James Bond immár huszonnegyedik alkalommal menti meg a világot Őfelsége titkosszolgálatának ügynökeként és reméljük még ugyanennyiszer meg is teszi. Főleg ha ilyen jól csinálja.
Amióta Daniel Craig alakítja a brit titkosszolgálat (MI6) 007-es ügynökét (vagyis a 2006-os Casino Royale óta, immár negyedszer), a korábbi filmekre nem jellemző módon minden epizód továbbgörgette a sztorit egy hangyányit, hogy végül minden fontosabb dolog a helyére kerüljön a legújabb részben.
Az MI6 működése végképp veszélybe került, a 00-ás programot leállítanák, és ügynökök helyett inkább modernebb eszközökkel folytatnák az információszerzést. Az ügynökséget tehát a megszűnés fenyegeti, M (Ralph Fiennes) pedig mindent megmozgat, hogy megmentse osztályát, de a 007-es ügynök magánakciói csak rontanak a helyzeten. Bond ugyanis egy üzenetet követve nyomra bukkan, mely segítene leleplezni azt a szervezetet, amely mindvégig a szálakat mozgatta a háttérben.
Ha valaki hallotta már ezt a sztorit valahol, csak más nevekkel az nem téved nagyot, legutóbb épp az új Mission: Impossible film szólt szinte pontosan ugyanerről, de sorolhatnánk napestig a különböző filmcímeket. Persze egy kémfilmre nem is a fordulatos cselekmény miatt ül be az ember, hanem a látvány, az izgalom, és az egzotikus helyszínek miatt. Ezeket ki is pipálhatjuk: a filmben Bond három kontinensen is megfordul, hogy éppen Mexikóvárosban, vagy Rómában, vagy az észak-afrikai sivatag kellős közepén üldözze a gonoszt. Volt verekedés helikopteren, vonaton, üldözte a rosszfiúkat repülőgéppel, autóval, és lövöldözött motorcsónakról is. Jóformán csak a tengeralattjáró és az űrhajó maradt le a listáról. De ez még mindig nem nagy kunszt, ezer más filmben van sok akciójelenet, sőt, a Quantum csendje című fejezetben is tulajdonképpen csak azért utaztak egyik helyszínről a másikra a szereplők, hogy aztán ott robbantgathasson a főhős, mégsem lett belőle igazán jó film.
Amitől Spectre jó mozi lett, az a két akció közti idő kitöltésének minősége. Nem lett éppen rövid a film, de mégsem érezni, hogy unalmassá válna a történet. Ebben nagy segítség a kivételesen erős szereplőgárda: M, azaz Ralph Fiennes jobban nem is válthatta volna Judi Dench szerepét, Miss Moneypenny végre nem az a Bondba fülig szerelmes titkárnőcske, hanem egy talpraesett, erős nő, és Q szerepe sem merül ki annyiban, hogy öt perc alatt odaadja a 007-esnek a legújabb rakétavetővel felszerelt Aston Martint, amit majd úgyis ripityára tör. Éppen ezért fájó pont, hogy Monica Bellucci karaktere csupán néhány percet kapott, pedig tehetsége és vonzereje miatt az egyik legizgalmasabb Bond-lány lehetett volna Sophie Marceau óta. A legnagyobb csalódás azonban a filmben pont a kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz, akinek a leghálásabb szerep jutott: ő alakítja Bond legnagyobb ellenségét, Ernst Stavro Blofeldet. Sajnos azonban sem fenyegető, sem félelmetes nem tudott lenni, hiába látunk fehér szőrű macskát a közelében, vagy hiába kapja meg az ikonikus sebhelyet az arcára, súlytalan és érdektelen marad végig. Miatta nem lett a végső leszámolás olyan izgalmas, mint amilyen az előző epizód végén, a Skyfall-ban volt. De ezek nem rontják igazán a filmélményt, bőven kárpótolhat minket az a profizmus, amivel ez a film elkészült.
Értékelésünk: 7/10
007 Spectre - A Fantom visszatér (Spectre) [16]
színes, amerikai-angol akciófilm
Bemutató: 2015. november 05.
Hossz: 150 perc
Szereplők: Daniel Craig (James Bond), Christoph Waltz (Oberhauser), Léa Seydoux (Madeleine Swann), Ralph Fiennes (M), Monica Bellucci (Lucia), ...
Rendező: Sam Mendes, ...
Zene: Thomas Newman, ...
