A játék minden elemében jobb görögök 12-9-es győzelemmel hódították el a világbajnoki címet a két DFVE-játékossal felálló magyar női vízilabda válogatott ellen.
A spanyolok elődöntős kiütése után a világbajnoki döntőben ugrott medencébe a két DFVE-játékossal, Garda Krisztinával és Sümegi Nórával felálló magyar női vízilabda válogatott ma délután. A két gárda a csoportkör első fordulójában már összemérte egymással erejét, s akkor a mieink nyertek egyetlen találattal, 10-9-re, s egy újabb győzelem világbajnoki aranyat ért volna válogatottunknak.
Persze a görögök célja is a győzelem volt, és ellenfelünk valamivel jobban is kezdte a meccset, ugyanis első támadásukból kaptak egy ötméterest, melyet Triha értékesített, így korán hátrányba került Cseh Sándor alakulata. A tét nagysága meglátszott a csapatokon, nagyon ideges, kapkodó volt a játék mindkét oldalon, de a védelmek tették a dolgukat, így sokáig nem született újabb találat. Az ötödik percben Rybanska egy szép ejtéssel végre megtörte a mieink gólcsendjét, de a negyed hajrája a görögöké volt, mert Xenaki előbb fórból, míg Plevritu büntetőből volt eredményes (3-1).
A második felvonás elején sem javult sajnos a mieink támadójátéka, a görögök könnyedén védekezték ki akcióinkat, majd mikor a 12. percben Triha újra betalált, már időt kellett kérnie Cseh Sándornak (4-1). A rövid pauza sem sokat segített, mert a következő gólt is az ellenfél szerezte, s ugyan a folytatásban végre elkezdtek jönni a magyar gólok is, de Vályi, Leimeter és Hajdú találataira is érkezett felelet, így a nagyszünetig nem sikerült csökkenteni a hátrányt (8-4).
Képek forrása: MTI/Koszticsák Szilárd
A játék minden elemében javulnia kellett a második félidőre együttesünknek, ehelyett rögtön egy kihagyott fórral kezdtünk, míg a túloldalon újabb gólt kaptunk, s már öt volt közte (9-4). A mieink becsületére váljék, hogy a tetemes hátrány ellenére sem adták fel a harcot, a védekezés újra összeállít, s bár támadásban továbbra is nagyon szenvedett a csapat, Keszthelyi és Szilágyi is betalált, így újra felcsillant a remény a felzárkózásra (9-6). Volt esély a különbség további csökkentésére is, de elhibázták lehetőségeiket a mieink, ráadásul egy másodperccel a játékrész vége előtt Xanta lőtt messziről pontosan, így eldőlni látszott a vb-döntő (10-6).
Bíztunk persze a csodában, de a negyedik felvonás elején végleg eldőlt az összecsapás, ugyanis Xanta kétszer is könnyű gólt szerzett az első két percben, s innen sajnos már nem lehetett visszaút a magyar csapatnak (12-6). A görögök már az idővel is játszhattak, míg válogatottunk erejéből és idejéből már csak a szépítésre futotta, így hiába talált be Tiba kétszer, majd Hajdú még egyszer a véghajrában, az ellenfél három gólt megőrzött előnyéből, s 12-9-es sikerrel szerezte meg a világbajnoki címet, míg a mieink négy éven belül harmadszor szereztek ezüstérmet a világbajnokságon.
Görögország - Magyarország 12-9 (3-1, 5-3, 2-2, 2-3)
Magyarország: Neszmély – Vályi V. 1, Keszthelyi 1, Sümegi, Varró, Faragó K., Leimeter 1. Csere: Garda, Dömsödi, Rybanska 1, Szilágyi D. 1, Tiba 2, Hajdú K. 2. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor.
