Szenzációs hangulatú gálamérkőzésen győzte le 2-1-re a Ferencváros együttesét a Dunaferr SE 1996-ban felnőtt magyar bajnoki címet szerzett hokicsapata a jégcsarnokban péntek este. Parádés hangulat, ikonok a jégen, tömeg a lelátókon.
A húsz évvel ezelőtt, városunk első magyar bajnoki címét szerző dunaújvárosi jégkorongozókat köszöntötték ma este a jégcsarnokban. De nem ám csak úgy fű alatt, valóságos hokiünnepre készültek ugyanis a jubileumi gálameccs szervezői, a drukkerek, s a Dunaferr SE, valamint az egykori nagy rivális, a Ferencváros jégkorongozói. Azt, hogy valami nagy dolog van készülőben, már délután négy órakor sejthettük, ugyanis a régmúlt képéiből készített kiállításon is sokan megjelentek, s az este hat órai kezdésig – az előzetes várakozásoknak megfelelően – teljesen megteltek a Dunaújvárosi Jégcsarnok lelátói.
Ez nem is volt meglepő, hiszen egykori hőseiket ünnepelhették a dunaújvárosi szurkolók, akik nem csak a szépen sorjában érkező Dunaferr-legendákat, hanem a Ferencváros játékosait is hatalmas szeretettel fogadták. Már a bemelegítés alatt kiváló hangulat várta az együtteseket, s bár a ráhangolás végén többen is a levegőt kapkodták, arról természetesen szó sem lehetett, hogy az "igazoltan hiányzókon" kívül bárki is feladja a várva várt összecsapást. Nem csak a jégen találkozhattunk azonban kiválóságainkkal, hanem a pálya mellett is, hiszen Ancsin János és Vargyas László a kispad mögül igyekezett ellátni hasznos tanácsokkal egykori társait.
A Dunaferr aranygenerációjának legendás mestere, Kercsó Árpád is meghatottan pásztázta a lelátót, pedig ő megszokhatta a táblás házat, a régi időkben legalább ennyien, ha nem többen űzték-hajtották csapatát az első, majd a többi bajnoki címig. Persze, hogy csupa mosoly volt mindkét kispad, s ez alól edzőnk sem volt kivétel, ám ahogy az rá mindig is jellemző volt, ezt a mérkőzést is nagyon komolyan vette, s mint azt a kezdő sípszó előtt elmondta, külön taktikai utasításokkal ezúttal nem készült, ám azt minden pályára lépő játékosától elvárja, tisztelje meg a drukkereket azzal, hogy a mérkőzés mind a hatvan percét komolyan veszi.
A fiúk pedig hallgattak az edzői utasításra, mert hiába kezdett valamivel erősebben a Ferencváros, alig öt perc telt el a mérkőzésből, amikor egy kapu előtti kavarodás végén Erdősi Péter bőrözte be Szuper Leventét, először ugratva talpra a dunaújvárosi szurkolókat.(1-0) A következő hangorkánra két percet kellett várni, mikor Merényi Pál és Borsos Attila kontrázta meg a vendégeket, s előbb passzát úgy emelte Tika a Fradi kapujába, hogy a vetődő Szupernek esélye sem volt a hárításra (2-0). Sokáig nem örülhettünk azonban a kétgólos előnynek, mert a mieinknek korábban is számtalan gondot okozó Dobos-Pindák kettős igen hamar visszahozta egyre a fővárosiakat (2-1), s bár a folytatásban mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek, az eredmény már nem változott.
Jól is jött a szünet a játékosoknak, akik a második és harmadik felvonásra már levetkőzték a kezdeti bizonytalanságot, s több remek megoldással ragadtatták tapsra a nagyérdeműt. Helyzetből akadt bőven, ám Berényi Norbert és Szuper Levente is parádézott a ketrecek előtt, s nem volt meglepő, hogy előbbi egyik hatalmas védésénél, a DAB csapatának szakvezetője, Lee Gilbert azonnal az esetleges szerződtetéséről kezdett beszélni. A Dunaferr előnyét Merényi növelhette volna a második felvonásban, ám Szuper védeni tudta büntetőjét, míg a túloldalon továbbra is Dobos, Hoffmann és Pindák volt a húzóerő, de Norbi is állta a sarat, s ha esetleg túl is jutott rajta a pakk, csapattársai azonnal segítségére siettek.
A véghajrában kapusa helyett is mezőnyjátékot küldött jégre a Fradi, de az eredmény már nem változott, így a kiváló hangulatú gálameccset végül a Dunaferr hokisai nyerték 2-1-re, pont úgy, mint húsz éve, amikor mindkét meccsen kétszer annyi gólt ütöttek, mint riválisuk. A találkozó végén szűnni nem akaró vastaps köszöntötte a fülig érő szájjal körbekorcsolyázó játékosokat, mert hiába ünnepeltük ma első bajnokcsapatunkat, ahhoz, hogy ezt a szép sikert elérjék, kellett egy remek ellenfél is. A két együttes ezúttal is alaposan kitett magáért, s bár a meccsen a mieink örülhettek a sikernek, a ma estének csak nyertesei voltak, hiszen életre szóló élményekkel gazdagodott mindenki, aki részt vett a sportág ünnepén. Szép volt fiúk! Köszönjük!
Dunaferr SE - FTC 2-1 (2-1, 0-0, 0-0)
Dunaferr SE: Berényi, Gebei, Baróti, Horváth, Szélig, Tokaji, Csata, Erdősi 1, Borsos 1 (1), Ladányi, Simon, Bali Zs., Orsó, Tőkési, Holló, Merényi (1), Lencsés, Peterdi, Vas M. Vezetőedző: Kercsó Árpád.
FTC: Szuper, Horváth Cs., Svasznek, Dobos (1), Hoffmann, Orbán, Hajdú, Szajlai, Gergely Cs., Hudák, Ancsin L., Nagy Z., Kangyal, Simon F., Kiss T., Pindák 1, Netkovszky. Vezetőedző: Bálint Attila.
Telt ház előtt, kiváló hangulatú gálamérkőzésen csapott össze egymással a Dunaferr SE és az FTC 1996-os jégkorong együttese a Dunaújvárosi Jégcsarnokban, ahol a Kercsó-tanítványok örülhettek a 2-1-es sikernek.
Dunaferr SE - FTC 2-1 (2-1, 0-0, 0-0)
Dunaferr SE: Berényi, Gebei, Baróti, Horváth, Szélig, Tokaji, Csata, Erdősi 1, Borsos 1 (1), Ladányi, Simon, Bali Zs., Orsó, Tőkési, Holló, Merényi (1), Lencsés, Peterdi, Vas M. Vezetőedző: Kercsó Árpád.
FTC: Szuper, Horváth Cs., Svasznek, Dobos (1), Hoffmann, Orbán, Hajdú, Szajlai, Gergely Cs., Hudák, Ancsin L., Nagy Z., Kangyal, Simon F., Kiss T., Pindák 1, Netkovszky. Vezetőedző: Bálint Attila.
