A Gurics György Birkózó Centrumban köszöntötte a közelmúltban véget ért világbajnokságokon szereplő dunaújvárosi birkózókat Barta Endre alpolgármester.
Mint arról már beszámoltunk, remekül szerepeltek a dunaújvárosi birkózók a közelmúltban megrendezett veterán világbajnokságokon. A 61 év fölöttieknek megrendezett varsói viadalról Motyovszki Mátyás térhetett haza egy ezüst- és egy bronzéremmel, míg a 60 év alattiak Tatabányán megrendezett versenyén Mátyás Gábor világbajnoki címet szerzett, Barna Zoltán pedig ezüstéremig jutott.
Múlt, jelen és jövő Dunaújvárosban
Városunk vezetése rendre igyekszik elismerni azok teljesítményét, akik jó hírét viszik Dunaújvárosnak a világban, s így volt ez a birkózóknál is, mert hétfőn kora este a Gurics György Birkózó Centrumban köszöntötte Barta Endre alpolgármester azokat a sportolókat, akik részt vettek a közelmúlt világversenyein. A dunaújvárosi különítmény ugyanis igen népes volt, így Mátyás Gábor, Motyovszki Mátyás és Barna Zoltán mellett Iván László, Papp Gyula, Kemény Norbert, Angyal László és Fehér Krisztián vehetett át ajándékot a városvezetőtől, aki érdeklődésünkre elárulta, az egész birkózó család büszke lehet a versenyzők teljesítményére.
– A birkózásnak komoly hagyománya van Dunaújvárosban, s ez a két világbajnokság nagyon fontos volt a résztvevőknek, akik nagyon komolyan felkészültek, így fontos volt a városnak is. A befektetett kemény munka látszott az eredményeken is, hiszen nagyon szépen szerepeltek Varsóban és Tatabányán is, volt arany-, ezüst- és bronzérem, de egyéb pontszerző helyezések is. Természetesen most jöhet a jól megérdemelt pihenés, de már a jövőbe is tekintenek, edzenek, megvannak a terveik a folytatásra és ez így van jól. Az is biztos, hogy nagyon büszke lehet a birkózó centrumban "élő" birkózó család is, melyben megtalálhatóak a fiatalok és a régebb óta fiatalok is, megvan az a körforgás, amire ki lehet jelenteni, hogy Dunaújvárosban van múltja, jelene és jövője is a birkózásnak.
Méltán büszkék az eredményeikre
Természetesen jó érzéssel tekintettek vissza a versenyeikre az érmes főszereplők, Mátyás Gábor, Motyovszki Mátyás és Barna Zoltán is, mikor arra kértük őket, elevenítsék fel, hogy élték meg a világbajnokságokat.
Mátyás Gábor:
– Bár tizennyolc évvel ezelőtt már szereztem egy világbajnoki címet a veteránok között, mégis nagyon jó érzés volt, különösen azért, mert a himnuszt hallgatva előjöttek az emlékek azokról a hetekről, hónapokról, évekről, amelyek kellettek ahhoz, hogy újra elérjek ide. Rengetegen segítettek a felkészülésben, mert nekünk egy nagyon jó, összetartó közösségünk van itt, együtt vagyunk jóban-rosszban. Megvan a rendszerünk, heti kétszer edzünk, megtalálható itt mindenféle ember, de közös a szenvedélyünk és amikor összejövünk, akkor a sportról, a vidámságról szól a dolog, amit bele is viszünk a felkészülésbe. De nyilván, amikor egy világbajnokságra készülünk, akkor komolyabb a munka is, mert a célok ott lebegnek az ember szeme előtt.
Végh Zoltán felvételei
Motyovszki Mátyás:
– Nem is tudtam igazából azt, mit is várhatok el a versenytől, magamtól, de sokkal keményebb volt annál, amire számítottam. Nem esett jól, hogy az első meccsen összeszedtem egy térdsérülést, de összeszorított foggal végig akartam csinálni a világbajnokságot, bízva abban, hogy így is sikerül valami jó eredményt elérni. Sokat kellett birkóznom, különösen kötöttfogásban, ahol a résztvevők száma miatt körmérkőzéses rendszerben dőlt el az érmek sorsa, és pont úgy jött ki a sorsolás, hogy az egész világbajnokság utolsó meccsét én vívtam egy ukrán versenyző ellen, szerencsére sikerrel, így a szabadfogásban elért ezüst után itt egy bronzérmet sikerült szereznem.
Barna Zoltán:
– Korábban már indultam veterán országos bajnokságokon, több alkalommal nyertem, de egyszer ki szerettem volna próbálni magam nemzetközi szinten is. Nem volt könnyű a felkészülés, mert két évet ki kellett hagynom gerincsérv miatt, de beleálltam a munkába, előbb megnyertem a veterán magyar bajnokságot, és úgy gondoltam, adok magamnak egy esélyt a hazai vb-n is. Nagyon izgatottan vártam a versenyt, de szerencsére rám nagyon jó hatással volt a hazai közeg és a szeretteim jelenléte, jól ment a birkózás, fel tudtam pörögni és nagyon jó élményekkel gazdagodtam. Fantasztikus volt a rendezés, a helyszín, s bár a döntőben hiányzott egy kicsi az iráni birkózó ellen, de ha még egyszer rávesznek arra, hogy induljak egy világbajnokságon, ezzel a tapasztalattal most már tudom, hogy mi hiányzik a végső sikerhez.
