A Dunaújvárosi Acélbikák jégkorong csapatának tagjai szerdán este ellátogattak a Bartók Kamaraszínházba.
Ekkor volt műsoron a Terminál című táncjáték. Vári Bertalan Harangozó-díjas rendező-koreográfus darabjában különböző népek táncait láthatjuk, amit egy reptéri tranzitban mutatnak be az ott ragadt „utasok”, vagyis maguk a táncosok. Az előadás után jó hangulatú, kötetlen beszélgetésre és még közös fotózkodásra is sort kerítettek a művészek és a sportolók.
A Kortárs Művészeti Intézetben látható Fekete fény című kiállításához kapcsolódóan tárlatvezetéssel egybekötött vetítéssorozatot rendeztek vasárnap délután, a teljes napfogyatkozás húsz éves évfordulóján.
Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.
Kosztolányi György festőművész kulcsi alkotókörének tagjai állították ki műveket vasárnap délután az evangélikus templomban.
Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.
Hetedik alkalommal emlékeztek meg az orvos-gyógyító vértanú Szent Panteleimonról egy zarándoklat keretében.
Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.
Pálinkás Eszter Ágnes és Beke Beáta koncertje zárta a nagyobb nyári programokat az Munkásművelődési Központban.
