90 éves pedagógust köszöntött az önkormányzat: Schnemilich Rezsőnét, a nyugalmazott tanárnőt, Marcsi nénit Barta Endre alpolgármester, és egykori diákja, Szántó Péter, a Rajta Újváros! Egyesület önkormányzati képviselője kereste fel otthonában ma délelőtt.
Marcsi néni 1932-ben született Szeghalmon, majd az érettségit követően 1951 és 1954 között végezte el a főiskolai tanulmányait az akkor még Szegedi Állami Pedagógiai Főiskolán biológia – testnevelés szakon.
Tartalmas, kihívásokkal teli pálya
1956. augusztusában költözött Dunaújvárosba, ahol 1987-es nyugdíjazásáig tanított a Vasvári Pál és a Gárdonyi Géza Általános Iskolákban.
– A Vasvári Pál Általános Iskolában 29,5 évet tanítottam. Pályakezdőként igencsak nagy feladatot kaptam: az első osztályom 44-es létszámú fiú osztály volt, és vittem őket 8. osztály végéig és nagyon szeretettem őket. Sok-sok élmény kötődik hozzájuk. Fogalmazzunk úgy, hogy feladták a leckét!
Marcsi néni szerint a tanári pálya kihívásokkal teli, a türelem és az emberszeretet elengedhetetlen kellékei:
– 1500 gyermek volt akkoriban a Vasváriban. Reggeltől estig dolgoztunk, délutánonként az edzések, a sportkör, az úttörő foglalkozás, a gyermektorna, a versenyek – nem győzöm sorolni, de minden percét megérte. Rengeteg türelem kellett, azt mondták szigorú voltam, de megköveteltem a rendet, a csendet és a munkát. Ha egyszer dolgozunk, akkor dolgozunk. Nincs fecsegés és dobálózás. Rengeteg csínyt elkövettek, de soha nem tudtam volna otthagyni őket. Olyan mély nyomokat hagytak bennem, hogy bármi rosszaságot csináltak, én mindig megbocsátottam.
Kétszer ment nyugdíjba!
A vasváris évek után az élet a Gárdonyi Géza Általános Iskolába sodorta, végül innen ment először nyugdíjba 1987-ben:
– Kétszer mentem nyugdíjba, én már csak így szoktam mondani. A nyugdíjba vonulásom után nagyon hiányzott a pálya, de elfogadtam, hogy ebben ez a 35 év volt. Aztán a Szent Pantaleon Kórház Rehabilitációs Osztályán dolgoztam 8,5 évet gyógytornászként, és 70 éves koromban mentem másodszor nyugdíjba a kórházból.
Egy lánya, két unokája és három dédunokája született, akiket ritkán lát. A hétköznapokban tesz-vesz, ellátja magát. Főz, süt és tanítványai is látogatják, akikkel együtt nosztalgiáznak.
DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán; tablókép: Marcsi néni)
