Látogatás Lesznóban: a visegrádi országoknak más jelent a szabadság...

Leszno majd' 900 kilométerre fekszik városunktól, és jeles jubileumhoz ért a közelmúltban: most ünnepelte függetlenedésének 100 éves évfordulóját. A német elnyomás alól 1920 január 17-én szabadult fel a terület, mikor a Versailles-i béke keretében a független Lengyelországhoz csatolták – ennek az eseménynek a tiszteletére rendeztek ünnepséget és programsorozatot.
Ahogyan azt Barta Endre elmondta, Dunaújváros önkormányzata számára rendkívül fontos, hogy a jövőben a testvérvárosi kapcsolatok ne csak papíron létezzenek, de valós együttműködések, közös projektek is megvalósuljanak:
– Múlt heti látogatásunk során nem csak minket, de két cseh testvérváros küldöttségét is vendégül látták lengyel barátaink. A beszélgetések során kiderült, velük már számos projektben vesznek részt, melyhez hasonlókat a közeljövőben mi is szeretnénk kialakítani. Épp ezért két kollégámmal – Eva Modrzejewskával, a dunaújvárosi lengyel nemzetiségi önkormányzat elnökével és Tiger Szabolcs nemzetközi kapcsolatok szakértővel – közösen aktív tárgyalásokat folytattunk több lengyel kollégával.
Nem is kell sokáig várni az első közös programra; mint azt a humán ügyekért felelős alpolgármester elmondta, már tavasszal lesz olyan együttműködés, ami a testvérvárosi kapcsolat hozadékaként valósul meg:
– Egyeztettünk a lesznói városi galéria vezetőjével egy március végén, a lengyel-magyar barátság napján nyíló kiállításról, ahol dunaújvárosi művészek alkotásai jelennek majd meg. Találkoztunk a lengyel könyvtár vezetőjével is, aki számos jó ötletet és megvalósítható javaslatot tett felénk. Beszéltünk a sport fontosságáról, mely alapján várható, hogy barátságos nemzetközi mérkőzések szervezésébe is belevágunk. Végül, de közel sem utolsósorban tárgyaltunk a gazdasági együttműködések lehetőségéről is; a tapasztalatok megosztása mindkét fél javára válhat. 

Az egész napos program reggel vezetett városnézéssel kezdődött Lesznóban: a kis kereskedőváros a porosz megszállás idején virágzott fel igazán, leghíresebb lakója pedig Johannes Amos Comenius volt. A városnézés után a magyar delegáció részt vett a város ünnepi közgyűlésén, ahol prominens felszólalók emlékeztek meg a függetlenség és a lengyel nemzeti összetartás fontosságáról. Ebéd után a könyvtárat látogatták meg, ahol Aleksander Mikołajczak, a lesznói egyetem rektorhelyettese tartott előadást a kulturális együttműködések fontosságáról. Kora délután katonai felvonulás és megemlékezés következett, melyet Jarosław Mika, a lengyel hadsereg főparancsnoka vezényelt le. A megemlékezés során Barta Endre alpolgármester, a cseh testvérvárosok polgármestereivel közösen helyezte el az emlékezés koszorúját a hősök emlékművénél. A fennkölt pillanatokat könnyedebb program követte – koncert, melyen az 1910-20-as évek lengyel slágereit énekelték neves művészek. Érdekesség, hogy egy eredetileg magyar dal lengyel feldolgozása is elhangzott. Az estét gálavacsora zárta, melynek a külföldi delegációkon túl a határon túli lengyel kisebbségekért felelős miniszter, Jan Dziedziczak volt a díszvendége, elevenítette fel Barta Endre:
– Jan Dziedziczakkal már a beszélgetés elején közös nevezőre jutottunk: megegyeztünk, hogy Közép-Európa népei számára, akik többször szenvedtek más hatalmak elnyomása alatt, mást jelent a szabadság. Nekünk meg kellett küzdenünk ezért a múltban, küzdünk a jelenben és küzdeni fogunk a jövőben is. Szerencsénk van, mert nem vagyunk magunkra hagyva: a történelem bizonyította, a lengyel-magyar barátság a harcokban edződött meg igazán. Ez a kapcsolat a mai napig fontos nekik is és nekünk is. A testvérvárosi együttműködés, a tervezett közös projektek sora ennek a barátságnak a további ápolását jelenti. Alpolgármesterként most először jártam külföldön és nagyon sok megerősítést kaptam, hogy jó úton járunk itt Dunaújvárosban.

(Forrás: Dunaújváros Hetilap; szöveg: Nemes Orsolya)