Molnárné Lukács Anita úgy vallja, nincs nehéz szakma, ha azt választjuk, amit szeretünk csinálni. Anita bőrműves és szakoktató, játszva dolgozik és dolgozva szórakozik, számára öröm a munka.
- Dunaújvárosban születtem és a Ságváriba jártam általános iskolába. Ott részt vettem a komplex művészeti szakkör munkájában. Aztán hamar kiderült, hogy fogékony vagyok a művészetek, pláne a rajz iránt. Annak idején még nemzetközi rajzversenyen is értem el eredményt. Mivel végig jól tanultam, ezért a Széchenyi István Gimnáziumba igazítottak. Hammer Feri bácsi keze alá kerültem. Éppen akkor alakított ki a képzőművészeti alkotóműhelyt. Közben Birkás Istvánhoz jártunk le a mai Kortárs Művészeti Intézet alá rajzolni. Érdekesség, hogy akkor csak Nagy Miklósnak és jómagamnak adatott ez meg, hogy nyolcadikosként a felnőttek között rajzolhattunk. A gimi után aztán az iparművészetire felvételiztem, a bőrműves szakra, de nem vettek fel. Ezért jelentkeztem egy felnőtt képzésre, és két év alatt bőrdíszműves vizsgát szereztem.
Anita életét ezt követően a családi élet öröme töltötte be. Férjhez ment, gyermekeket szült. Majd visszatért a bőrös szakmához.
- A férjemmel kiköltöztünk Kulcsra. A párom fafaragó, faműves. Eleinte könyvtárosként dolgoztam Kulcson és Rácalmáson, majd a rácalmási Művelődési Ház vezetője voltam. Aztán, amikor ez a munkám véget ért, átjöttem a Lorántffy iskolába oktatónak. Időközben megszereztem a Dunaújvárosi Főiskolán a műszaki szakoktatói végzettséget, Pécsi Tudomány Egyetemen a tehetségfejlesztő szaktanácsadó szakot is, mellette pedig a kézműves képesítéseimet is megszereztem: bőrtárgy-készítő, bőrtárgy-készítő szakoktató, népi játszóházvezető, kismesterségek szakoktatója lettem. Most a Lóriban szakmai tanárként és bőrös oktatóként dolgozom.
Anita létrehozott egy vállalkozást is, a Mesterségek Bölcsője Alkotóházat, ahol játszóházakat, kézműves foglalkozásokat és bőrös tanfolyamokat tartanak.
- A népművészeti szakokat a Békéscsabai Népművészeti Egyesületnél tanultam, ahol nagyon sok jó mesterem volt. A népművészet aztán a nagy szerelmem lett. Hatására 2000-ben csináltam először egy népművészeti alkotótábort, amely aztán tíz évig működött. Ez volt a Mesterségek Bölcsője Alkotó Napok Kulcson. Itt általában 8-10 mesterséget oktattunk. Gyorsan országos híre ment, még a Kossuth Rádió is foglalkozott vele. Közben folyamatosan kerestem a lehetőségeket és a Kulcsi Kemencés Egyesület, valamint a Pentelei Kézműves Egyesület alapító tagjai között találtam magam.
Mennyire nehéz ezt a szakmát megtanulni– kérdeztem Anitától.
- Az anyaggal szembeni alázat. Szinte bárkit meg tudok tanítani valamire a szakma sokszínűségéből. Akár egy szironyozásra, fűzésre, fonásra, ami lehet elég monoton munkafolyamat, vagy akár kreatív tervezés, attól függ milyen igénye, vagy lehetőségei vannak. Jó példaként említhetem erre a közelmúltból a Jószolgálati Otthon lakóit, akik még ruhabemutatót is tartottak a munkáikból.
Anita az örök tanulás híve, és a tervei között szerepel egy népművészeti tanfolyambázis létrehozása.
- A Lorántffy iskolában tanítok, és szabadidőmben tanfolyamokat szervezek. Azt gondolom, hogy az embereknek meg kellene tanulni kézzel alkotni. A saját házam jó helyen fekszik, lehet, hogy ott lesz kialakítva egy népművészeti tanfolyambázis. Tavaly csináltunk a Szigligeti várba rekonstruált tárgyakat, például óriási fújtatókat. De az egészen apró ékszerektől a nagyobb bőrtermékekig mindent elkészítek, igaz, már csak kimondottan megrendelésre. Szeretem a modern iparművészeti alkotásokat is. Nagy kedvvel készítek táskákat, tarsolyokat, tegezeket, puzdrákat. Sok embert megtanítottam süveget készíteni, s büszkén mondhatom, hogy a tanítványaim munkáját bármerre megyek, felismerem. Szeretem az ökodizájnt is. Az iskolás tanítványaimmal a reBartók keretében a színházi molinókból készítünk táskákat, amelyeket aztán értékesítenek. Persze, azt nem árt tudni, hogy ami igazán meg van munkálva, az nem lehet olcsó. És nem mindegy az alapanyag minősége sem. Jómagam elsősorban Simontornyáról, a régi bőrgyárból és a mellette lévő kézműves bőrkikészítő kollegától és fővárosi, vagy internetes bőrkereskedésektől vásárolok.
Egy mester sem dolgozhat egyfolytában. Anita szabadidejében nagyon szeret főzni és kirándulni.
- A gasztronómiában is jeleskedem, mind a magyar, mind a gourmand konyhában. Kedvelem a gyógynövényeimet, emellett állatokat tartunk. Ha akad még szabadidőm, akkor kirándulni szeretek, erdőt kerülni, gombát szedni, otthon pedig olvasni, beszélgetni. Nagyon szeretném, ha egyre több gyerek gondolná úgy, hogy szüksége van egy szakmára. Ezen felül a hagyományos értékekben hiszek. A békében, a toleranciában, egymás elfogadásában. Vallom, hogy a mosoly, a vidámság szükséges, ez kell az élethez. Mosolyogva könnyebb, szenvedve nehezebb élni az életünket. A közvetlen békét, a családomat pedig két gyermekem jelenti a párom mellett. Lányom, Zsófia, 28 éves, stylist és táskákat tervez, itthon egy új vállalkozás beindításába szeretne majd belevágni. Fiúnk, Gergely 30 éves, jelenleg a gyógyszerkutatásban jeleskedik. . Mindketten és erős művészi beállítottságúak, bőröznek, faraganak, de csak hobbiszinten űzik az én hivatásomat.
