Hamis Luca

Nagyon fontos intelem: ma semmit se adjunk kölcsön! Dologtiltó nap is a mai, lányoknak-asszonyoknak tilos dolgozniuk, aki a tilalmat megszegi, Luca büntetésére számíthat. Ami különösképp veszélyes: ha valaki mosásba fog, kővé változik. Ja, és a söprűket gondosan zárjuk el, nehogy megleljék a boszorkák, mert akkor azokra pattannak, és száguldozva riogatnak, rontanak.

Mármost mindezen hiedelmek épp Luca napjára nem igazak. Luca tehát becsapja követőit. Valamikor ugyanis – a Gergely-naptár bevezetése előtt – az ő napjára jutott a legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka, a téli napfordulat, amikor a régiek hiedelme szerint „meghal” a Nap, hogy újjászülessen. És e hosszú sötét éj maga volt a rémségek éjszakája, amikor minden rossz megtörténhetett. Ám az 1582-ben bevezetett Gergely-naptárban a téli napfordulat már 21-ére került. A szokások azonban megragadtak Luca napjánál, így bitorolja a különös hiedelmeket. Igaz, erről valójában nem ő tehet. 

Az eladósorban lévő lányok e napon kis cédulákra rótták a lehetséges kérőik neveit, majd naponta egyet kihúztak, és a tizenharmadik napra megmaradt cetli rejtette a valódi kérő nevét. A férfiak e napon fogtak hozzá a lucaszék készítéséhez. Tizenhárom fából tizenhárom napon át faragták, hogy aztán a karácsonyi misén ráállva meglássák, körükben ki a boszorkány. A gyerekek, legények e napi dolga volt a lucázás, „kotyolás”, alakoskodás, amikor maskarába öltöztek, házról házra jártak, rigmusokat, rontásűző köszöntőt mondtak, ajándék reményében.

Isten éltesse a Lucákat, e ritka név viselőit! Nekik – és portálunk valamennyi olvasójának is – küldjük a jókívánságokkal teli Luca-köszöntőt.

Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok!

Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,

Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,

Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!

Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,

Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,

Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!

Luca, Luca, kitty-kotty.