Fekete-Győr András mozgalma kapitulált, feladott mindent, amit éveken keresztül ígért követőinek, az alapítóknak, akik jelentős része már máshol – vagy inkább sehol – sem politizál.
Soproni Tamás, a Momentum Mozgalom fiatal politikusa két éve még nem akarta magát és pártját „összegyurcsányozni”, de ez mostanra olyan jól sikerült, hogy valószínűleg sekrestyés édesapja sem ismerne rá. A VI. kerület állítólag keresztény-konzervatív indíttatású, 33 éves ellenzéki messiásának saját elmondása szerint már DK-s szakértője is van.
Magyarul egy ember, aki közvetíti Gyurcsány Ferenc utasításait, elképzeléseit már most, a kampányban. Soproni – mint jó messiás – ígérete szerint minden terézvárosi gondját a vállára veszi, megváltva a kerületet – ha nem is a problémáktól – legalább „Fidesz szolgájától”.
A DK elnökének VI. kerületi helytartójaként fellépni készülő Soproni egyébként már áprilisban „összegyurcsányozta” magát azzal, hogy bocsánatot kért, amiért pártként mert viselkedni a tavalyi országgyűlési választásokon a Momentum, ami önállóan, saját elképzelései mentén akarta megnyerni magának a szavazókat. Fekete-Győr András mozgalma ezzel kapitulált, feladott mindent, amit éveken keresztül ígért követőinek, az alapítóknak, akik jelentős része már máshol – vagy inkább sehol – sem politizál.
Amióta a Momentum és a többi – döntően megélhetési és túlélési – ellenzéki párt a nyílt színen az összefogásról szónokol, fogpasztareklám-vigyorral mutatják be közös jelöltjeiket, tulajdonképpen Gyurcsány kottájából játszanak.
Tévesen gondolják sokan, hogy a Demokratikus Koalíció alapító elnöke a jobboldali szavazók vagy netán Orbán Viktornak a mumusa lenne. Az ellenzéki pártok és vezetőik éveken át Gyurcsány Ferenccel – „a fideszes kétharmad okozójával” – szemben, attól távol határozták meg magukat. Most mindannyian – momentumosok, szocialisták, jobbikosok, elempések, párbeszédesek – lélegzetüket visszatartva mosolyognak a Gyurcsány-párt prominenseivel.
A nagy összefogás evolúciója során a DK először maga alá gyűrte a folyamatosan gyengülő, Karácsony Gergelyt a kirakatban tartó MSZP–Párbeszédet, majd az említett Soproni bocsánatkérése után a Momentumot is.
A európai parlamenti választáson való gyalázatos szereplésük után pedig a haldokló LMP és a Jobbik is a volt kormányfő asztalán landolt. A mára meghunyászkodó jobbikosok korábbi viselt dolgai, „náculásai” még gondot okozhatnak, de Gyurcsány kezében ez is csak egy töltött pisztoly, amit az ellenzék halántékához nyomhat, ha valami nem a kedve szerint történik.
A politikai felszín alatt ez az összefogás pártjai egymással marakodnak, ami itt-ott – Zugló, Csepel, Ferencváros, Pécs stb. – megemeli a fazék fedelét, és láttatja valós ábrázatukat. Az ellenzék számára súlyos, történelmi kudarcot hozó EP-választás után azonnal megkezdődött a helyezkedés, az egymást talán még a kormánypártoknál is jobban gyűlölő törpepártok összeverekedtek az őszi önkormányzati választáson remélt koncért.
Belegondolni is rossz, mi lesz annak a településnek a sorsa, ahol egy ilyen horrorkoalíció kaparintja meg a döntéshozói jogköröket. Illúzió, bűnös naivitás abban hinni, hogy decemberre nem esnek nyíltan is egymásnak a most magukat Grál-lovagnak kiadó, egyébként álruhás szélhámosok, párt- és ideológiai szédelgők.
Heller Ágnes tavaly tavasszal adta meg a politikai felmentést az elvtelenek ligájának. „Vállalni kell a vállalhatatlan szövetségeseket is, aki le akarja váltani Orbánt, fogja be az orrát” – visszhangozta a balliberális média a filozófus gondolatait.
Lukács György tanítványa mestere dilemmája kapcsán a kompromisszumokkal terhelt, ám könnyen félresikló, végtelen konfliktusokkal terhelt utat választotta. Ez a végtelen vita, harc vár azokra a közösségekre, amelyek októberben a köpönyegforgatók helyi szövetségeire voksolnak.
(Magyar Nemzet)
