Háztartásunktól a globális felelősségig

István az idő szavát megértve, a fenyegető veszélyek elhárítását emeli ki a címválasztással. A fenntarthatóságról írt, de leginkább klímaváltozásról, mint a leghamarabb és elkerülhetetlenül jelentkező első problémáról. Pici társadalmi változás már érzékelhető, valami elindult. Mint mondja, hosszú még az út a közösségformáláshoz és az együttes megoldás megvalósításához:

A könyvben nemcsak arról van szó, hogy egy ország vagy a világgazdaság válságba kerülhet. Ahogyan jelenleg élünk, fogyasztunk, ahogyan a természeti világhoz hozzáállunk, hangsúlyosan nem fenntartható. A háztartásban, ha havonta többet fogyasztunk, mint a bevételünk, akkor annak nyilvánvaló következményei lesznek. Mindezt globális méretekben zajló folyamatokon vizsgálva, konkrétan a természeti erőforrásokra vetítve megállapítható, hogy a deficit hatások még hatványozottabban jelentkeznek és következményeik egyetemlegesek: Mindannyiunk létfeltételeit érintik.

Ezért is volt jelentős hazánk köztársasági elnökének jelenléte a Párizsi Klímakonferencián?

Mindenképpen. Nagy öröm, hogy sokan foglalkoznak a kérdéssel, így Áder János köztársasági elnök úr tevékenysége is példamutató. Ezt a problémakört csak közösen, a világ összefogásával lehet megoldani. Az egyes szereplők bevonása, aktív hozzájárulása a megoldáshoz fontos és kikerülhetetlen. Ebben a megoldáshalmazban mindenkinek részt kell vállalnia lehetőségéhez mérten, tehetségével és tehetősségével arányosan A COP21 nagyon fontos esemény volt, első alkalom, hogy a világ vezetői komolyan veszik a jelentkező problémákat, az egyes országok igyekeznek önkéntes vállalásokkal hozzájárulni a megoldáshoz. A megoldáskeresésben egyfajta áttörést jelent az, amit korábban vitattak, hogy egyáltalán létezik a globális felmelegedés problémaköre; Ez elismerésre került. Innentől már „egyszerű” a feladat: A globális recepten és a világ megmentésén kell együtt gondolkodni és cselekedni.

A könyve egy összefoglaló?

A cél, hogy mindenki átfogó képet kapjon a problémakörről, megértse a dolgok közti összefüggéseket. Ez a megértés az alapja annak a motivációnak, amellyel hozzájáruló és együttműködő „világpolgárokat” nyerhetünk, akik komolyan gondolják és értik a jelentőségét a környezeti fenyegetésnek és az azt felszámoló tevékenységeknek. Nyelvezetében egyáltalán nem tudományoskodó, ez kifejezetten cél volt. Ugyanakkor olyan állításokat tartalmaz, amelyek nóvum értékűek, még sehol nem találkoztam hasonló gondolatokkal sem. A klímaváltozás alaptétel a könyvben, bár - akár 1 éve is - sokan vitatták. A könyv modellt alkot, elemez és józan egyszerűséggel próbál javaslatokat tenni a megoldásokra, amelyek szintén hordoznak újdonságot. Például a fa definíciója: Növény, amely egy széndioxid recikláló „berendezés”. A körkörös energiagazdaság nélkülözhetetlen eleme. Ez nyilván nincs egyetlen fára sem „ráírva”.Technokrata technicus terminus, de igaz. A nem túl távoli jövőben az energetika terén az etikának és az innovációnak óriási szerepe lesz. A megújuló energia és zéró kibocsájtás elengedhetetlen kritériumok és kikerülhetetlenek. Vagyis más szavakkal: fosszilist égetni bűn.  A rossz hír hozót nyilván nem látják szívesen. Ezért nehéz megnyerő módon írni ezekről az ügyekről. Ám jobb előbb, mint később. Minél később állunk neki felszámolni a problémát, annál nagyobb áldozattal jár később majd a kezelés. Stratégiában, átfogó szellemben még messze vagyunk attól, amit ténylegesen mindannyiunknak cselekednie kellene. Az egész emberiség jövője a tét.

Mit jelent hazánk ebben a kérdésben a globális nagy szereplőkhöz viszonyítva?

Hazánk hozzájárulása a világ össztermelésében relatíve csekély. Különösen, ha az anyagi termelést tekintjük. Szellemi produktumban erősebbek vagyunk. Amennyiben létezik fenntartható fejlődés, akkor a szellemi termelés kulcsfontosságú lesz ebben a folyamatban. Környezetvédelmi alapelvvé kell tenni (hiszen etikai szempontból az), hogy a legkisebb szennyező is egyetemlegesen felelős, tehát a kicsi ugyanannyira felelős, mint a nagy. Konkrétan CO2 kibocsátás tekintetében relatíve jó helyzetben vagyunk. Elmondhatjuk, hogy a CO2 emissziós értékünk jó, mert az 1990-es bázisszámokon alapulnak a csökkentési követelmények. De hátradőlni nem lehet, erkölcsi kötelességünk kicsiként is kitenni magunkért. Ennek érdekében az élet minden területén szükséges a környezettudatos és fenntarthatóság-szempontú átalakulás.

Mi szükséges az ébredéshez?

Szemléletváltásra és ehhez társadalmi kampányokra van szükség. A fogyasztás már nem „kool”, a dolgok javítása és tartóssága, valamint a szabványosság ismét divatba lendülnek. Nemcsak az USB töltő lesz egyforma minden mobilhoz, de az élet minden területén univerzális megoldások jelennek hamarosan meg és ezért olcsó, takarékos eszközök használata várható.  A legfontosabb kitörési pont lehet az oktatás átalakítása, a téma iránti hangolása. Minden szinten, az óvodától a felsőoktatásig van feladat bőven. A Madarak és Fák napjára mindenki emlékszik, rendszeresen megtartottuk. Ezen a mintán az ovis gyerekeket lehetne motiválni és tudatos környezetvédővé tenni. A nagyokat pedig matematika, fizika, biológia és kémia órán, jó példákkal, racionálisan. Sok tízezer innovációra lesz szükség a sikerhez, ezért az oktatási hatékonyság túlélési alapfeltétellé válik.