbra is óvatos aggodalomra ad okot.

(Archív fotók: Hankusz Kálmán)