Összművészeti évadköszöntő lett a "Bartók éjszakája" (galériával)

Első nekifutásra soha rosszabbat, de az időtényezővel jobban kell számolni, állapítottam meg szombaton hajnali 1.38 perckor, amikor a zsongító élményektől boldogan, de már alvajáró üzemmódban elhagytam a Bartók Kamaraszínház bázisát. 

Szép gesztus, remek nyitány

Oké, az is igaz, hogy egy programtól, aminek a címében is benne foglaltatik az "éjszaka" frázis, dőreség lenne elvárni, hogy sötétedésre érjen véget – pláne, hogy valóban érdekes, izgalmas, ráadásul műfaji szempontból is roppant sokszínű kulturális kavalkáddal köszöntötte a Bartók az új évadot. Erről Őze Áron igazgató is beszélt a DSTV kamerája előtt:
– Mindenféleképpen szeretnénk hagyományt teremteni ezzel a kezdeményezéssel, és az Egymásra találás évadának eleje remek alkalmat biztosított erre. Az is feltett szándékunk volt, hogy a Bartók éjszakája kínálatában mindenki megtalálja a számára kedves és vonzó programelemet: a zene és a jelmeztervezés, a drámairodalom és a fényfestés, a táncszínház és a műhelybeszélgetés egyformán helyet kapott a mai történetben. Nem véletlenül: azt szeretnénk újra és újra igazolni, hogy a Bartók nyitott, a társművészetek képviselőinek is otthont adó, a szó legnemesebb értelmében befogadó intézményként üzemel.

Szép gesztussal és két nemes akcióval, majd kitűnő koncerttel kezdődött az éjszakai repülés: az intézmény előtti parkban adománygyűjtő és örökbefogadó napot tartott a Dunaújvárosi Állatvédő Egyesület, a Jószolgálati Otthon Közalapítvány képviselői papírvirágokkal készültek a Dunaújváros 70 jegyében rendezett közös fotózásra – a virágokat tartva állhatott a közönség a számot formázó rajzba, és a Bartók tetejéről meg is örökítették az összeállást. 
A kültéri nyitány után beltéri csoda: a szintén jubiláló, fennállása 10. évfordulójára készülő Quintia zenekar adott borzongatóan emelkedett pillanatokkal bőven pettyezett, ihletett-szép koncertet a Bartók aulájában. 

Mindenből jó sokat!

A folytatás is remek volt: arra a kérdésre, hogyan lesz egy dunaújvárosi gimizenekarból országos viszonylatban is jegyzett banda, illetve mit tesz egy pszichológus-perkás vagy egy ötvös/ezüstműves-basszgitáros akkor, amikor a pandémia miatt lehúzzák a rolót, Varga Livius és Mikuli Ferenc, a Quimby zenekar két alapembere válaszolt a színházteremben. Szórakoztató és hangulatos, olykor időutazást, olykor élveboncol(gat)ást hozó beszélgetés lett a vége – igaz, itt dőlt meg a program előre eltervezett menetrendje.
Beszélgetésből beszélgetése: az aulában a Hamlear című könyv dedikálással egybekötött bemutatója következett – a két Shakespeare-dráma összegyúrásából keletkezett, különleges humorú és atmoszférájú darab szerzőivel, Győrei Zsolttal és Schlachtovszky Csabával Csadi Zoltán készített vidám élő életútinterjút, nem csak a Hamlear kötetére koncentrálva. Ez után maradt/jutott idő egy röpke kiszaladásra, hogy élőben is lássam a színház homlokzatának esti fényfestését. Pazar volt!

Vidám pillanatok után a gyász percei – Őze Áron érzelmektől fűtött köszöntővel búcsúzott Böröcz György Gyugyótól; majd ünnepélyesen a Bartók alapembereként dolgozó munkatárs nevét vette föl az intézmény stúdióterme. (Mellékszál, de fontos mellékszál: ahogy máig a Laci Bácsi emlékparkon vágok át, ha a Béke tér felől az egyetem előtt visz el az utam, úgy kamaraszínházi előadásokra sem a Böröcz György Stúdióterembe, hanem a Gyugyó Stúdióterembe megyek majd.) 
A stúdióterem azonnal egy kiváló beszélgetés és egy interkatív (ékszerkészítő) foglalkozás helyszíne lett – a főszerepben a "Hamlear" jelmezeiért felelős Matyi Ágota díszlet-, jelmez-, báb- és divattervezővel, valamint sokszínű pályájával. A műhely még véget sem ért, de már kezdődött a színházteremben Vári Bertalan és a paksi Tűzvirág Táncegyüttes bemutatója: a táncszínházi próba és koreográfia-készítés metszéspontjában kivitelezett akció is megérdemelten aratott nagy sikert.
És ezzel még nem volt vége, hiszen a színházteremben a Mézing Színész Zenekar koncertje  kényeztette a legkitartóbb vendégeket – a klasszikus slágerek és az igazi örömzene révén remek hangulat kerekedett a finálés során.

Őze Áron folytatást ígért, hiszen a Bartók éjszakája című programot bevallottan hagyományteremtő szándékkal szervezték – legyen így, az első kísérlet szép pillanatairól meg még meséljenek a képek!

(Fotó: Bartók Kamaraszínház – Ónodi Zoltán képei)