Koronczai Petrának, a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia irányítójának igazi meglepetéssel indult a 2019-es esztendő, hiszen bekerült az elitek közé.
Minden sportágnak megvannak a zászlóvivői, akiknek ha kimondják a nevét, azonnal tudjuk, miről beszélünk. Ők azok, akik sportáguk elitjébe tartoznak, akik múltbeli, jelen, vagy jövő idejű példaképei a többieknek. Közéjük tartozni azonban csak kitartó munkával, példamutató teljesítménnyel, sportolóhoz méltó teljesítménnyel lehet. Vannak olyanok, akik elitté válnak, és vannak olyanok, akiket az elitbe választanak. Koronczai Petrát, a DKKA tizenhat éves játékosát, aki a nyáron serdülő Európa-bajnoki aranyérmet nyert, a Magyar Kézilabda Szövetség döntése alapján beválogatták az elitbe, amely hatalmas megtiszteltetés, siker, felelősség egyben, hiszen ide Magyarország legjobb 15 leány és 15 fiú játékosa kerülhet be. Ami ezt a dicsőséget még magasabb szintre teszi az az, hogy ez nem korosztályonként jelenti a 15 legjobbat, hanem összességében, vagyis minden korosztályt összevetve ők a legeslegjobbak! De hogy hogyan lehet ezt elérni, azt Petrától tudhatjuk meg leginkább.
- A kézilabdázásban nagy múlttal rendelkező Veszprémben kezdtem el játszani. Kislányként mentem le először az edzésre nővéremet, Koronczai Lorettát követve, akire példaképként tekintettem. Mivel labdázni szerettem, a labdavezetéssel sem voltak gondjaim, tetszett a játék és a közösséget megszerettem, tudtam, hogy ez a nekem való sport. Persze nem voltam egyből ügyes, nagyon sokat kellett dolgoznom nekem is, de a labdás feladatokat mindig szerettem. Mivel sikerélményeim is voltak - így például amikor negyedik osztályos voltam és legyőztük a Győrt - fogalmazódott meg bennem, hogy akaraterővel, kitartással, mindig tudásom legjobbját nyújtva elérhetem az általam kitűzött célokat, álmokat, amely most be is következett.
Petra ezt követően is Veszprémben nevelkedett, de egyre komolyabban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy tizenhárom évesen követi nővérét Dunaújvárosba, aki eközben a DKKA játékosa lett. A költözés nem volt számára egyszerű, hiszen el kellett hagynia a családját, de a döntésben motiválta őt Loretta teljesítménye, aki támogatta, segítette abban, hogy városunkba kerüljön. Mivel mind a tanuláshoz, mind a sportoláshoz meg voltak a nagyon jó feltételek, megszületett a döntés. Így került a Dunaújvárosi Dózsa György Általános Iskolába, ahol azonnal az iskolai kézilabda csapat erőssége lett, akikkel a diákolimpia országos döntőn a 4. helyezést érte el. Innen a Rudasba vezetett az út, de ő nem a sport, hanem a közgazdász osztályt választotta.
- Ennek a döntésnek az volt az oka, hogy mindenképpen olyan irányban szerettem volna tovább folytatni tanulmányaimat, amely majd az életem további szakaszában, a továbbtanulásom folyamán is jó lehet. Arra is gondolni kellett, hogy ha véletlenül közbejön egy sérülés, akkor mi lesz majd velem. Persze erre gondolni sem akarok!
Petra azok közé a játékosok közé tartozik, akik univerzálisak, vagyis szinte minden poszton bevethetők. Bal és jobb oldali szélsőként kezdte el pályafutását, majd ezt követően tette be irányítóba egy mérkőzésen edzője, ahol ügyesen teljesített, így ott ragadt. Eközben több alkalommal átlövőként is számítottak, számítanak a játékára, amely miatt kiváló lehetőséget nyújt szakvezetőjének arra, hogy könnyebben variálhassa csapaton belül a taktikai felállásokat.
- Irányító poszton több példaképem van. A nők között Görbicz Anita, míg a férfiaknál a Veszprém francia válogatott játékosa, Kentin Mahé. Életem egyik óriási és sokáig felfoghatatlan élménye volt a magyar női serdülő kézilabda-válogatott tagjaként a svédországi nyílt Európa-bajnokság első helyének megszerzése, melyet hibátlan teljesítménnyel értünk el. A döntő nagyon izgalmas volt, hiszen azt hosszabbítás után egy góllal nyertük meg a franciák ellen.
Csak csendben jegyzem meg, hogy ezen a találkozón Petra két találattal segítette a győzelemhez a válogatottat. Ez a siker pedig hozzájárult ahhoz, hogy beválasszák a Magyar Kézilabda Szövetség Elit programjába.
- Még most is nehezen tudom szavakba önteni, hogy mekkora boldogságot jelent ez számomra. Nagyon meghatódtam a szerződés aláírását követően, amitől szinte megszólalni sem tudtam. Több nap kellett ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, hogy ez nem álom, hanem valóság. Ahhoz, hogy a program tagja maradhassak tudásom legjavát kell, hogy nyújtsam. De azt tudom, hogy ezt nem érhettem volna el családom, barátaim és edzőim segítsége, támogatása nélkül. A programba kerülésemet követően több felmérésen kell részt vennem, az edzéseken és a mérkőzéseken mindig jobbat és jobbat kell nyújtanom, hiszen biztosan nagyobb figyelem fog összpontosulni rám. Ezt a felelősséget azonban vállalnom kell. Közben a tanulást sem szabad elfelednem. Ebben segítségemre vannak pedagógusaim, akik nagyon segítőkészek. Rövidebb távú célom, hogy eljussak a válogatott tagjaként az Európa bajnokságra, a bajnokságban a csapatunkkal jól szerepeljünk. Hosszú távú célom, hogy első osztályú játékos legyek, beválogassanak majd a felnőtt válogatottba is, és amennyiben lehetőségem lenne rá, akkor akár külföldön, például Franciaországban kipróbálhassam magam.
