Az idevágó fogadalmak egy része természetesen ellentmond a címben summázott kötelemnek, de friss gasztrokulturális kalandozásom szerint a Terítéken csoport tagjai örvendetesen őrzik a józan eszüket.
Oké, nem arra gondoltam, hogy 2024-től lajhárzsírban sült jóféleségeket kínálnak kedvenc gasztronautáim, de a másik véglet – a tutter fogyást, és a reméltnél korábbi halált eredményező nulldiétás fényevés – csapdájába sem estek.
Dicséretes józansággal
Miközben az ünnepi időszak nem utolsósorban a brillírozásról, a konyhai műveletek csúcsra futtatásáról szól – nem leszek hipokrita, én is olyan kacsasültet és, TADÁMM, kacsamájat rittyentettem szentestére, hogy még a gondolatára is könny szökik a szemembe –, a folytatást már az egyszerűbb, de talán éppen ezért káprázatosan csalogató receptek uralják.
Nem is kellett sokáig barangolnom a Teríték Újváros csoport közösségi felületén, jöttek az idevágó telitalálatok szépen sorban. Dicséretes józanság, ami nem egyenlő az önkínzással és a lemondással, sőt; mutatom is!
Csak nyugodtan, csak lazán!
Ha új év, akkor elmaradhatatlan a lencseleves, illetve lencsefőzelék, kímélőbb koszton a lencsesaláta. Éljünk merészen, a gazdag közösségi kínálatból M-Szombat Ildikó lencselevesét szemeltem ki. A szerző jól láthatóan nem volt szűkmarkú a minőségi fűszerpaprikát illetően, ettől a mutatvány színvilága is elragadó, érdekes adalék (szó szerint), hogy a zöldségözön és a füstölt kolbász mellett frissen gyúrt metélt is súlyosbította a „bonyhádiban” tálalt beltartalmat. A bejegyzés szerint szilveszterre készült el, tejesen jogos, fogyózni ráérünk másnaptól, illetve – Nyulasi Ágnes tökéletes megfigyelése nyomán – majd akkor, amikor végképp elfogy az ünnepi jóféleségek összes maradéka!
Akadnak persze olyan nemes jellemek, akiknél az ünnepi időszak után is kitart a lendület: Pataki Attiláné Gyöngyi újévköszöntő, a lencselevestől a képviselőfánkig ívelő menüsorából a sült pulykaszárnyra esett a választásom, rendben, megint nem a bennem nagyon-nagyon mélyen rejtőző aszkéta szava volt a döntő. A húsáru elhelyezése, a sejtésem szerint órákon át tartó párolás, majd a gondos sütés kápráztató és ínycsiklandó végeredménye igazi telitalálat. A fűszerezés természetesen szabadon választott, a pirítás időzítése döntő tényező, de mindenért kárpótol, hogy a végeredmény kegyetlenül finom és kapós. És a végére jöjjön még egy csavar: a húsválasztás nyomán az egészségőr kommandó is megnyugodhat.
Kuti Andrea Ágnes sváb perecet sütött az új esztendő első napján, könnyű tészta, mégis tartalmas cucc, az opcionális receptben külön kiemelendő, hogy a tej mandulatejjel helyettesíthető, a zsiradékot a szerző olívaolajként határozza meg, nálam most ezer százalék, hogy kacsazsír lenne, ha nekilátnék. Rém egyszerű, pontos adagolással, kíméletes dagasztással, korrekt pihentetéssel és jól belőtt sütővel elrontani sem lehet – a recept 8 perecet említ; nagyobb családoknál érdemes duplázni a komoly perecketrecharcok elkerüléséért.
Jó étvágyat az új esztendőben is, Dunaújváros – és lesse mindenki a terítékes felületet, eszméletlen!
(Fotó: Fotók: Teríték Újváros csoport – facebook)
