Elkerített valóság 2

doszerk - 2019. július 25. 16:14

Ki ne hallott volna az orosz rulettről? Egy hatlövetű pisztoly, egy golyó, megpörgetni a dobtárat, és lőni. Halál vagy dicsőség: a legrizikósabb szerencsejáték.

Ennek sajátos magyar változata jutott eszembe, amikor a közelmúltban egy levelet fújt be a szél szerkesztőségünkbe. Ha már befújta, el is olvastam, amelyet a Dunaferr egy igazgatója – a menedzsment nevében – a „Kollégáknak” írt. Mondhatni betárazott. El is szégyelltem magam, talán egy kicsit helyette is. Régen is voltak ugyanis konfliktusok az érdekképviseletekkel, sőt még a mindenkori politikával is akadtak nézetkülönbségek, de ennyire elzárkózni a közvetlen környezettől, a nyilvánosságtól – megítélésem szerint – egyetlen korábbi vállalatvezetésre sem volt jellemző.

„Dunaújváros minden lakója tudja, hogy a város és a vasmű elválaszthatatlan…”, olvasom. Ezt eddig is tudtuk, csak azt is látjuk, hogy ezt épp a jelenlegi menedzsment egyes tagjai nem érzik magukénak. Ez veszélyes játék. És itt nem egy vasasnapi invitálás meglétéről, vagy épp annak elmaradásáról van szó. Sokkal többről. Együttműködésről közvetlen környezetünkkel, a térségért érzett felelősségről. A tényeket egy, a munkavállalóknak írt levélben pedig nemcsak elhallgatni, hanem egyenesen megtagadni bizony nem csak etikailag kérdőjelezhető meg.

Azért egy kis emlékezetfrissítés nem árt. Három évvel ezelőtt épp a jubileumi, 40. vasasnap maradt el. Nem a szakszervezetek és nem a dolgozók miatt. Ezután helyeződött át a hangulatos nyitott Duna-parti környezetből a betondzsungel kellős közepébe zárva a munkavállalók közösségének legnagyobb ünnepe, ami egykoron tradicionálisan a város és a térség ünnepe is volt egyben. Aztán ha a közvetlen interaktív kommunikációról kell beszélnünk a munkavállalókkal, akkor annak leghitelesebb fóruma épp egy munkásgyűlés lehetne, amelyre szűk tíz éve nem került sor a cégnél. Emellett – legalábbis ezt mutatja a cég jelenlegi gyakorlata – a szakszervezetek mozgásterét is folyamatosan nehezítik, egyrészt a törvényi előírások, illetve a kollektív szerződésben meghatározott képviseleti jogok sajátos értelmezésével.

A mostani acélpiaci helyzet közismert. Ám egy vállalat működőképességének fenntartása sok mindentől függ. Az időben elvégzett fejlesztésektől, vagy azok hiányától, ideértve a környezetkárosító tevékenységek megszüntetéséhez szükséges, ám meg nem valósult – a levegő tisztaságra vonatkozó – környezetvédelmi fejlesztéseket, a bevételek alakulásától, a költségektől, azok optimalizálásától, és még folytathatnám. Ebbe bizony beletartozik a költségcsökkentés is, amiben az érdekképviseleteknek is szerepet kell(ett) vállalniuk. Ám a „közös teherviselés jegyében” a szakszervezetektől éves szinten elvont több mint 50 millió forint „extra támogatás” alig harmincada a munkavállalók szabadságos bérének átütemezésére tett egyoldalú munkáltatói kísérletnek. Talán nem véletlen, hiszen gondoljunk csak bele: ez utóbbi volt előbb és az előbbi történt utóbb. Mindez azonban eltörpül a 2017-es mérlegadatokból kiolvasható 18 milliárd forintnyi profit mellett.

És nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy korábban a munkavállalók teherviselése lett feltételül szabva a kohóátépítés megvalósításának, amely teherviselés része volt a menedzsment által belengetett drasztikus létszámleépítés is. Tudjuk, a kohó szimbólum. A város, a vállalat működésének, megmaradásának szimbóluma. Ezzel játszani kockázatos dolog!

Nos e kockázat csökkentése érdekében a leépítéseket épp a térség korábbi ország­gyűlési képviselője, jelenlegi miniszterelnöki biztos, dr. Galambos Dénes, a város polgármestere, Cserna Gábor és a Magyar Kormány összehangolt tevékenységének köszönhetően lehetett elkerülni, amit egy 480 millió forint összegű munkahelymegtartó támogatással, az Országos Foglalkoztatási Alapon (OFA) keresztül biztosított az állam. A cég ezt követően visszavonta a leépítésre tett nyilatkozatát a munkaügyi hivatalnál.

Köztudott, hogy az acéliparban az uniós előírások gátat szabnak annak, hogy a cég közvetlen állami támogatást kapjon, mert ezt Brüsszelben piactorzító hatásként értékelnék. A költségvetési támogatás éppen ezért csak munkahelyek megtartására, képzésre, környezetvédelmi célokra adható. Más területeken költségvetési támogatás csak akkor kerülhet szóba, ha a magyar állam részesedést szerez a Dunaferrben, és mint tulajdonos tőkeemelést hajt végre. A Magyar Kormány – hogy segíteni tudjon – a Dunaferr vonatkozásában vételi szándékát több alkalommal jelezte.

Az előbbiekhez szorosan kapcsolódik egy, a Dunaferrnél megvalósítandó innovatív tanműhely létrehozásának finanszírozása is, amely 540 millió forint támogatást jelent a cégnek. Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter még idén februárban ítélte meg ezt az összeget, amely a teljes beruházási volumen 73 százalékát jelenti, ami jelen esetben az előírások szerint nyújtható maximum. Ezzel a vállalat a már létező dunaújvárosi tanműhelyének két épületét bővíti, korszerűsíti, illetve egy jelenleg telefonközpontként működő épületét is tanműhellyé alakítja, továbbá taneszközöket szerez be a megnövekedő tanulói létszám megfelelő színvonalú gyakorlati képzése érdekében. Ebből is látszik, hogy a lehetőségekhez mérten a Magyar Kormány Dunaújváros MJV önkormányzatával karöltve figyelmet fordított és fordít a munkavállalók helyzetére. Nem volt ez mindig így, emlékezzünk csak arra, hogy a Medgyessy – Gyurcsány kormány a privatizációs szerződésben a vevőknek csak öt évre írta elő a munkahelyek megtartását. A környezetvédelmi beruházások elvégzését lényegében ki sem kötötte, a szemérmetlenül alacsony vételár pedig közismert.

A Dunaferr részéről sokszor hangoztatott törvényi előírásoknak való megfelelés a gazdasági életben egy vállalat működése során nem holmi kegy a környezete felé, hanem kötelező. A matematika nyelvén szólva szükséges, de nem elégséges feltétele egy cég környezeti integrációjának, elfogadottságának. Jelenleg itt tartunk.

Úgy tűnik betáraztak…

- Várkonyi Zsolt/Dunaújvárosi Hírlap - 

Várkonyi Zsolt Sevcsik Mónika igazgató asszony körlevelére célzott a fenti írásában. Mi csak annyit fűznénk kollégánk logikus érveléséhez, hogy a fentiekből egyértelmű, hogy nem volt és most sincs rossz kapcsolat a gyár dolgozói, érdekképviselete és a város lakói és vezetői között. Nyilvánvaló, hogy a város vezetése -  ahogy eddig is - ezután is eljár a kormánynál annak érdekében, hogy a vasmű működőképes maradjon, az ott dolgozóknak biztos megélhetése legyen.

Ám a menedzsmenttől határozottan követeli, hogy a kötelezettségeit teljesítse, a város lakóit előre megfontolt szándékkal ne mérgezze. Mert a vasműs dolgozók és családtagjaik élete védelmében ezt kötelessége megkövetelni. Aki pedig mindezt úgy akarja megakadályozni, hogy tudatosan ellentétet táplál a város és a város vasműve között, annak a város és a gyár határain kívül a helye.  Zárójelben és vigye magával azt is, aki mindehhez asszisztál, segédkezet nyújt, legyen az maga az éppen/jelenleg országgyűlési képviselő újfasiszta, jobbikos Pintér Tamás.

 

A rovat további hírei: Dunaferr

DSTV: hogyan tovább, vasmű?!

DSTV: hogyan tovább, vasmű?!

2024. szep. 18.

"Áll a gyár! Hogyan tovább?" – szlogennel rendezett demonstrációt a Vasas Szakszervezeti Szövetség hétfőn, derül ki a DSTV összegzéséből. A megjelent munkavállalók továbbra is válaszokat szeretnének – de még inkább dolgozni, és azt, hogy újra termeljen a térség legnagyobb foglalkoztatója. Hangkép.
 

Munkásgyűlésen folytatódott a bérkövetelés – de végre megérkeztek a fizetések

Munkásgyűlésen folytatódott a bérkövetelés – de végre megérkeztek a fizetések

2024. aug. 13.

Napokkal a törvényben rögzített határidőn túl ugyan, de megérkeztek a júliusi bérek a LIBERTY Dunaújváros munkavállalóihoz. A vasmű főkapu előtt ma munkásgyűlés formájában folytatódott a bérkövetelés, a beígért bónuszra még várnak.

"Meg kell nyomni a gombot – és jöjjön a pénz..." (FRISSÍTVE)

"Meg kell nyomni a gombot – és jöjjön a pénz..." (FRISSÍTVE)

2024. aug. 12.

Több százan demonstrálnak a LIBERTY Dunaújváros igazgatóságánál ma reggel – az ok egyszerre nagyon prózai és vészjóslóan szomorú: a munkavállalók nem kapták meg a júliusi bérüket. Pénz még nem jött, holnap reggel munkásgyűlés lesz! (Frissítve: 19:30)

Nyílt levél a LIBERTY Dunaújváros menedzsmentjének

Nyílt levél a LIBERTY Dunaújváros menedzsmentjének

2024. júl. 31.

"A Vasműnek, Dunaújvárosnak és Magyarországnak az az érdeke, hogy a gyár termeljen, méghozzá teljes spektrumban, teljes kapacitással." Szepesi Attila vendégposztja.

Pintér Tamás a kokszoló leállításáról: "... aljas kampánytrükk"

Pintér Tamás a kokszoló leállításáról: "... aljas kampánytrükk"

2024. jún. 10.

Terjedelmes összegzésben reagált a kokszoló bezárásnak hírére a város (tegnap nagy fölénnyel újraválasztott) polgármestere a nagy közösségi portálon. Pintér Tamás szerint "ilyen aljas kampánytrükk még a Fidesztől is sok(k)."

Bezárja a kokszolót a LIBERTY Dunaújváros

Bezárja a kokszolót a LIBERTY Dunaújváros

2024. jún. 10.

Hetek óta rebesgették, hogy a választások után komoly karcsúsításba kezd a vasmű új tulajdonosa – így is lett: a kokszoló kemencék leállításáról adott hírt a cégvezetés.

A vasmű vezetésével tárgyalt Pintér Tamás polgármester

A vasmű vezetésével tárgyalt Pintér Tamás polgármester

2024. már. 13.

A vasmű a LIBERTY Steel Group tulajdona és LIBERTY Dunaújváros néven üzemel tavaly október óta. A héten a cég indiai vezetésével tárgyalt Pintér Tamás polgármester.