Újabb szépkorú polgár lett 90 éves városunkban

Süki József Budapesten született; tíz évet élt a fővárosban, majd a háború következtében, 1944-ben városunk környékére, pontosabban Mélykútpusztára került a nagyszüleihez. 

Gazdag életút

Józsi bácsi rövid visszaemlékezésében Barta Endre alpolgármesternek azt mesélte: a háború után Nagyvenyimre költözött a családjával, ott elvégezte az általános iskolát. Majd Székesfehérvárra, az akkor még Hunyadi János Gimnáziumba járt, ott érettségizett: 
– A fehérvári évek után ismét a szülővárosom felé vettem az irányt: Budapestre kerültem a Számviteli és Pénzügyi Főiskolára, aztán hazajöttem, és katona lettem. A katonaság után aztán megnősültem, bekerültem ide, Dunaújvárosba, ahol kaptam lakást, és megszülettek a lányaink. 
1957. decemberében a Vasműbe került, és egészen nyugdíjazásáig ott dolgozott:
– A Vasműben a Tervezőirodán dolgoztam, onnan az Igazgatási és Jogi Főosztályra, onnan pedig a vezérigazgatói titkárságra kerültem, végül onnan mentem nyugdíjba, 1990. decemberében. Aztán tíz évet még ráhúztam, és ténylegesen és véglegesen 2001. január óta vagyok nyugdíjas.  

A kutya az ember legjobb barátja

Józsi bácsinak két pedagógus lánya van, akik mindennap látogatják, de ahogyan azt mondta, kettő unokája és két dédunokája is gyakran tiszteletét teszi a Krúdy Gyula soron. 
De nemcsak a család az, akik nem feledkeznek meg Józsi bácsiról és feleségéről: a közvetlen szomszédok minden nap a délelőtt folyamán ott tartják közös kis szeánszukat, beszélgetnek és ebédelnek. 
Józsi bácsi mindennapjai a szeánszokon túl hétköznapi dolgokkal telnek: piacra, a környező boltokba jár, a ház körüli teendőket precízen elvégzi, legutóbb például csapot szerelt. Azt mondta: mindig van, mit csinálni. De ami a már említett szomszéd-szeánszokhoz hasonlóan szinte kőbe vésett, az a család négylábú kedvencével, a Nara nevű francia bulldoggal tett fél órás Duna parti körök:
– A családon és a mindennapi teendőkön túl az én szőrös unokámmal, Narával telnek a napok. Nara, a francia bulldog az egyik lányom kutyusa; napközben én vigyázok rá. Egyébként nagyon hosszú ideje, több mint 30 éve kutyázom már. Annak idején orvosi javallatra lett kutyánk. Egy foxi, ami ugye túlzottan mozgékony, vele is sokat jártam a Duna partra, és kezdtem gyógyulni. Nem hiába mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja, sok mindenre gyógyír egy négylábú. 
Nara most hat éves, és míg Józsi bácsi 90 évesen szeret hosszabban sétálni, addig Nara ezeknek a nagy sétáknak már nem igazán örül – de azért egy alkalmat sem hagynak ki, ha a közös "Duna-partozás"-ról van szó.  

Sok boldogságot, jó egészséget, Józsi bácsi!

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)