tárca

A Harmadik Ember

2018. jan. 28.

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

A műveltség szolgálatosai

2018. jan. 22.

Ősi axióma: kultúrája megőrzésén áll vagy bukik egy nemzet léte. És a kultúra tartalmát a történelem által hitelesített értékhalmaz, az irodalom, s tán leginkább a nyelvi minőség határozza meg. A magyar nyelv értékőrei számosan voltak: írók, színészek, a retorika művelői, népi mesemondók etc. Közülük is kiemelkedik Sződemeter szülötte, a XIX. századi nyelvújító, költő, politikus.

A jövő múltja

2018. jan. 14.

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Öreg fiú, December

2017. dec. 26.

Sajnáljuk, amikor elmegy. Pedig érkezésekor indulat fogadja, hiszen megjön nagy széllel, faggyal, olykor meg hatalmas hóval… kinek hiányzott? Van valami tragikus a létében; mert elhozza karácsonyt, a meghitt ünnepet, de a hétköznapokon a hajnali köd meg a metsző hideg beszél a rossz természetéről.

Ünnepre békült ország

2017. dec. 17.

Várom a közelgő ünnepet. A nyugalmát. A csöndet. Az egymásnak tiszteletet adó figyelmet. Naiv ember álma lenne? Vagy a közélet zaja uralja majd a legmeghittebb napokat is? Remélem, nem. Tán sutba tudjuk dobni a harci jelvényeket, elnémulnak az ünnepet tisztelni nem tudó önérvényesítők. A többség méltóságában bízom.

A levéltitok becsülete

2017. dec. 10.

A véletlen sodort Z. úr mellé. Úgy alakult, hogy egy időt kényszerűen egy helyen kellett töltenünk. Közben többször is alkalom adódott, hogy beszélgessünk, s úgy-ahogy megismerjük egymást. Vagyis hát, megismerni… ez azért egy kicsit túlzás. De az ember röpke ismeretség nyomán is szerezhet valamiféle benyomást. Nekem ez viszonylag hamar sikerült.

Adventbe érve

2017. dec. 03.

Nézd, ott ballag két ember, már nem vagyunk egyedül. Fotoriporter kolléganőm, Márta derült fel így az idegenek látványán. Hát persze, vasárnap reggel a kihalt, havas mellékúton, ahol sok-sok kilométeren át egy lélek se tűnik föl, szívderítő ez a „nem vagyunk egyedül” érzés. Riportra mentünk: adventnyitó mise, az első gyertyagyújtás a kis pusztai kápolnában. Mint kiderült, az átfagyott emberpár is oda tart. Hiába invitáltuk őket az autóba, köszönettel elhárították: „Megszoktuk mi így…”

... de hol van a nagyfater bringája?

2017. nov. 26.

Hetvenes évek: Moszkvába utazik a Magyar Rádió küldöttsége. Sűrű program, „baráti” találkozó vadidegenekkel, veteránokkal, ifjúkommunistákkal, munkásmozgalmi kiállítás, komszomoltörténeti tárlat, a Vörös Hadsereg múzeuma. A delegátusok egyike, őszes hajú férfi már unta sokadszor megnézni szinte ugyanazt. Amikor a háborúban zsákmányolt német fegyvereket mutogatták, jelentkezett, kérdezett: Tessék mondani, a fater bringáját hol találom?

Cihika és az ideges elfajzás

2017. nov. 19.

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.

Üzenet a múltból

2017. nov. 12.

Rég volt. Egy barát házaspár nekivágott Ausztriának. Építészként egy nemes feladat jutott nekik, nem állhattak ellen a kísértésnek. Mentek, terveztek, aztán odakint ragadtak. Kisfiuk akkor hat-hétéves lehetett. Rajzkészségét az óvoda csodálta, megkönnyezték, amikor a szeretnivaló kissrác elment. Ritkán jöttek haza, szülei egyvégtében az új kihívásokat keresték.

További sorsa nem ismert…

2017. okt. 29.

Volt egyszer egy ember. Nem, hiába csábít a gyermekmondóka a folytatásra, szakálla nem volt kender, még csak nem is mászott föl arra a bizonyos fára, legalábbis nincs adat ennek az embernek a mászási szokásairól. Az viszont biztos, ha nem is a sárba, de leesett. Zuhant. Nagyot.

Pista néni és a péntek, 13.

2017. okt. 14.

Baljós jel: e héten ismét tizenharmadikával házasodott a péntek! Boszorkányidéző, bajt jósló nap. És amit előhozok a múltból, az elég félelmetes, de oly rég történt, hogy az olvasó tán nem is borzong belé.