A kitartás jutalma!

Tegnap a késő esti órákban tért haza a magyar tornászválogatottban szerepelt dunaújvárosi küldöttség, Kovács Zsófia, Jakab Noémi és edzőjük, Trenka János, akiket ma délután a Dunaferr SE vezetősége, tornásztársaik, edzőik, és szurkolóik köszöntöttek. Mindannyian várták már, hogy magukhoz öleljék mindhármukat, akik közül Kovács Zsófia sporttörténelmet írt azzal, hogy egyéni összetettben ezüstérmet szerzett, majd három szerenkénti döntőben, így felemáskorláton, ugrásban és gerendán egyaránt a hatodik helyen fejezte be a küzdelmeket. Hatalmas örömmel fogadták az Eb és felnőtt válogatott újonc, a felnőttek között első nemzetközi versenyén nagyszerűen teljesítő Jakab Noémit, aki a magyar csapat harmadik legeredményesebb sportolója volt, ezzel meghálálva a szövetségi kapitány döntését. A gratulációkból megérdemelten a Dunaferr SE vezetőedzőjének, Trenka Jánosnak is bőven jutott, aki hosszú évek óta segíti mindkét tornászunk munkáját.

Mátyás Gábor, a Dunaferr SE ügyvezető elnöke: - Az első számú elismerés a sportolókat és edzőiket illeti, hiszen ők végezték el azt a kemény munkát, mellyel a sikert elérték. Öröm kimondani, hogy ezzel a teljesítménnyel ismét visszakerültünk a világ legjobbjai közé. Nagyon büszke az egyesület arra, hogy a magyar tornászválogatott gerincét a Dunaferr SE tornászai alkották. Büszkeségünket növeli, hogy Kovács Zsófia személyében olyan tornász szerzett Európa-bajnoki összetett ezüstérmet, és ezzel sporttörténelmet írt, aki saját nevelésű sportolónk, hiszen már óvodás kora óta nálunk versenyez. Az ő sikere egyben az egyesület, az egyesületben nevelkedett sok ezer gyermek közös sikere is, akik közül ő a legcsillogóbb gyémánttá csiszolódott, mely a nevelőmunka legmagasabb szintjét mutatja. Ez azt bizonyítja, hogy kiváló utánpótlás nevelés folyik egyesületünkben, egyben arra hívja fel figyelmünket, hogy ezt a munkát folytatnunk kell a felnőtté válást követően is. Ez egyébként fontos napirendi pontja elnökségi üléseinknek, hiszen a tornászokon kívül több szakosztályunk van, akik sajnos nem tudták megtartani a felnőtt korba lépett sportolóikat. Ez nem csupán a Dunaferr SE, hanem egyben Dunaújváros érdeke is. Az természetes, hogy az egyesület a következő időszakban is támogatói, fenntartói segítségével a lehetősége szerinti legmaximálisabb módon biztosítani fogja számukra a feltételeket. Az elmúlt időszakban történt infrastrukturális beruházásoknak nagyban köszönhető ez a fantasztikus eredmény, de ez a mai világban nem mehet másként. Abban most a Dunaferr több szakosztálya élen jár, hogy adottak a kiváló edzők, a tehetséges gyermekek, a felkészüléshez szükséges eszközök, ami a következő olimpiai ciklusokra kiváló versenyzőket adhat országunknak. A beruházásoknak azonban folytatódniuk kell, hiszen nem szabad lemaradnunk a nemzetközi elvárásoktól. Ezt ismerte fel Magyarország kormánya, Dunaújváros Önkormányzata, akik mellé felsorakoztak a sportági szövetségek, egyéb támogatók, akik támogatásával tovább javulhatnak sportolási körülményeink.

Kovács Zsófia: - Nagyon jó itthon lenni, és csakúgy, mint az olimpia után együtt ünnepelni tornásztársaimmal. Nagyon boldog vagyok, hiszen nagyon szép napok állnak mögöttem. Felfoghatatlan boldogság töltött el, amikor az összetett versenyt követően a szállodában átvettem Orbán Viktor miniszterelnöki köszöntőjét, melynek gondolatai nagyon megérintettek. Hosszú utat jártam be eddig a sikerig. 2006-ban, még óvodásként kezdtem tornázni, amit már akkor is biztosan annyira szerettem, mint most. Arra a kérdésre keresve a feleletet, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a többiek lemorzsolódtak, akik között egyébként rengeteg ügyesebb tornász volt nálam, az a kitartásban keresendő. Ebben én erős vagyok. Akkoriban nem számítottam nagyon ügyesnek, az később alakult ki. Első maradandó sikerem egy Matolay Elek emlékverseny volt, ahol három szeren is első lettem. Ez volt talán az első olyan verseny is, amikor felfigyelhettek rám. Akkor az a további versenyekre sok erőt adott számomra. Abban az időben még sokan voltunk a korosztályomban, aztán a végére már csak Balogh Kíra maradt mellettem, aki számomra nagyon fontos. Most igazi csapat épült, hiszen együtt készülünk Halász Dóra Szimonettával, Jakab Noémivel és Miklós Dorinával. Ez nagyon jó, hiszen egymásra motiváló hatással vagyunk. A kolozsvári Európa-bajnokságon elért sikerem a folyamatos koncentrációnak volt köszönhető. Rengetegen voltak az arénában, akik, amikor a román lányok következtek, hatalmas szurkolásba kezdtek. Ezt sikerült kizárnom, befelé fordultam, és kizárólag magamra koncentráltam. Ez így volt az összetett döntő harmadik száma után, a talajgyakorlat előtt is, amikor kizárólag arra gondoltam, hogy ezt most nagyon meg kell csinálni. A selejtező, majd az összetett verseny után nem éreztem fáradságot, hiszen mindig meg volt közben a megfelelő pihenőidő. A szerenkénti döntő szombati napja után este már éreztem fáradságot. Akkor tudtam meg, hogy gerendán is döntőznöm kell, de ez nem elkeserített, hanem inkább feldobott, hiszen így még egyszer be tudtam mutatni a gyakorlatomat. A díjkiosztó után többen mondták, hogy nekem kellett volna megkapnom az aranyérmet, de egyáltalán nem voltam csalódott az ezüstérem miatt, hiszen a második hely csak pár tizeden múlt, és az angol lány talajgyakorlata tényleg erősebb, mint az enyém. Ez mutatja azt, hogy minden szeren van még hova fejlődnöm, és a közeljövőben ezen leszek. Bízom abban, hogy a világkupán, majd a világbajnokságon ez a munka látszani fog.

Trenka János, vezetőedző: - Visszatekintve a múltra, igazából nem is emlékszem arra, hogy Zsófi hogyan kezdett tornázni, hiszen mi idejekorán nem szeretünk kiemelni a sok gyermek közül senkit sem. Minden gyermekkel egyformán foglalkozunk, ráadásul csoportban. Egy idő után aztán kitűnik az a pár közülük, akik tehetségesnek bizonyulnak. Van, akiben ez nagyon fiatalon, de van, akiben ez később mutatkozik meg. Ez főként fejben dől el, akiknek ez a mozgásukból is kitűnik. Olyan is van, hogy valaki nagyon fiatalon tud teljesíteni, de ha ezt a feje nem tudja követni, akkor lemaradhat a többiektől. Arra azonban Zsófival kapcsolatban emlékszem, hogy nem mutatta ki korán tehetségét. Negyedikes korában a diákolimpián ért el először kiemelkedő eredményt, amikor két szeren győzött, ettől kezdve kezdett el fejlődni. Ez nem csak mozgásában, hanem kitartásában, a félelmeinek és a monotonitás legyőzésében, a dinamikájában is észrevehető volt. Ezeket tudta ő hozzátenni a biztos alapokhoz, melyhez hozzájárul, hogy ezért ő hajlandó mindent megtenni, maximálisan koncentrálni. Ehhez pedig hatalmas pluszt ad, hogy tudja szeretni azt, amit csinál! Ezt sikerült megéreznem benne, amikor gyermek volt, és a szürkeségből ki tudott emelkedni. Rengeteget tett azért, hogy minél szebb legyen a tartása, és erre azóta is nagyon oda tud koncentrálni. Az hatalmas képessége, hogy mindig a megfelelő időben képes a legpontosabb gyakorlatok bemutatására. Ezt láttuk tőle Kolozsváron. Ezzel kivívta a bírók és a külföldi edzőkollégák figyelmét, majd szeretetét, akik nagyon örültek, hogy bekerült a gerenda fináléba is, hiszen szerették őt látni. Szerették, ahogyan versenyzett, hiszen szép, mert kecses, mert olyan kisugárzása van, amely mindenen áthat. Ezt vette észre a közönség is, akik szintén kíváncsian nézték minden gyakorlatát. Nagy erénye volt, hogy nem fáradt el, és el tudta viselni azt a tétet, hogy három szert követően az első helyen állt. Nem pörgött túl, de el sem aludt. Ebben rejlett, ebben rejlik versenyzői nagysága. Elhitte, hogy képes mindent megcsinálni, melyet nekem csupán erősítenem kellett benne. Talajgyakorlata után azt mondtam neki, miután az ezüstérem már biztos volt, hogy legyen nagyon büszke magára, hiszen amit lehetett, azt maximálisan teljesítette. Ez őt annyira megnyugtatta, hogy nem érez semmi keserűséget azért, mert nem aranyérmet akasztottak a nyakába. Mostantól kezdve tudjuk, hogy a világban hol a helyünk, de azt nem fogom teherként rá tenni, hogy ezt követően csakis ilyen eredményeket várunk el tőle. Azt viszont igen, hogy négy tiszta gyakorlatot mutasson be. A többi nem mindig rajtunk múlik. Ami azonban nekem is rengeteg erőt ad a folytatásra, az a kettőnk között még erősebbé vált kapcsolat. Most jutottunk el arra a szintre, amikor hajlandó és képes bennem bízni még akkor is, ha ezt neki egy kicsit nehezebb elfogadnia, hiszen az az ő javát szolgálja. Ha ezt így folytatni a jövőben is, akkor számára minden cél elérhetővé válhat.