A Hűség Napja

1921. december 14-e: az akkor kezdődött háromnapos népszavazáson Sopron és környéke polgárai Magyarországhoz való ragaszkodásukról döntöttek. Elsöprő többséggel szavaztak arra, hogy a trianoni döntés ellenére nem osztrák fennhatóság alatt akarnak élni.
Mint ismert, az 1920-as békediktátum Felsőőrvidékhez – a mai Burgenlandhoz – hasonlóan ezt a térséget is Ausztriának ítélte. A magyar hadsereg egységei 1921 késő nyarán kezdték meg a kivonulást.

A helyüket átvevő osztrák csapatok nem várt akadályba ütköztek: Ágfalvánál és Pinkafőnél rosszul felszerelt, de annál elszántabb népfelkelők állták útjukat, harcba bocsátkoztak velük, megtorpanásra kényszerítették őket. A megdöbbentő hírre az ország minden részéből önkéntesek tömege indult az Alpokalja felé. Korábban leszerelt, magukat reaktivált katonatisztek vezetésével belőlük alakult meg a hírneves Rongyos Gárda. Jórészt fiatalok, egyetemisták, földművesek, iparoslegények fogtak fegyvert. Olyan obsitosok is csatlakoztak hozzájuk, akik a megszűnt monarchia egykori seregében szolgáltak – köztük albán és bosnyák katonák is!

Szeptember elején az osztrákok a korábbinál jóval nagyobb támadást indítottak, ám a felkelők serege ezt visszaverte. A hónap végén egy kisebb csapat még Ausztriába is betört. A tanácstalan antant-bizottság kénytelen volt tárgyalásba bocsátkozni, és az olasz közvetítéssel Velencében zajlott egyezkedés során döntés született a hovatartozást véglegesítő népszavazásról. Noha az osztrákok minden módon igyekeztek akadályozni a referendumot, mégis, november 14-én megkezdődött, és harmadnapra a világot meghökkentő eredményt hozott: még az osztrák hagyományrendet követő, német ajkú soproni többség is a Magyarország iránti hűségre ütött pecsétet.
2001-ben a magyar kormány november 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította.