Megtanult a viharban táncolni

Mint arról beszámoltunk, remek versenyzéssel szerzett aranyérmet kajak négyesek 500 méteres számában a Szellák Szabina, Rugonfalvi-Kiss Janka, Dráviczki Dóra, Csikós Zsóka összetételű egység az olaszországi ifjúsági és U23-as világbajnokságon.

Ilyen négyesben még nem ült

A parádés siker után természetesen óriási volt az öröm a DKSE kajak-kenusainál, ám Szabina nem sokat pihent a hazaérkezése után szinte azonnal edzésbe állt, ugyanis a közeljövőben még bőven várnak rá feladatok. Ideje persze azért volt arra, hogy érdeklődésünkre felelevenítse a vb-címhez vezető utat, mely egyáltalán nem volt sima, sőt:
– A szezon eleje nem volt zökkenőmentes, nagyon sokat betegeskedtem, szinte minden vírust elkaptam, amit lehetett, de magamban ezt úgy fogalmaztam meg, hogy megtanultam a viharban táncolni. Úgy vágtam tehát neki a versenyidőszaknak, hogy volt egy nehéz és komplikált felkészülésem, viszont ebből hozzuk ki a maximumot, s úgy érzem, hogy talán még többet is sikerült. A két válogató között ugyanis újra megbetegedtem, de az, hogy a válogatók után egy világbajnoki és egy Európa-bajnoki szereplés volt a kezemben, mindenképpen jó jel volt a nyárra. Kicsit kacifántosan állt össze a négyesünk, s ugyan a válogatót megnyertük, érzésünk szerint még a közelében sem voltunk annak a pályának, amit szerettünk volna menni. Az előfutamunk sem sikerült a legjobban, függetlenül attól, hogy a legjobb idővel jutottunk a döntőbe, mégsem szálltunk ki jó érzésekkel a hajóból. A döntő előtti nap nagyon össze kellett raknunk magunkat, én például két oldalt írtam arról, mit kellene csinálnunk a pályán, de leültünk és megbeszéltünk mindent, méghozzá teljes bizalommal egymás iránt, s ez rengeteget jelentett. Őszintén megmondom, hogy egy olyan négyes állt össze, amilyenben én még nem ültem. Egy annyira jó, annyira összhangban lévő négyest alkottunk, hogy úgy mentünk ki már a melegítésre is, senkiben nem volt kétség afelől, hogy ezt most meg fogjuk nyerni.

Képek forrása: Magyar Kajak-Kenu Szövetség

Ez így is történt, bár az első négyszáz méterre nem emlékszem, az nagyon fájt, rettentően hajtottunk, de az utolsó száz méteren már láttam, hogy ez már meglesz, s akkor gördült le igazából a teher a vállamról. Természetesen nagyon örülök, s nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy ezt sikerült véghez vinnünk, vár azonban még rám feladat, hamarosan következik az Európa-bajnokság, majd a hazai bajnokság is, most azokra készülünk, majd, utána lesz egy kis idő a világbajnoki cím megünneplésére is.

Szintet léptek

Szabina edzője, Horváth Attila úgy véli, célok nélkül nem érdemes dolgozni, ezért is tették idén igen magasra azt a bizonyos lécet, ám a szakember úgy véli, sikerült előrébb lépniük a tavalyi szezonhoz képest:
– A tavalyi évhez képest egy fokkal magasabb célokat tűztünk ki magunk elé, s hála istennek ez össze is jött, mert tavaly az Eb-n másodikak lettek a négyessel olimpiai számban, míg az idei vb-n már sikerült megszerezniük a világbajnoki aranyérmet. Ez nagy előrelépés, s bár a lécet magasra tettük magunknak, úgy gondolom, hogy célok nélkül nem érdemes dolgozni. A négyes kiválasztásában Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitánynak volt a legnagyobb szava, ő rakta össze az egységeket, s végül úgy alakult a válogatók alapján, hogy Szabináék indulhattak a világbajnokságon. Abban, hogy ez a négyes így összeállt, Szabinán kívül mind a három lánynak nagyon komoly szerepe volt, remek formában voltak, az összetartásokon is mutatták, hogy ott lehetnek az elején. Már az előfutamban is magabiztosak voltak a vb-n, a táv második felében is, s ez mindenképpen jó előjel volt a döntő előtt. Melyben a rajtjuk jobb volt, mint az előfutamban, 140-150 métertől már gyakorlatilag kiemelkedtek a mezőnyből, majd a táv felénél, 250 méternél még egy kicsit el tudtak jönni a németektől, s óriási boldogságomra, végül meglepően magabiztosan nyertek, teljesen megérdemelten.