"Karolina kertje" az Utószó élő irodalmi antológiában

Bár az eszmecsere fókuszába Wirth Imre legújabb kötete, a Karolina kertje című "szövevényes családregény" került, az izgalmas és kacskaringós pálya mérföldköveiről is szó esett az ICA-D és a Szépírók Társasága sorozatának legutóbbi eseményén.

Nem csak a fősodor fontos

Amint arról Gyöngyössy Csaba tanár, a Modern Művészetért Közalapítvány kuratóriumi elnöke a DSTV kamerája előtt is beszámolt a beszélgetést megelőzően, nagyon fontosnak érzi, hogy rendre jeles alkotók vendégeskednek az Utószó sorozatában:
– Ahogy az elmúlt években, úgy a mostani alkalmakkor is elsősorban a minőséget tartjuk szem előtt: a kortárs irodalom azon alkotói szerepelnek az Utószó sorozatában, akik fontos és szép művekkel gazdagították az irodalmi kincsestárat. Nem biztos, hogy mindig a fősodorból válogatunk, de az feltett szándékunk, hogy az értékes irodalom képviselői látogassanak hozzánk. Ilyen alkotó Wirth Imre is, akinek nemcsak a legújabb kötete, de például a szintén tavaly napvilágot látott, Takács Zsuzsával közös beszélgetőkönyve is hallatlanul izgalmas irodalomtörténeti tényezők sokaságával ajándékozza meg az olvasót.

Wirth Imre – névjegy

Wirth Imre író, költő, szerkesztő, kritikus, muzeológus: első kötete, a Történetek az eszkimóháborúból című kisregény 1994-ben látott napvilágot, majd 2018-2022 között három verseskötete jelent meg, illetve társszerkesztője volt Az utolsó indiánkönyv című gyűjteménynek. Tavaly két kötettel jelentkezett: Takács Zsuzsával készült beszélgetőkönyve Átkelés a Szuezi-csatornán címmel jelent meg a Magvető Kiadónál, a Karolina kertje című regényt a csíkszeredai Bookart adta ki.
Pályáját több díj, ösztöndíj is elismeri, többek között a Móricz Zsigmond-ösztöndíjra és az NKA alkotói ösztöndíjra érdemesült; 2021-ben az Artisjus Irodalmi Díjat, 2023-ban a Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat kapta meg.

Gazdag pálya, kacskaringókkal

A beszélgetés során aztán kiderült, a közel két évtizedes "eltűnés" ellenére is izgalmas pályát tudhat magáénak Wirth Imre. Első regénye, a pont mára különös fénytörésbe került "Történetek az eszkimóháborúból" (Trump, Grönland, tényleg elképesztő egybecsengések) után kilépett az irodalmi küzdőtérről, hogy aztán a 2010-es évek végén költőként térjen vissza, meg a "magyar indiánok" történetének avatott kutatójaként (Rosti Pál vidékén ez is izgalmas szála volt a beszélgetésnek).
Az egyszerre töredékes és szövevényes pálya legfrissebb darabja a bevallottan önéletrajzi ihletettségű, korrajzként, családregényként, útirajzként, sok-sok lírai szállal szőtt szövegszövet – méltatói sem feledkeznek el hangsúlyozni ugyanakkor a Karolina kertje töredékességét és szövevényességét.
Így és ettől lesz egyszerre érdekes és gyönyörű, ahogy felkavarodnak a gyermekkori emlékek, ahogy az indiánok útra kelnek újra és újra, ahogy az élet és az irodalom elemei nemcsak a tények szintjén, de a szerkesztettség, az alkotás terén, a vezérelvek mátrixában is egybefonódnak – sőt, éppen ez a legszebb az egészben.

Elhisszük, hogy jó bejárni Karolina kertjét, és gyanús, hogy még elveszni is jó benne.

(Fotó: Végh Zoltán)