Nagyszerű hangulatban, telt ház előtt ismételték meg a húsz évvel ezelőtti jégkorong döntőt a Dunaferr és az FTC csapatai. A Dunaferr SE győzelemmel ünnepelte a jubileumi összecsapást, s ahogy az várható és remélhető volt, a főszereplők sem fukarkodtak az elismerő jelzőkkel.
A Dunaferr SE 2-1-es sikerét hozó összecsapás végén a kapuban bravúrt bravúrra halmozó Berényi Norbert is meghatottan kereste a szavakat, ami nem is volt csoda, hiszen neki nem csak kapusként, hanem a gálameccs főszervezőjeként is rendkívül sokat jelentett a remekül sikerült pénteki nap.
- Első gondolatom a köszöneté! Játékostársaim az első hívó szóra azonnal igent mondtak, így például Merényi Pál, aki az Egyesült Államokból, Simon Csaba, aki Belgiumból, Szélig Viktor, aki Franciaországból, vagy Holló István, aki Svájcból tért haza a meccs kedvéért. De lélekben itt volt velünk Kővágó Kristóf is, aki igazoltan volt távol, hiszen neki a válogatottnál volt fontos feladata Dubaiban. Köszönet jár a Ferencváros játékosainak, akik megtiszteltek bennünket azzal, hogy eljöttek hozzánk.
Berényi Norbert akcióban
Rajtuk látszott, hogy nagyon összetartó társaság, hiszen hetente akár többször is edzenek. Nekünk ennyi felkészülési lehetőségünk nem volt, hiszen a mérkőzést megelőző este találkoztunk csak mindenkivel, de mi most is bebizonyítottuk, hogy a legnagyobb erényünk, a csapatban való gondolkodás a mai korban is győzelmet ért. Számomra azonban nem ez volt a lényeg. Nagyszerű mérkőzés volt, melyet a Ferencváros igen komolyan vett. Örülök, hogy jól ment a védés, és sikerült a lepkéssel látványosan megfognom a korongot, mely tablófotó gyanús mozdulat volt. A legfontosabb összegzés számomra az, hogy a hoki ünnepén sikerült bebizonyítani, mennyien szeretik sportágunkat. Köszönet a szurkolóknak, akik ismét döntős hangulatot varázsoltak számunkra! A telt ház megmutatta, hogy a jó hokira vevők a nézők! És ehhez mi kell? Olyan magyar, saját nevelésű dunaújvárosi, vagy város környéki játékosok, akiket ismernek, megszeretnek a szurkolók. Ez növeli meg a csapathoz való lelki kötődést, nem pedig az, ha olyan külföldiekkel töltik fel a keretet, akiknek a nevét nem is érdemes megjegyezni, hiszen egy szezon múlva már más szerelésben játszanak. Segítsük ezért azt a munkát, melyet az utánpótlás nevelésben mutatnak edzőink!
Feszült figyelem - Kercsó Árpád most is nyerniakart!
Kercsó Árpád, a mester, nem tudott kibújni a bőréből, mind az öltözőben, mind pedig a kispadnál a győzelemre tüzelte játékosait:
- Persze, hogy számít, és nagyon örülök a győzelemnek! Aki engem ismer, tudja nagyon jól, legyen szó akár gombfociról, vagy akár másmilyen versengésről, én mindig kizárólag a győzelemre török. A régi és a mostani csapatomnak sikerének az volt a kulcsa, hogy ezzel a fiúk is így voltak. Olyan erős csapatszellem jellemezte őket, mellyel minden akadályt át tudtak lépni. Ehhez segített hozzá bennünket az a nagyszerű közönség, akik most velünk együtt ünnepeltek. Sokkal többen voltak, mint azt elképzeltem. Köszönöm a szervezőknek, akik létrehozták ezt az eseményt. Óriási érzés volt ismét a fiúk között lennem, mely eszembe juttatta a húsz évvel ezelőtti élményeket.
A most is mosolygós Csata Csaba, a kiváló csatár számos mérkőzést döntött el góljaival, s bár ezúttal nem talált be a Fradi kapujába, mégis elégedetten gondolt vissza a gálameccsre.
Csata Csaba is nagyot küzdött!
- Nagyon meglepett, hogy ennyi néző tisztelt meg bennünket, melyet mindenkinek köszönök! Amikor először hívott fel Berényi Norbi, ő azt mondta, szeretné, ha telt ház lenne. Ez már akkor beteljesedni látszott, amikor elkezdtük a bemelegítést, de az, hogy a lelátók a meccs elejére megteltek, nagyszerű, egyben megható érzéssel töltött el. Fantasztikus, hogy így tudtuk megünnepelni a húsz évvel ezelőtt történteket. Sokan nem itt élünk már, de az első hívó szóra azonnal itt voltunk. Ezt a csapatot mindig ez jellemezte. Jóban, rosszban, éjjel-nappal együtt voltunk. Nekünk ez jelentette a családot. Most újra találkozhattam Borsos Attilával, Vargyas Lacival, vagyis földijeimmel, a gyergyóiakkal. Ez megható, felemelő érzés. Ha a nagyvilágban bármerre is vezet bennünket a sors, mindenhol találkozunk székely emberekkel. És ha velük találkozhatok, annak nagyon örülök.
Erdősi Péter! Az utánozhatatlan, a gondolkodó, a vezéregyéniség, a gólszerző, a kiváló családapa, remek mérnökember, és ki tudja még milyen számos pozitív tulajdonsággal rendelkező sportember, akinek – véleményem szerint - játéktudása alapján még most is a válogatottban lenne a helye. De ő nem ezt az utat, hanem a családot választotta életcélnak.
Erdősi Péter most gólnak is örülhetett!
- Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a mérkőzésnek! Nagyon jól éreztem magam, de egyben annak is örülök, hogy mindezt túléltük. Az pedig, hogy ma összejött az, ami sajnos akkor a döntőben nem, vagyis hogy gólt lőttem, fantasztikus érzés. Külön köszönöm minden szervezőnek, akik létrehozták, megszervezték és megvalósították ezt a rendezvényt. Óriási élmény volt az erre való készülődés időszaka, és a meccs is. Az, hogy teltház fogadott bennünket bizonyítja, hogy Dunaújvárosban szükség van a jó jégkorongra. Ez egyben egy felhívás a mostani vezetők számára, vegyék azt észre, hogy valamit kellene kezdeniük annak érdekében, hogy városunkban ismét normális hoki legyen. Mint most bebizonyosodott, erre van igény! Büszke vagyok kisfiamra, aki az utánpótlás csapatban játszik, aki már most jobb, mint én voltam.
Ladányi Balázs, aki Kercsó Árpád magyar válogatottjában ma is helyet kapna, először azoknak köszönte meg ezt az estét, akik azért utaztak haza, hogy ezen az egy meccsen játszhassanak.
Godó még mindig a régi!
- Jó érzés volt átélni ismét azokat az élményeket, melyek húsz évvel ezelőtt értek bennünket. Az, hogy mi igazi barátok vagyunk, bizonyítja, hogy az öltözőbe lépve onnan folytattuk a beszélgetést, ahol azt annak idején befejeztük. Természetesen a „savazás” is meg volt. Emelem a kalapom azok előtt, akik több ezer kilométer utaztak azért, hogy ismét együtt legyünk! Ez mutatja a fontosságát ennek a mérkőzésnek. Valószínűleg ma is ugyanaz az érzés hat át bennünket, mint húsz, de inkább közel harminc éve, hiszen mi az alapoktól kezdve mindent együtt csináltunk. Az a szeretet, melyet a közönségtől kaptunk, leírhatatlan. Sajnos azonban azt kell, hogy mondjam, rég nem látott tömeg volt a jégcsarnokban. Bízom abban, nem kell újra húsz évet várni arra, hogy egy jó dunaújvárosi jégkorong csapat meccseire ismét megteljenek a lelátók. Látjuk, tudjuk, érezzük, hogy az emberek szeretik a hokit. Vissza kell őket csalogatni.
