November 12-e a szociális munka napja, városunkban is sok éve és sokféle módon ünneplik. Az Útkeresés Segítő Szolgálat kedden délelőtt rendezett intézményen belüli ünnepséget. Az eseményre meghívták Pintér Tamás polgármestert is, aki a város nevében fejezte ki háláját a szférában dolgozóknak.
Hagyomány, hogy a szociális munka napját egy kis házi ünnepséggel ünneplik az Útkeresés Segítő Szolgálatnál, amikor átadják az intézményen belül meghirdetett Szociális Munka díjat, az ebben az esztendőben arra legérdemesebb kollégájuknak. Az ünnepségre meghívást kapott Pintér Tamás polgármester is, aki köszönetet mondott valamennyi, szociális szférában dolgozó kollégának.
– Nagyon nagy szeretettel jöttem ide a mai napon is, hiszen ez egy különleges ünnepség. Azt szoktam mondani, hogy az ilyen pillanatokért érdemes igazán polgármesternek lenni, amikor olyan emberek között lehetek, akik különlegeset, sokszor emberfelettit teljesítenek, akiknek legalább időnként elmondhatom egy város nevében, hogy hálásak vagyunk nekik és köszönjük az önzetlen munkájukat, amivel nap mint nap segítenek embertársainkon. Igyekszünk tehát ezt elmondani nekik, de azt gondolom, hogy az igazi elismerés, az igazi jutalom számukra az, amikor valóban tudnak segíteni, amikor kiutat tudnak mutatni. Tudom, hogy miről beszélek, hiszen jó néhány évet dolgoztam jómagam is pedagógusként hátrányos helyzetű diákok között és tudom, milyen érzés segíteni. Különleges és felemelő.
Az Útkeresés ünnepségén Mészárosné Libor Ágnes intézményvezető szintén köszöntötte kollégáit és elmondta, hogy az év szociális munkása díjra valamennyi terület kiváló és remek kollégákat jelölt, akik megalkuvás nélkül, hittel és szeretettel dolgoznak a nehéz helyzetben levőkért, az elesettekért, a hátrányos helyzetben levőkért, a rászorulókért, a nélkülözőkért. Hála és elismerés jár nekik.
– Mi családsegítéssel és gyermekvédelemmel foglalkozunk. Ezek nagyon nehéz területei a szociális munkának, mert sok olyan sorssal, élethelyzettel találkozunk, aminek a feldolgozása még nekünk is nehéz. Az én kollégáim ezekben a nehéz helyzetekben élnek, dolgoznak, a segítés a szakmájuk. Ez a hivatásuk. Én mérhetetlenül büszke vagyok rájuk, mindannyian hosszú évek óta és töretlenül ebben dolgoznak. Mi itt együtt vagyunk erősek, összetartozunk és egymást segítjük.
Az Útkeresés Segítő Szolgálatnál az idei esztendőben Balog Mária vehette át az intézményük saját belső elismerését. Érdekes volt, tanulságos, hogy a díjazott nevének elhangzását a kollégák ovációja fogadta, majd vastaps. Nem csak őszintének tűnt az egész köszöntés, hanem az is volt.
Ahogyan az egész ünnepség légköre, hangulata. Megható. A szociális szféra arról szól, hogy elsősorban adjon, segítsen, támogasson, felemeljen, ha lehet egy pici figyelmet és szeretetet közvetítsen. Az idei évi díjazott Balog Máriától azt kérdeztük, hogy milyen másokon segíteni? Különleges választ kaptunk:
– Mindenkit nem tudunk megsegíteni, mindenkit nem tudunk megtámogatni. De igyekszünk. Egyszer olvastam, hogy a tenger gyakran rengeteg tengeri csillagot sodor a partra, ha egyet megmentünk belőlük, akkor annak az egynek a mindent is tudtuk adni. Valami ilyesmi a mi munkánk és igyekszünk a lehető legtöbb csillagot megmenteni.
Különleges hivatás az övék. Iszonyatosan nehéz és ugyanakkor időnként felemelő, magasztos. Számukra azok az igazi ünnepnapok, amikor célba érnek. A szociális munka napja pedig nekünk ünnep, hogy elmondhassuk: köszönjük. Tényleg.
(Fotó: Végh Zoltán)
